|
9. A szabad akarat
2008.06.16. 16:38
1. Isten felruházta az ember akaratát természetes szabadsággal, amelyet sem kényszer, sem semmilyen szükségszerűség nem rendelhet jóra vagy gonoszra.
2. Az ember ártatlansága állapotában szabadsággal bírt, és képes volt akarni és cselekedni azt, ami jó és Istennek tetsző, de nem változhatatlanul, hisz ezen állapotból ki is eshetett.
3. Az ember, a bűnbeesés miatt teljes mértékben elvesztette minden képességét, amely által az üdvösséges lelki jót választhatta. Ezért egy újjá nem született ember, mivel e jót ellenzi, és halott a bűnben, képtelen saját erejéből önmagát megtéríteni vagy akár felkészíteni magát a megtérésre.
4. Amikor Isten megtérít egy bűnöst, és a kegyelem állapotába vonja, akkor megszabadítja őt a bűnből eredő természetes megkötözöttségből, és kegyelme által képessé teszi őt, hogy szabadon akarja és tegye azt, ami lelkileg jó. A megmaradó romlottsága miatt ő mégsem tökéletesen és egyedül csak a jót akarja, hanem azt is, ami gonosz.
5. Az ember akarata csak a dicsőség állapotában lesz tökéletes és változhatatlanul szabad a jó a cselekvésére.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
