|
Bűnbánat nélkül nincs ébredés
Elisabeth Seiler 2008.01.05. 12:09
Sokszor várjuk Isten áldásait a saját és a körülöttünk életébe, de megfeledkezünk a mi kötelességeinkről Isten felé. Ezt az igaz történetet a bűnök rendezéséről, Elisabeth Seiler misszionáriusnő meséli el. Ennek az eseménynek ő is részese, átélője volt, vendéglátóival együtt, a szolgálata során.
Egy faluban történt, ahol néhány napig az összejöveteli házban laktam, hogy az evangéliumot hirdessem. Mélyen megérintett mikor hallottam, milyen odaadással és komolysággal imádkoznak ébredésért a hívők.
De az Úr egy napon megmutatta, hogy nem adhat ébredést, míg egy bizonyos dolog el nem rendeződik. Világosan megmutatta azt is, hogy kell rendezni valamit, csak azt nem tudtam, miről van szó. Nem is kellett tudnom. Így szóltam hát a házban lakó testvérhez:
- Az Úr megmutatta, hogy szeretné meghallgatni az ébredésért mondott imákat, de ezt csak akkor teheti, ha egy bizonyos dolog elrendeződik. Kérem, menjenek el ide és ide, mert ott valami rendeznivaló van.
A férfitestvér minden további magyarázat nélkül pontosan tudta, mi az a dolog. - Lehetetlen, hogy odamenjek felelte.
Mivel nem tudtam, miről van szó, és nem is óhajtottam tudni, csupán tovább kellett adnom, amit az Úr rám bízott, azért így válaszoltam: - Az én feladatom az volt, hogy közöljem, amit az Úr üzent. Ha nem tudja a dolgot rendbe hozni, akkor ne várjon tovább ébredésre.
A testvér szívében heves harc kezdődött. De mivel szívügye volt a lelkek megmentése, mégis úgy határozott, hogy elmegy.
Szobámban éppen a szombati nagytakarítást végeztem, mikor bekiáltott az ablakon: - Erzsébet testvér, megyek. Imádkozzon értem!
Csak a felmosó ruhát szerettem volna még a vízből kivenni, hogy aztán letérdeljek. De hirtelen úgy éreztem, mintha egy kéz a fejemet irtózatos erővel lenyomta volna a vödörhöz. Már a vizet érintettem, de a nyomás nem szűnt. A kéz valósággal bele akarta nyomni a fejemet a vízbe, hogy belefojtson. Az egész hihetetlen gyorsan történt. Rájöttem, hogy csak az Ellenség lehet, aki szörnyű dühét rám akarja árasztani, mert jól tudja, hogy a helyi ébredés kérdése forog kockán. Teljes erővel Jézus Véréért kiáltottam, mire a kéz elengedett. Azonnal térdre borultam, hogy imádkozzam a testvérért.
Mikor hazatért, így szólt hozzám: - Ó, minden sokkal könnyebb volt, mint gondoltam. Hála Istennek, minden rendben van.
Kimondhatatlanul örültem. Most hát várhattuk az ébredést, ami később meg is érkezett. Háziasszonyom rövidesen halálos betegségbe esett. Bármennyire fájt, számolnunk kellett hazamenetelével. Isten kedves gyermeke volt, de sokat szorongott megtéretlen fiáért. Sírt és szomorkodott. Kértem a fiút, hogy fogadja el az Úr Jézust még édesanyja életében, nehogy anyja magával vigye a sírba ezt a nagy fájdalmat. És az Úr Jézus meghallgathatja az anya gyógyulásáért mondott imát is, bármilyen beteg.
A fiú keservesen sírt az anyjától való elválás gondolatára. Háziasszonyom erőtlen hangján még egyszer kérte a fiát, hogy jöjjön az Úrhoz. Mindig azt remélte, hogy ezt az örömet a Mennybe való hazatérése előtt megérheti.
A fiú letérdelt anyja ágya elé, szívet tépőn zokogott és teljesen átadta magát az Úrnak.
Jézus kijelentette nekem, hogy az anya nem hal meg. És valóban, milyen csoda, miután a fiú bűneit megvallotta, életét rendezte, s ezzel anyját igen megvidámította, sok hívő buzgó könyörgésére Jézus a beteget megérintette, meggyógyította és felerősítette.
"Uram, fenséges a Te hatalmad és jóságod! Dicsérünk, magasztalunk és imádunk Téged. Ámen."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
