|
6. Az ember elbukása, a bűn és büntetése
2008.06.16. 16:35
1. Első szüleink a Sátán ravaszsága és kísértése által megcsalattak és vétkeztek, mivel ettek a tiltott gyümölcsből. Isten bölcs és szent tanácsvégzése szerint megengedte, hogy vétkezzenek, mert az volt a célja, hogy ezáltal önmagát dicsőítse meg.
2. E bűn által kiestek eredendő igazságos voltukból, Istennel való közösségükből, és így meghaltak bűneikben; lelkük és testük minden részében és képességében teljes mértékben beszennyeződtek.
3. Mivel ők jelentették az emberiség gyökerét, e bűn vétke átadatott (imputáció által), és ugyanaz a bűn által való halál és megromlott természet adatott az összes természetes úton tőlük származó utódjuknak.
4. Abból az eredendő romlottságból származik minden jelenlegi törvényszegésünk, amely által a jó ellen lázadók, arra képtelenek, és azt cselekedni nem vagyunk hajlandók, a gonoszra pedig teljes mértékben hajlamosak vagyunk.
5. Az emberi természet romlottsága az újjászületettek életében is megmarad. Bár ez a természet megbocsáttatott és halálra adatott Krisztus által, annak romlottsága és minden megnyilvánulása, mégis bűn.
6. Minden bűn - az eredendő és a jelenlegi is - Isten igazságos törvényének áthágása és ellene való fordulás. Minden bűn (természete szerint) vétkessé teszi a bűnöst, s ezért Isten szent haragja és a törvény átka alá vettetik. Tehát a bűnös áldozata a halálnak, annak minden lelki, ideiglenes és örökkévaló nyomorúságával.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
