|
18. A kegyelem és az üdvösség bizonyosságáról
2008.06.17. 06:28
1. Habár a képmutató és más újjá nem született emberek megcsalhatják önmagukat hiábavaló hamis reménységekkel és testi feltételezésekkel, miszerint ők Isten jótetszésében és az üdvösség állapotában vannak (ezen reménységük azonban elvesz), mégis azok, akik igazán hisznek az Úr Jézusban, őszintén szeretik Őt és igyekeznek jó lelkiismerettel járni előtte, bizonyságot nyerhetnek ez életben, hogy a kegyelem állapotában vannak, és örvendezhetnek Isten dicsőségének reménységben, mely reménység soha nem fogja őket megszégyeníteni.
2. Ez a bizonyosság nem pusztán egy sejtett vagy feltételezett meggyőződés, amely gyarló reménységre alapul, hanem a hit tévedhetetlen bizonyossága, amely az üdvösség ígéretének isteni igazságára van alapozva; azoknak a kegyelmi ajándékoknak a belső bizonyítéka, amelyekre nézve ezek az ígéretek adattak; a fiúváfogadás Lelkének bizonyságtétele, amely a mi lelkünkkel együtt bizonyosságot tesz arról, hogy Isten gyermekei vagyunk; mely Lélek üdvösségünknek záloga, amely által elpecsételtettünk a váltság napjára.
3. Ez a tévedhetetlen bizonyosság nem tartozik a hit lényegéhez, mert az igazi hívő is sokáig várhat, és sok nehézségbe ütközhet, amíg részese lesz; mégis (mivel Ő a Lélek által lesz részese, azoknak az ismereteknek, amelyeket Isten ingyen adott neki) a hívő különös kijelentés nélkül, a megszokott eszközök helyes használata által eljuthat erre a bizonyosságra. Ezért kötelessége mindenkinek, hogy teljes buzgósággal azon legyen, hogy elhívatását és kiválasztottságát bizonyossá tegye, hogy ez által a szíve megteljen a Szent Lélek által való békességgel és örömmel, Isten iránti szeretettel és hálaadással, erővel és jókedvvel az engedelmesség feladataiban (melyek a bizonyosság gyümölcsei); így távol van az, hogy a bizonyosság az embert lanyhaságra indítaná.
4. Az igazi hívőknek az üdvbizonyossága különböző módon megrendülhet, megfogyatkozhat és megszakadhat; mert megőrzésében hanyagság volt valamilyen különös bűnbeesés által (ami megsebezte a lelkiismeretet és megszomorította a Lelket); vagy valamilyen hirtelen jövő, erőteljes kísértés által, amelyben Isten visszavonta támogatásának világosságát és eltűrte azt is, hogy még azok is, akik őt félik, sötétségben fény nélkül járjanak; mégsincsenek véglegesen megfosztva Isten magvától, a hitben való élettől, mely szereti Krisztust és a testvéreket, a szív őszinteségétől a kötelességtudat lelkiismeretétől, amelyekből a Lélek munkája által ez a bizonyosság a maga idejében újjáélesztetik, és egyidőben a teljes kétségbeeséstől távol tarttatik.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
