1. A zsoltárok egyik szerzõje, Dávid életének egyik legszomorúbb pillanatában, fiának elvesztésekor tesz egy megnyilatkozást, amely valamelyest segíthet a fenti kérdés tisztázásában. A 2Sámuel 12,23 így szól: "De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni õt? én megyek majd õhozzá, de õ nem tér vissza hozzám."

   Vajon Dávid azt tanítja, hogy fiával majd a mennyben találkozik újra vagy pedig azt, hogy a halál minden ember számára elkerülhetetlen? A legtöbb bibliaértelmezés szerint Dávid az utóbbit teszi, így a fenti idézet nem sokat segít az újszülött lelki üdvének megértésében. Ha viszont az elsõ feltevést fogadjuk el, akkor fennáll a kérdés, hogy vajon Dávid reménye a bibliai igazságot hirdeti-e. Még ha el is fogadjuk, hogy a fenti szomorú utalásban Dávid a mennyországra gondol, akkor sem szabad azt a csecsemõk üdvözülésének teológiai ígéreteként értelmeznünk. Noha Dávid istenfélõ ember vot, mégsem volt tévedhetetlen és sok megnyilatkozása nem fedte a valóságot. (Lásd például Dávid bármelyik átkozódó zsoltárát: 7, 35, 55, 58, 59, 69, 79, 109, 137, 139. Noha a Biblia hûségesen számon tartja Dávid érzéseit és kérését Istenhez, hogy igazságot szolgáltasson, mégis nehéz lenne azzal érvelni, hogy az említett zsoltárok a bûnösökkel szembeni isteni igazságszolgáltatás következetes reményét képviselik.)

    

2. Azt sem tételezhetjük fel, hogy a gyermekek "ártatlanok" és ezért mentesek a bûn következményeitõl. A Biblia tisztán kimondja, hogy az újszülöttek bûnösként jönnek a világra így nekik is szükségük van a lelki újjászületésre. õket is, mint minden más embert, csak Krisztus menthet meg. ("Mert tudom, hogy hûtlen voltam, és vétkem mindig elõttem van." (Zsoltárok 51,5), "Ami testtõl született, test az" (János 3,6), "Mégis úrrá lett a halál ádámtól Mózesig azokon is, akik nem ádám vétkéhez hasonlóan estek bûnbe." (Róma 5,14) ) A Máté 19,14-ben Jézus óv attól, hogy megtiltsuk a gyermekeknek, hogy hozzá megtérjenek. Ez bizonyítja, hogy a felnõttekhez hasonlóan a gyermekeknek is szükéges Krisztust elfogadniuk.

    

3. Ugyanakkor Jézus magasztalta a gyermekek ártatlan hitét; "mert övék a mennyeknek országa." Míg ez a megnyilatkozás valószínûleg buzdítás az egészséges személyiség kialakítására, ugyanakkor a gyermeki lélek egy általános elismerése is. Jézus tanításai a gyermekek iránti legnagyobb szeretetet és tiszteletet mutatják (Máté 18,1-6).

    

4. Noha Krisztus szeretete a gyermeki lelkület iránt nem tagadja az eredendõ bûnt, a Bibilia mégis azt tanítja, hogy a felnõttek bûneihez képest az újszülöttek és a gyermekek "viszonylagosan ártatlanok". (5Mózes 1,39 · Jónás 4,11 · Róma 9,11)

    

5. Annak érdekében, hogy mind az emberi természet eredendõen bûnös voltára mind pedig a gyermekek "viszonylagos ártatlanságára" vonatkozó igazságot el lehessen fogadni, néhány teológus azzal állt elõ, hogy különbözõ bûnök különféle "halálbüntetést" vonnak maguk után.
   íly módon például elképzelhetõ lenne, hogy az eredendõ (a genetikailag generációkon keresztül öröklõdõ) bûnért lelki halál (Istentõl való elszakítás) a büntetés, amely végül örök halált és Istentõl való örök eltaszítást eredményez, ha azt a bûnt változatlanul hagyja és ráadásul még meg is erõsíti a személyes bûn (a szabad akarattal elkövetett bûnök). Lehetséges, hogy az ádámtól örökölt bûn büntetése a testi halál? (Róma 5,12)

   
   

   A bûn kategóriái	Ideiglenes büntetés a bûnért	Örök büntetés
   Örökletes bûn (nemzedékrõl nemzedékre)	Lelki halál (elválás Istentõl)	Ha nem oldjuk fel, akkor örök halálhoz vezet (örök elzárás Istentõl)
   Ádámtól mindenki által örökölt bûn	Fizikai halál	nincs
   Személyes bûn (szándékos engedetlenség)	Megbontja a keresztények kapcsolatát Istennel, bûnvallást igényel (1János 1,9)	Véglegesíti a hitetlen örökölt bûnösségét - eredménye örök halál.

   
   Ha ez valóban így van, akkor a fenti érvelés segítségünkre lehet abban, hogy megértsük miként eshet egy gyermek (aki bûnben született, mégis mentes minden szabad akaratból elkövetett bûntõl) a testi halál büntetése alá anélkül, hogy örök szellemi halál fenyegetné. A felrótt (végsõ soron testi halált maga után vonó) és örökletes bûnnel született gyermek tehát mindaddig nem eshet örökké tartó büntetés alá, amíg saját akaratából, a jó és rossz között különbséget ismerve, el nem követ egy személyes bûnt. Noha a Szentírás nem szól ilyesfajta megkülönböztetésrõl, ennek lehetõségét sem zárja ki.

    

6. A felnõttek számára az üdvözülés feltétele a személyes hit. Az újszülöttek azonban nem tudnak ennek a feltételnek megfelelni. Ezért sokan úgy vélik, hogy van egy bizonyos korhatár, amelytõl az ember felelõségre vonható cselekedeteiért, mivel tisztában van már azzal, hogy személyes tetteiért felelõsséggel tartozik. Ez nem csupán az ok és okozat felismerése, hanem inkább a felelõsség és felelõsségre vonhatóság kérdése. Ez a kor valószínûleg személyenkét változó. Sõt a szellemi fogyatékosok talán soha nem ismerik fel a gonosszal folytatott küzdelmet. Akárcsak a fentebb említett esetekben, itt sem tudunk egyértelmû bibliai utalást felmutatni, de úgy tûnik, hogy ez a feltevés szerves része volt a korai zsidó szokásoknak. Egy teória szerint az apostolok azért nem szólnak közvetlenül a csecsemõhalálról, mert az õ kultúrájukban általánosan elfogadott volt, hogy körülbelül 12-13 éves korig az ember nem felelõs Istennek, illetve a szerzõdésnek.

   úgy tûnik, hogy ha valóban van egy ilyen korhatár, akkor kell lennie egy más megoldásnak, amellyel az újszülött magába fogadhatja Krisztust. Lehetséges, hogy az újszülöttek olyan különleges kegyben részesülnek, amelyre a szokásos szabályok nem érvényesek. Ebben az esetben Isten szeretete és könyörülete az örök sorsuk felõl dönteni képtelenek iránt az, ami gondoskodik az üdvözülésrõl.

    

7. Van, aki azt mondja, hogy az újszülött üdvözülése nem is annyira a gyermek mint inkább Isten jóságán múlik. Istenünk kegyét ismerve mi azt mondjuk, hogy Isten nem ítélné el az újszülöttet örökké tartó büntetésre.

   Mózes elsõ könyvének 18. fejezetében ábrahám Sodoma és Gomora közelgõ elpusztításáról beszélget Istennel. ábrahám így folyamodik a jóságos Istenhez: "Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet?" (25. vers) ábrahám számára elképzelhetetlen volt az, hogy Isten pusztulást küldjön azokra akik nem szolgálták meg a büntetést. Felhívja Isten figyelmét arra, hogy egy igazságos bíró bizonyosan helyesen cselekszik. Válaszul Isten megígérte, hogy nem pusztítja el a városokat ha legalább tíz olyan embert talál, akiket nem kerített hatalmába a gonosz. Igaz sajnos, hogy még tíz igaz hitût sem lehetett találni, de Isten tanúbizonyságát adta igazságosságának, amikor megmentette Lótot és lányait a pusztulástól.

    

Fordította: Varga Zsolt
Írta: Mark Van Bebber, Eden Communications

www.ChristianAnswers.Net/hungarian
Christian Answers Network
PO Box 200
Gilbert AZ 8529