5. A gondviselésről
2008.06.16. 14:35
1. Isten - minden dolgok nagy alkotója - minden teremtményt, cselekvést, dolgot a legnagyobbtól a legkisebbig fenntart, irányít, elrendel és kormányoz. E legbölcsebb és legszentebb gondviselését az ő tévedhetetlen eleve ismerése, akaratának szabad és változhatatlan tanácsvégzése alapján gyakorolja bölcsessége, hatalma, igazsága, jósága, és irgalma dicsőségének magasztalására.
2. Habár - Istennek, mint Első Oknak, eleveismerésére és dekrétumaira való tekintettel - minden változhatatlanul és tévedhetetlenül beteljesedik, mégis ugyanezen gondviselés által, a másodrendű okok természete szerint elrendeli, hogy mindezek szükségszerűen, szabadon vagy véletlenszerűen bekövetkezzenek.
3. Közönséges gondviselésében Isten eszközöket használ, habár Ő szabad arra, hogy ezek nélkül, fölöttük vagy ellenük cselekedjen, ha neki ez úgy kedves.
4. Isten mindenható ereje, kifürkészhetetlen bölcsessége és végtelen jósága gondviselésében olyan teljes mértékben nyilvánul meg, hogy még az első bűnesetre, valamint az angyalok és emberek minden más bűnére kiterjed. Nem csak egyszerű megengedés által, hanem egy olyan megengedés által, amelyhez kapcsolódik a legbölcsebb és leghatalmasabb korlátozása, és az ily módon való igazgatása és kormányzása a különböző korokban, az ő szent céljai érdekében. Így a bűnösség egyedül a teremtménytől származik és nem Istentől, aki a legszentebb és legigazságosabb lévén, sem szerzője, sem jóváhagyója nem lehet a bűnnek.
5. A legbölcsebb, legigazságosabb és legirgalmasabb Isten gyakran hagyja az Ő gyermekeit egy időre sokféle kísértésben, szívük romlottságában. Teszi ezt azért, hogy megfedje őket a múltbeli bűneikért, hogy megalázza, és érzékennyé tegye őket romlottságuk teljes teljessége és szívük csalárdsága iránt, hogy közvetlenebb, állandóbb, iránta való bizalomra serkentse őket, hogy minden jövőbeli vétkezés lehetőségével szemben figyelmesebbek legyenek, és hogy jogos és szent célját betöltse.
6. Egyes gonosz és istentelen embereket Isten, mint igazságos bíró megvakít és megkeményít múltbeli bűneikért, és nemcsak visszatartja tőlük kegyelmét, amely által értelmük megvilágosodhatna, és szívűk érzékenyé válhatna, hanem néha elveszi ajándékaikat, melyekkel rendelkeznek, és kiteszi őket olyan eseményeknek, amelyeket romlott természetük felhasznál a vétkezésre. Továbbá átadja őket saját vágyaiknak, a világ kísértéseinek és a Sátán hatalmának, mely által ők még jobban megkeményítik magukat, még olyan eszközök által is, melyeket Isten mások meglágyítására használ.
7. Ahogy Isten gondviselése minden teremtményre kiterjed, úgy különleges módón gondoskodik egyházáról, és minden dolgot javára fordít.
|