|
17. A szentek állhatatossága
2008.06.17. 06:28
1. Azok, akiket Isten az ő szeretett Fiában elfogadott, hatékony módon elhívott és Lelke által megszentelt, soha teljesen vagy véglegesen a kegyelem állapotából ki nem eshetnek, hanem abban állhatatosan kitartnak mindvégig, és örökre üdvözülnek.
2. A szentek állhatatossága nem saját szabad akaratuktól függ, hanem a kiválasztás változhatatlan dekrétumától, amely az Atya Isten szabad és változhatatlan szeretetéből fakad; Jézus Krisztus érdemének és közbenjárásának a hatékonyságától, valamint a Lélek állandó jelenlététől és a bennünk levő isteni magtól és a Kegyelmi Szövetség jellegétől. Állhatatosságuk bizonyossága és változhatatlansága ezeken alapszik.
3. Ennek ellenére a Sátán és a világ kísértései, a bennük megmaradt romlottság mindent átható volta, és a megőrzésükre adott eszközök elhanyagolása által súlyos bűnökbe eshetnek, és egy ideig megmaradhatnak ezekben. Ezért Isten nem-tetszését váltják ki, és megszomorítják a Szent Lelket; Isten kegyelmének és vigasztalásnak egy bizonyos része elvétetik tőlük; szívük megkeményedik és lelkiismeretük megsérül; megbántanak másokat, okot adnak nekik a bűnre és ideig való ítéletet vonnak magukra.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
