Egyik este az ágyán feküdtünk a szobájában és összevesztünk. õ belémrúgott ezért megütöttem. Ezért szakított velem.

Én nem akartam megütni. Meghorzsolódott a karja. Nagyon, nagyon sajnálom, hogy egyáltalán megütöttem. Annyira szeretem õt. El is mondtam neki, de õ azt mondta, hogy ha egyszer megütöttem, akkor lehet, hogy legközelebb is megteszem.

  --Michael--

Azt hiszem, Michael, elõször is fel kell tennünk a kérdést: "Miért történt mindez?" Vizsgáljuk meg a helyzetet közelebbrõl.

Mindenek elõtt nem tudom nem észre venni, hogy milyen szituációban voltatok. Azt írtad: "...az ágyán feküdtünk a szobájában..."

Azt a mindenit! Már itt tartotok, Michael? Neked és a barátnõdnek semmi keresni valója nincs egy ilyen helyzetben, egymás mellett fekve, a barátnõd ágyán, a szobájában. Ezzel túl nagy érzelmi nyomás nehezedik a kapcsolatotokra.

Nem lehet házasságon kívül "férj-feleséget" játszani. Isten figyelmeztet, hogy vigyázzunk az érzelmeinkre. Azt is mondja, hogy a házasságon kívüli szexnek még a látszatát is kerüljük. Te és a barátnõd túl messzire mentetek.

Mi is történt ezután? Mérges és durva módon reagáltál a barátnõd éretlen viselkedésére. "õ belémrúgott ezért megütöttem" írtad.

Jézus viszont azt mondta, legyünk béketeremtõk.

"Boldogok, akik békét teremtenek, mert õk Isten fiainak neveztetnek", mondja a Máté 5,9-ben.

Egy másik ember - ez esetben a barátnõd - tettei nem mentesítenek Jézus parancsa alól, hogy légy béketûrõ. Egész egyszerûen nem szabadott volna megütnöd a barátnõdet.

De megtetted. Michael, én nagyon sajnálom, hogy olyan környezetben nõttél fel. Egy olyan környezetben, ahol az volt az alapelv, hogyha megütnek, üss vissza.

Ami gyerekkorodban történt veled és amit tanítottak neked, az nem helyes. Nem Isten szerint való dolog utat engedni az indulatoknak, és nekünk sem szabad így kezelni a problémákat.

"Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát." (Jakab 1,19-20)

Emlékszel, mit tett Jézus a kereszten szenvedésekor és halálakor?

"Mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetõzött, hanem rábízta ezt arra [Istenre], aki igazságosan ítél." (1 Péter 2,23)

Akkor hogyan tovább? Ez az, amit tudni szeretnél.

A tanácsom az, Michael, hogy próbáld elnyerni ennek a lánynak a bocsánatát. Valld be neki, hogy hibáztál, és kérd, hogy bocsásson meg.

Ezután adj idõt a kapcsolatnak, sok idõt. Véleményem szerint nagy sérülést szenvedett ez a kapcsolat, de nem ilyen dolgokkal kell most elsõdlegesen foglalkoznod.

Ehelyett - és az összes közül ez a legfontosabb - egy keresztény tanácsadó segítségével meg kell találnod a benned lévõ harag eredetét. Valóban igaz az, hogy akiket gyerekkorukban sokat vertek, azok felnõttként könnyen megütnek másokat. Ezért lehet, hogy Isten ezzel az esettel akarta felhívni a figyelmedet arra, milyen komoly a problémád.

Szánj idõt arra, hogy rendbejöjj önmagaddal. Ezalatt (Isten segítségével) meg kell majd küzdened azért, hogy olyan kapcsolataid legyenek, amilyeneket szeretnél és amilyenre szükséged van.

Ígérem neked, Michael, hogy ha tényleg meg akarsz változni, és kéred Istent, hogy segítsen ebben, akkor õ valóban segíteni fog. Ez biztos.

[Ha ezt a cikket hasznosnak találta, kérjük, fontolja meg, hogy adakozzon. Ezzel segít nekünk abban, hogy ezt a hit-építõ szolgáltatást a jövõben is biztosítani tudjuk Önnek és családjának! Az adomány összege az adóból levonható.]

Fordította: Molnár Csaba
Írta: Dawson McAllister

www.ChristianAnswers.Net/hungarian
Christian Answers Network
PO Box 200
Gilbert AZ 85299