1. Úgy volt kedves Isten előtt, hogy örökkévaló terve szerint kiválassza és elrendelje az ő egyszülött Fiát, az Úr Jézust, hogy közbenjáró legyen Isten és ember között. Mint közbenjáró, ő a próféta, pap és király, az egyház feje és megváltója, mindenek örököse és a világ ítélőbírója. Isten az örökkévalóságtól fogva egy népet adott neki, hogy általa időben megváltott, elhívott, megigazított, megszentelt és megdicsőített magva legyen.

2. Isten Fia a Szentháromság második személye, aki igazi, valós és örökkévaló módon Isten, az Atyával egylényegű és egyenlő, aki amikor az idők teljessége eljött, magára vette az emberi természetet, minden lényeges tulajdonságával és közönséges gyarlóságával együtt, de bűn nélkül. A Szent Lélek ereje által, Szűz Mária méhében, az ő lényéből fogantatott. Ily módon két teljes, az isteni és az emberi természet, tökéletes, különálló és szétválaszthatatlan módon kapcsolódott össze Jézus személyében anélkül, hogy megváltozott, keveredett vagy összeolvadt volna. Ez a személy igaz Isten és igaz ember, mégis az egy Krisztus, az egyetlen közbenjáró Isten és ember között.

3. Az ő emberi természetében, mely egyesült az istenivel, az Úr Jézus felettébb megszenteltetett és felkenetett a Szent Lélek által, és bírt a bölcsesség és ismeret teljességével. Tetszett az Atyának, hogy Krisztusban lakozzon a teljesség, és ilyen módon - szentként, hibátlanként, tisztaként, kegyelemmel és igazsággal telve - teljes mértékben betöltse a közbenjáró és a kezes tisztségét. Nem ő ragadta magához e tisztséget, hanem az Atya hívta el erre, aki minden hatalmat és ítéletet neki adott és megparancsolta, hogy mindezt teljesítse.

4. E tisztséget az Úr Jézus a legszívesebben vállalta, és annak érdekében, hogy kötelességeinek eleget tegyen, a törvény alatt született és tökéletesen betöltötte azt. A legszörnyűbb kínokat viselte el lelkében és a legfájdalmasabb szenvedést testében, megfeszítették, meghalt és eltemették. A halál hatalma alatt maradt, de teste nem látott romlást, és a harmadik napon feltámadt a halálból ugyanabban a testben, amelyben szenvedett. Ebben ment fel a mennybe, ahol az Atyának jobb keze felől ül, közbenjár érettünk, és vissza fog térni megítélni embereket és angyalokat a korszak végén.

5. Az Úr Jézus az ő egyszeri, tökéletes engedelmességével, önmaga feláldozásával, az Örökkévaló Lélek által felajánlotta magát Istennek. Ezzel teljes mértékben eleget tett az Atya igazságának, és azok számára, akiket az Atya neki adott, megszerezte nemcsak az engesztelést, hanem a mennyek országának örökkévaló örökségét is.

6. Bár a megváltás tényleges munkáját csak azután végezte el Krisztus, miután testé lett, annak ereje, hatékonysága és jótéteménye már a világ kezdetétől fogva alkalmaztatott a választottakra folyamatosan, minden korban, a világ kezdetétől fogva, az ígéretekben, jelképekben, áldozatokban, amelyek által Krisztus kijelentetett és megmutattatott az asszonynak azon magvaként, aki majd szétzúzza a kígyó fejét, s a Bárány legyen, aki a világ kezdetétől megöletett. Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.

7. Közbenjárói munkájában, Krisztus mindkét természete szerint cselekszik. A természetek mindegyike azt teszi, ami neki megfelelő, mégis a személyének egysége miatt az, ami megfelel egyik természetének, a Szentírásban néha a másik természet által meghatározott személynek tulajdoníttatik.

8. Akiknek megváltást szerzett, azoknak ezt bizonyos és hatékony módon közli és alkalmazza. Közbenjár érettük, és kijelenti Igéjében és Igéje által az üdvösség titkait. Meggyőzi őket Lelke által hatékony módon, hogy higgyenek és engedelmeskedjenek, Igéje és Lelke által irányítja szíveiket. Mindenható ereje és bölcsessége által legyőzi minden ellenségüket oly módon, ahogyan az az Ő csodálatos és kikutathatatlan tanácsvégzésének a legmegfelelőbb.