Hová visz az utad?
2007.11.11. 11:00
Kocsi száguld az úton. A vezető keze lustán pihen a kormánykeréken. Összeráncolt homlokkal mered a fényszóróval bevilágított útszakaszra. Fogát csikorgatja, valahányszor egy-egy szembejövő kocsi nem veszi le a fényt idejében, vagy egy még gyorsabban száguldó autó úgy előz, hogy őt elvakítja a visszapillantó-tükör.
Hová visz az útja? Hová viszi őt, a „kilométerfalót”, minden útja, amelyen végigszáguld? Hová rohan, és hova rohanunk mi mindnyájan?
Hát nem teljesen mindegy? Fő, hogy versenyt fussunk az idővel! Üzleti megbeszélésre, összejövetelre, néhány perces látogatásra egy barátunkhoz … Fő, hogy mindig úton legyünk, egyik programtól a másikig. Mindnyájan kocsiban ülünk, és száguldunk. Utunk mentén az elsuhanó útjelző táblák mind ugyanazt az irányt mutatják: a munka, az új feladatok elvégzése, az életszínvonal emelkedése, a magasabb munkabérek, a nagyobb szociális biztonság felé. Mindig csak előre, méghozzá olyan gyorsan, ahogy csak lehet! Még a hétvégi pihenő idején, magánéletünkben is hajszolnak az útjelző táblák: „Előre, csak nem maradunk le? Hiszen a főnök feleségének már megvan az új ….-a.”
És újra rátaposunk a gázpedálra. Úton vagyunk, rohanunk. … De milyen úton???
|