A házasságról : Hogyan viszonyuljon az Egyház a homoszexuálisokhoz és a homoszexualitáshoz? |
Hogyan viszonyuljon az Egyház a homoszexuálisokhoz és a homoszexualitáshoz?
2008.05.16. 12:51
Minden bibliaismerõ keresztény számára kétségtelen, hogy a homoszexualitás egy utálatos bûn Isten szemében. A Rómaiakhoz írt levél elsõ fejezetében található egy szomorú lista a korabeli pogány világ által gyakorolt bûnökrõl. A felsorolást pont ez a bûn nyitja meg:
|
|
Szónok egy homoszexuális naggyûlésen, kezében egy "Ünnepeljétek Sodomát" feliratú táblával.
(© Jeremiah Films)
|
|
Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki õket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a nõi nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.
- Róma 1,26-27
A "sodomizmus" kifejezés onnan ered, hogy Sodoma városában olyan mértékû volt a homoszexuális perverzió, hogy Isten kénytelen volt kénköves tüzes esõt bocsátani a városra ábrahám idejében (1Mózes 19,4;5;12;24). Ez a kifejezés évezredek óta egyet jelent ezzel a rendhagyó istentelenséggel. A rómaiakhoz írt levél fent idézett részébõl nyilvánvaló, hogy ez a bûn lényegében lázadás Isten ellen.
Az "ok", amiért Isten "kiszolgáltatta õket szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét" az, hogy õk szándékosan "a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtõ helyett" (Róma 1,24-25).
Mivel ez a viselkedés alapjában inkább állati, mint emberi, a sodomaiakat a Biblia "kutyáknak" hívja. Figyeljük meg a Mózes idejében létrejött ótestamentumi teokrácia szigorú tiltását.
"Ne legyen szent helyeden parázna nõ Izráel leányai közül, se parázna férfi [sodomai] Izráel fiai közül! Ne vidd a parázna nõ bérét, se a parázna férfi keresményét [Károli szerint eb-bért] Istenednek, az úrnak a házába, semmiféle fogadalom címén, mert mindkettõ utálatos Istened, az úr elõtt."
- 5Mózes 23,18-19 Abban pedig biztosak lehetünk, hogy ha abban az idõben ezek a dolgok utálatosak voltak Isten elõtt, akkor Isten napjainkra sem változtatta meg a véleményét.
Ugyanezek a kifejezések bukkannak fel a szent város leírásakor a Biblia utolsó fejezetében.
Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot!
- Jelenések 22,14-15
éppen ezért a sodomitákat - a varázslókhoz, a prostituáltakhoz, a gyilkosokhoz, a bálványimádókhoz és a hazugságot szeretõkhöz hasonlóan - ki kell zárni a hívõk közösségébõl. Ha egy ilyen ember kereszténynek vallja magát, de megmarad a bûnében, akkor ki kell zárni a hívõk közösségébõl, ahhoz az emberhez hasonlóan, aki apjának feleségével hált (1Korinthus 5,1).
Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedõ, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. ... Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!
-1Korinthus 5,11;13
A homoszexualitásnak - az összes többi paráznasághoz hasonlóan - nincs helye Isten családjában. A szexuális perverziók genetikailag nem öröklõdnek, hanem betanult viselkedésformák, tudatos bûnök. Még akkor is, ha a "melegek felszabadításának" modern képviselõi ennek ellenkezõjét próbálják is elhitetni. Ahogy az alkoholizmustól, vagy más testies bûntõl nagyon nehéz megszabadulni, a homoszexualitás elhagyása is nagyon nehézzé válhat azoknak, akik ebben a megkötözöttségben vannak. Isten azonban képes megszabadítani mindazokat, akik valóban szeretnének megszabadulni.
Az egyházon belüli "hideg" keresztények számára viszont fontos figyelmeztetés ilyen helyzetekben az a régi igazság, miszerint Isten "utálja a bûnt, de szereti a bûnöst". A homoszexuálisok, akik hozzászoktak már az emberek lesajnáló pillantásaihoz, nagyon szeretnék, ha a társadalom elfogadná õket. Ez mégsem azt jelenti, hogy bátorítani kellene õket bûnük folytatására, mert ez könnyen az elkárhozásukat jelentheti. Inkább "be kell szeretni" õket Isten Királyságába, hogy elõször megszabaduljanak Isten elleni lázadásukból, majd Krisztushoz jöjjenek üdvösségért és tisztulásért.
Figyeljük meg, mit mond Pál arról, hogy lehetséges-e ez a szabadulás:
Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörõk, sem bujálkodók, sem fajtalanok ... nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelõdtetek, és meg is igazultatok az úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.
-1Korinthus 6,9-11 Aki igazán megbánja és elhagyja a bûnét, azt szeretettel be kell fogadni a hívõk közösségébe, (vagy vissza kell fogadni, ha korábban kizárták), ahogy ez bármelyik bûnbánó és megtérõ bûnössel is történik. A Biblia ezt a példát adja a vérfertõzõ korinthusi esetében:
Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá. Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
-2Korinthus 2,6-8 Manapság nagy a nyomás humanisták és liberalisták részérõl, hogy a homoszexualitást elfogadható - vagy akár követendõ - magatartásformának állítsák be. Ennek ellenére a Biblia kereken kimondja, hogy a homoszexualitás egy természetellenes és állati bûn, amit a keresztényeknek el kell utasítaniuk.
Azonban sose feledjük, hogy Krisztus az õ bûneikért is meghalt, ahogy a mienkért is. Isten õket is szereti, és nekünk is azon kell lennünk, hogy Krisztushoz vezessük õket, hogy megszabaduljanak és megtisztuljanak.
Fordította: Molnár Csaba
Részlet Henry Morris és Martin Clark: The Bible Has the Answer címû könyvébõl. Kiadta a Master Books.
|