Az elsõ dolog, amit egy kereszténynek tudnia kell az az, hogy Isten nem vezeti õt bûnbe. Jakab apostol világosan elítéli azt a magatartást, mely Istent hibáztatja a kísértõ körülményekért (Jak 1,13-15). Isten próbára teheti gyermekeit, ami a megtisztításukat és erõsítésüket szolgálja, de Isten nem vezeti õket bûnbe. Kivétel nélkül bûn az eredménye annak, amikor a sátán csábítása egy kellemes húrt pendít meg az ember szívében, és az ember csakis önmagát hibáztathatja ezért.

És hibáztatnia kell önmagát, ha bocsánatot vár. Korunk egyik jellemzõje az a könnyedség, amellyel a felelõsséget a társadalomra hárítjuk, az idõk nehézségeire vagy valamilyen más meghatározatlan körülményre. De ahhoz, hogy valaki bocsánatot nyerjen, elõbb alázatosan be kell ismernie: "bûnös vagyok". Ameddig másra próbálja hárítani a felelõsséget tehetetlen marad a kísértéssel szemben.

A kereszténynek fel kell ismernie a Szentírásnak a csábítás legyõzésében betöltött szerepét is. A Zsoltáros ezt mondja: "Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsolt 119,11). Mikor Isten igéje a hívõ életének szerves részévé válik, hatékonyan mûködik, erõsítve õt a kísértés hatalma ellen. Krisztus maga bebizonyította az ige erejét és hasznát az ószövetségbõl vett idézetével, mikor alávetette magát a sátán kísértésének. A Szentírás rendszeres és áhítatos tanulmányozása feltétlen követelménye a kísértés legyõzésének. Az ige nem csak a sátán módszereire figyelmeztet (2Kor 2,11), hanem megerõsít a sátán támadásaival szemben is (Efézus 6,11-17).

A kísértések feletti gyõzelem másik fontos követelménye azok elkerülése. Krisztus több alkalommal mondta tanítványainak, hogy imádkozzanak, hogy kísértésbe ne essenek. (Máté 6,13 · Lukács 22,40) Egyesek helyesen gondolják, hogy a kísértés nem egyenlõ a bûnnel, de helytelenül úgy érzik, hogy akkor sérelem nélkül élvezhetik a csalogatást magát. Ez a viselkedés egy játékká válik: mennyi hazardírozást bír ki valaki bûn elkövetése nélkül. Ilyen viselkedés már magában bûnös mert nem veszi komolyan Isten intelmét a szentségben való járásra és annak cselekvésére.

Egy döntõ fontosságú kitétel a kísértésre vonatkozóan az 1Kor 10,13-ban található: "Emberi erõt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hûséges, és nem hagy titeket erõtökön felül kísérteni; sõt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." Ez a vers Isten biztosítéka arra, hogy a sátánt ellenõrzi: a kísértés erõssége és a szabadulás útja személyreszabott és nem lépi túl az egyén képességeit.

Az két különbözõ dolog, ha tudatában vagyunk egy menekülõ út létezésének illetve ha használjuk azt. Isten igéjét mellõzve valószínüleg a menekülés lehetõségét sem ismeri fel valaki, mert nem ismeri Isten módszereit. Függetlenül attól, hogy használja-e ezt a menekülési lehetõséget vagy sem, a hívõ valóban soha nem állíthatja azt a kísértésrõl, hogy annak mérete õt megadásra kényszerítette.

A másik igéret pedig az, hogy a világegyetemben senki sincs egyedülállóan megkísértve. Noha nincs két tökéletesen egyforma személy, a kísértések alapjában véve ugyanazok, mint amelyekkel már mások is szembetalálták magukat. Következésképpen a Biblia kijelentheti, hogy Jézus Krisztus ugyanúgy megkísértetett, mint mi, még szenvedett is ezek miatt de nem követett el bûnt (Zsid 2,18; 4,15-16). Tehát õ együttérzõ Megváltó, mivel mint megtestesült személy tapasztalta a csábítás erelyét.

Mivel senki sincs egyedülállóan megkísértve, a keresztények tanulhatnak egymástól és segíthetik egymást. Csupán annak tudata, hogy egy kereszténynek sikerült legyõznie például a kapzsiságát, bizonyítékul szolgálhat másnak, hogy erre még egy kísérletet tegyen saját életében. A keresztény, aki lelki életének egy vonatkozásábasn már fejlett, segítséggel tartozik egy másik kereszténynek, aki esetleg még nem érte el azt a szintet. Ezáltal a keresztények hitükben egymásra épülhetnek (Efézus 4,15-16).

A Szentírás nem igér segítséget a nem megváltottak részére a kísértések legyõzéséhez. Valóban, ameddig valaki meg nem bánja bûneit, és nem fogadja el Jézus Krisztust Urának és Megváltójának, nem kedves Isten elõtt. De a megváltottak Isten kegyelmére támaszkodva elsajátíthatják az ige erejét és bölcsességét, és gyõzedelmeskedhetnek a sátán legkörmönfontabb és kényszerítõbb kísértése fölött is.

Fordította: Deák Lehel
Részlet Henry Morris és Martin Clark: The Bible Has the Answer címû könyvébõl. Kiadta a Master Books, 1987.

Közreadta az Eden Communications, a Master Books engedélyével.

www.ChristianAnswers.Net/hungarian
Christian Answers Network
PO Box 200
Gilbert AZ 85299