|
20. A keresztyén szabadságról és a lelkiismeret szabadságáról
2008.06.17. 06:31
1. A szabadság, amelyet Krisztus szerzett a hívőknek az evangélium által, a bűn vétkétől, Isten elítélő haragjától, az erkölcsi törvény átkától való szabadságban áll; és ezáltal, megszabadíttatnak e jelenvaló gonosz világtól, a Sátán rabságából és a bűn uralmából; a szenvedések gonoszságától, a halál fullánkjától, a sír győzelmétől és az örökkévaló kárhozattól; ugyanígy szabad menetelük van Istenhez, és alázatosan engedelmeskednek Neki, nem szolgai félelemből, hanem gyermeki szeretetből és jóakaratból. Mindez ugyanígy volt a törvény alatt levő hívőkkel is.
De az új szövetség alatt a keresztyének szabadsága tovább bővült, megszabadultak ceremoniális törvény igájától, amely alá vettetett a zsidó egyház, nagyobb bátorsággal járulnak a kegyelem királyi székéhez, Isten szabad Lelke teljesebben közli velük magát, mint a törvény alatt levő hívőkkel.
2. Egyedül Isten a lelkiismeret ura, ezért felszabadította azt az emberi tanításoktól és parancsolatoktól, amelyek - bármilyen téren is - Isten Igéjével ellenkeznek, vagy amelyek - a hit és az istentisztelet dolgában - ennek hozzáadásai. Tehát ha elhisszük az emberi tanításokat, ha engedelmeskedünk ilyen parancsoknak, akkor eláruljuk a lelkiismeret igazi szabadságát, hisz a magától értetődő hit, az abszolút vak engedelmesség tönkreteszi a lelkiismeret szabadságát és értelmét.
3. Azok, akik a keresztyén szabadság ürügye alatt a bűnt gyakorolják, vagy bármilyen szenvedélyt ápolnak, tönkreteszik a keresztyén szabadság célját, amely nem más, mint hogy az ellenségünk kezéből kiszabadítva szolgálhassuk az Urat félelem nélkül, szentségben és igazságosságban Őelőtte, életünk minden napján.
4. A hatalmak, amelyeket Isten rendelt, és a szabadság, amelyet Krisztus szerzett Isten által, nem a pusztítás céljából adattak, hanem hogy kölcsönösen fenntartsák és megőrizzék egymást. Ezért akik a keresztyén szabadság kifogása miatt elleneznek bármilyen törvényes hatalmat és annak törvényes gyakorlását, legyen az polgári vagy egyházi, Isten rendeletének állnak ellen. Mivel olyan véleményeket terjesztenek, olyan gyakorlatokat tartanak fenn, amelyek ellene vannak a természet világosságának, a keresztyénség ismert alapelveinek (legyen az a hitet, istentiszteletet, beszélgetést illető) vagy az istenfélelem hatalmának, és ezen gyakorlatok természetükben vagy terjesztési és fenntartási formájukban pusztító jellegűek a külső békére és rendre nézve, amelyet Krisztus alapozott meg az egyházban, ezek az emberek törvényesen felelősségre vonhatók, és ellenük fel lehet lépni az egyházi bíróság által.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
