|
16. A jó cselekedetek
2008.06.17. 06:27
1. Jó cselekedetek csak azok, amelyeket Isten parancsolt szent Igéjében; nem azok, amelyeket az emberek a Szentírás felhatalmazása nélkül, vakbuzgóságból és a jóakarat ürügye alatt visznek véghez.
2. Azok a jó cselekedetek, amelyeket Isten parancsa iránti engedelmességből teszünk, az igazi, élő hit gyümölcsei és bizonyítékai. Istent dicsőítve hálaadásukat fejezik ki ezek által a hívők, megerősítve bizonyosságukat, építve hívő testvéreiket, ékesítve az evangéliumi bizonyságtételt, elhallgattatva az ellenszegülőket. Ők Isten keze munkái jó cselekedetekre teremtve Jézus Krisztusban, hogy gyümölcsöt teremjenek a szentségben és elérjék a végcélt, amely az örök élet.
3. A jó cselekedetekre való képesség nem saját erejükből van, hanem teljesen Krisztus Lelkétől. Hogy ezen cselekedetek véghezvitelére képesek legyenek a hívők, a már megkapott kegyelem mellett szükségük van a Szent Lélek befolyására, amely Isten jótetszése szerint munkálja mind az akarást, mind a cselekvést. Ezen igazság azonban nem szabad, hogy a hívőket hanyaggá tegye, mintha nem lenne semmi kötelességük, hanem csak akkor, amikor a Lélek különleges indítását tapasztalják. Hanem szükséges, hogy fegyelmezetten táplálják és élesszék Isten bennük levő kegyelmi ajándékait.
4. Azok, akik engedelmességük által elérik a legmagasabbat, ami elérhető ebben az életben, azok még mindig nagyon távol állnak attól, hogy túlteljesítsenek és többet tegyenek, mint amennyit Isten megkövetel, így tehát híjával találtatnak kötelességük betöltésében.
5. Legjobb cselekedeteinkkel sem érdemelhetjük ki a bűnbocsánatot vagy az örök életet Isten kezéből, mert nagy a különbség legjobb cselekedeteink és az eljövendő dicsőség között, ahogy végtelen távolság van Isten és közöttünk. Nem nyerhetjük meg Istent legjobb cselekedeteinkkel sem, és nem szolgáltathatunk elégtételt előbbi bűneink adósságáért sem, mert miután mindent megtettünk, amit megtehettünk, csak kötelességünket tettünk és haszontalan szolgák vagyunk. Ez pedig azért van, mert ha jók ezek a cselekedetek, akkor a Lélektől származnak; ha pedig mi tettük őket, akkor sok gyengeséggel és tökéletlenséggel szennyeződtek és keveredtek, és nem viselhetik el Isten ítéletének szigorúságát.
6. De a hívők Krisztusban fogadtatnak el, így jó cselekedeteik is ugyancsak Őáltala. Nem azért fogadtatnak el, mert a hívők ebben az életben feddhetetlenek és tökéletesek Isten előtt, hanem mivel Ő reájuk Fián keresztül néz és kedves neki elfogadni, megjutalmazni azt, ami őszinte, annak ellenére, hogy sok gyengeség és tökéletlenség kíséri azt.
7. Habár az újjá nem született emberek cselekedetei önmagukban lehetnek olyan dolgok, amelyeket Isten parancsolt: hasznosak maguk és mások számára, mégis - mivel nem hit által megtisztított szívből származnak, véghezvitelük nem helyes célból, sem az Ige szerint vagyis nem Isten dicsőségére történik - bűnösök, nem tetszhetnek Istennek és nem tehetnek senkit Isten kegyelmére alkalmassá. Mégis ezek elhanyagolása még bűnösebb és Istennek nem tetszőbb.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
