1. A természet világossága, a teremtés és gondviselés munkái egyértelműen Isten jóságát, bölcsességét, erejét bizonyítják, amellyel szemben az ember nem talál mentséget. Ezek mégsem elegendők Isten akaratának az üdvösségre elégséges ismeretére. Ezért tetszett Istennek, hogy különböző időben és módon kijelentse magát, kinyilvánítsa akaratát egyházának, és ezt követően a kijelentést teljes egészében leírassa. Tette ezt az igazság jobb megőrzése és továbbadása végett, az egyház biztonságosabb megalapozása és vigasztalása érdekében, a test romlottságával, a Sátán és a világ gonoszságával szemben. Most tehát a Szentírás a legszükségszerűbb és legteljesebb módja az isteni akarat közvetítésének, hiszen megszűnt az a mód, ahogy Isten régen kijelentette akaratát népének

2. A Szentírásnak, Isten írott Igéjének neve alá tartoznak az Ó- és Újszövetség könyvei, amelyek a következők:

Az Ószövetség:

Mózes I. könyve (Genezis), Mózes II. könyve (Exodus), Mózes III. könyve (Leviticus), Mózes IV. könyve (Numeri), Mózes V. könyve (Deuteronomium), Józsúé könyve, Bírák könyve, Ruth könyve, Sámuel I. Könyve, Sámuel II. könyve, Királyok I. Könyve, Királyok II. könyve, Krónika I. Könyve, Krónika II. könyve, Ezsdrás könyve, Nehémiás könyve, Eszter könyve, Jób könyve, Zsoltárok könyve, Példabeszédek, Prédikátor könyve, Énekek Éneke, Prédikátor könyve, Ézsaiás próféta könyve, Jeremiás próféta könyve, Jeremiás siralmai, Ezékiel próféta könyve, Dániel próféta könyve, Hóseás próféta könyve, Jóel próféta könyve, Ámos próféta könyve, Abdiás próféta könyve, Jónás próféta könyve, Mikeás próféta könyve, Náhum próféta könyve, Habakuk próféta könyve, Sofóniás próféta könyve, Aggeus próféta könyve Zakariás próféta könyve, Malakiás próféta könyve

Az Újszövetség:

Máté Evangéliuma, Márk Evangéliuma, Lukács Evangéliuma, János Evangéliuma, Az Apostolok Cselekedetei,

Pál Apostol levelei: a Rómaiakhoz, a Korintusbeliekhez I, a Korintusbeliekhez II, a Galatabeliekhez, az Efézusiakhoz, a Filippiekhez, a Kolossébeliekhez, a Thesszalonikaiakhoz I, a Thesszalonikaiakhoz II, Timóteushoz I, Timóteushoz II, Tituszhoz, Filemonhoz

A Zsidókhoz írt levél, Jakab Apostol Levele, Péter Apostol I. Levele, Péter Apostol II. Levele, János Apostol I. Levele, János Apostol II. Levele, Júdás Apostol Levele, János Apostol Mennyei Jelenésekről szóló könyve

Mindez Isten inspirációja által adatott, hogy a hit és az élet mércéje legyen.

3. Az általában apokrifoknak nevezett könyvek, mivel nem Istentől inspiráltak, nem részei a Szentírás kánonának. Ezért nem bírnak autoritással Isten Egyházában, és nem szabad ezeket semmilyen más emberi írásnál különbekként jóváhagyni vagy használni.

4. A Szentírást autoritása, mely miatt hinni és engedelmeskedni kell annak, nem függ egyetlen ember vagy egyház bizonyságtételétől sem, hanem egyedül Istentől, a Szentírás szerzőjétől, aki maga az Igazság, s mivel Isten szava, el kell fogadnunk.

5. Az egyház bizonyságtétele a Szentírás nagy és tiszteletteljes megbecsülésére indíthat, buzdíthat. Tartalmának mennyei jellege, doktrínáinak hatékonysága, stílusának magasztossága, minden részének egybehangzó volta, egész célja (tudniillik, hogy minden dicsőséget Istennek adjon), az ember egyedüli üdvözülési módjának teljes feltárása, sok más összehasonlíthatatlan kiválósága és teljesen tökéletes volta, mind olyan érvek, melyek bőséges bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy ez Isten Igéje. Mégis a mi teljes meggyőződésünk és bizonyosságunk a Szentírás tévedhetetlen igazsága és isteni autoritása felől, a Szentlélek belső munkájából származik, amely az Ige által tesz bizonyságot szíveinkben.

6. Isten teljes tanácsvégzése az Ő dicsőségére és az ember üdvösségére, hitére és életére vonatkozó rendelkezéseket egyértelműen megfogalmazza a Szentírásban, vagy ez a rendelkezés jó és szükségszerű következtetés által megállapítható a Szentírásból, amelyhez semmilyen időben nem szabad semmit hozzátenni, legyen az a Lélek új kijelentése vagy emberek hagyománya. Ugyanakkor elismerjük, hogy Isten Lelkének belső megvilágosító munkája szükséges az Igében kijelentett dolgok üdvözítő megértéséhez. Azt is elismerjük, hogy van néhány az istentiszteletet és az egyházkormányzást illető, az emberi tevékenységre és társadalomra vonatkozó körülmény, amelyet az élet és a keresztyén világnézet, és a mindenkor szem előtt tartott Ige alapelvei szerint kell szabályozni.

7. A Szentírás nem minden rendelkezése világos önmagában, vagy nem egyformán világos mindenkinek. Azonban azok az alapelvek, amelyeket az üdvösség végett szükséges ismerni és megtartani, annyira világosan vannak meghatározva és megmagyarázva a Szentírás valamely helyén, hogy nem csak a tanultak, de a kevésbé képzettek is megérthetik a szokásos módszerek használatával.

8. Az Ószövetség héberül (Isten régi népének anyanyelve) és az Újszövetség görögül (a megírás idejében a legismertebb nyelv volt a nemzetek közt) egyenesen Istentől inspirált, és az Ő egyedi gondoskodása és gondviselése által minden korszakon át tisztán megőriztettek. Autoritással bír, hogy az egyház vallási vitáiban rájuk hivatkozhasson. De mivel ezek az eredeti nyelvek Isten egész népe számára nem érthetők, mivel mindenkinek joga van a Szentírásokhoz, és meg is parancsoltatott, hogy Isten népe olvassa és kutassa azt, Isten félelmében; a Szentírást le kell fordítani minden nemzet saját nyelvére, hogy ily módon Isten Igéje lakozzon gazdagon mindegyikben, hogy Őt neki tetsző módon tisztelhessék, és az állhatatosság és a Szentírás bátorítása által reménységük lehessen.

9. A Szentírás értelmezésének tévedhetetlen mércéje maga a Szentírás. Tehát amikor kérdéses valamely igehely igazi és teljes értelme (mely nem sokféle, hanem egy), ezen értelmet más világosabban beszélő igehely által kell megkeresni és megállapítani.

10. A legfelsőbb döntőbíró, aki által a vallásos vitákat tisztázni, a zsinatok döntéseit, az ókori írók véleményeit, az emberek tanításait, személyes kijelentéseket vizsgálni kell, nem lehet más, csak a Szentírás által szóló Szent Lélek. Az Ő döntésével kell megelégednünk.