|
21. A vallásos istentisztelet és a nyugalom napja
2008.06.17. 06:32
1. A természet világossága rámutat arra, hogy létezik egy Isten, aki mindenek fölött álló szuverén uralkodó, aki jó és mindenkivel jót cselekszik, ezért Őbenne bíznunk, Őt félnünk, szeretnünk, dicsőítenünk, imádnunk és teljes szívünkkel, lelkünkkel és erőnkkel szolgálnunk kell. Azonban az igaz Isten tiszteletének megfelelő módját Ő maga rendelte el, meghatározta saját, kijelentett akarata által, hogy Ő nem tisztelhető emberi elképzelések és elgondolások, a Sátán javaslata szerint, látható kiábrázolás vagy bármilyen más módon, amely nincs előírva Isten Igéjében.
2. Egyedül csak Isten, az Atya, Fiú és a Szent Lélek imádható. Ez nem illeti meg sem az angyalokat, sem a szenteket, sem más teremtményeket. A bűneset óta istentisztelet nem mutatható be csak közbenjáró által, és ez nem lehet más, mint Jézus Krisztus.
3. Az imádság hálaadással az istentisztelet különleges része, amit Isten minden embertől megkövetel. Ahhoz, hogy az imádság elfogadható legyen, a Fiú nevében, az Ő Lelke segítsége által, és az Ő akarata szerint kell, hogy történjen.
Az imádságot értelemmel, tisztelettel, alázattal, odaadással, hittel, szeretettel és állhatatossággal kell bemutatnunk. A hangos imádság érthető nyelven kell, hogy történjen.
4. Imádkozni kell törvényes dolgokért és mindenféle emberért, aki él vagy élni fog a későbbiek folyamán. Helytelen a halottakért vagy olyan emberekért imádkozni, akik elkövették a halálos bűnt.
5. A közönséges istentisztelet részei: a Szentírás tisztelettel való olvasása; az Ige tiszta hirdetése és lelkiismeretes hallgatása Istennek való engedelmességben, értelemmel, hittel és tisztelettel, a zsoltárok kegyelmes szívvel való éneklése, és a Krisztus által elrendelt sákramentumok helyes kiosztása és a velük méltón való élés. Különleges eseményekkor az istentiszteletnek más részei is vannak: vallásos eskük, fogadalmak, komoly böjtök és hálaadások. Ezeket szent és áhítatos módon kell használni.
6. Az evangélium alatt, sem az imádság, sem az istentisztelet bármely része nem korlátozódik vagy lesz elfogadhatóbb egy bizonyos hely által, ahol azt gyakorolják, vagy amely felé az irányul. Ezzel ellenkezőleg most, Isten bárhol imádandó lélekben és igazságban; a családokban naponta, egyének által személyesen és nagyobb ünnepélyességgel a nyilvános istentiszteleteken. Az ilyen istentiszteleti alkalmak nem hanyagolandók vagy feledendők el meggondolatlanságból vagy tudatosan, amikor Isten Igéje vagy gondviselése szólítja az embereket ezekre.
7. Amint a természet törvényében általában, Isten imádatára megfelelő időt kell elkülöníteni, ezért Isten az ő Igéjében egy határozott, erkölcsi és állandó törvény által, mely minden embert, minden időkre lekötelez, kifejezetten elrendelt egy napot a hétből a nyugalom napjaként, hogy azt neki megszenteljék. A világ teremtésétől Krisztus feltámadásáig a nyugalom elrendelt napja a hét utolsó napja volt. Krisztus feltámadásával kezdődően a nyugalom napja a hét utolsó napjáról a hét első napjára tevődött, amelyet a Szentírás az Úr napjának nevez, egy nap, amelyet mint keresztyén nyugalom napot gyakorolni kell e korszak végéig.
8. A nyugalom napját az embereknek oda kell szentelni az Úrnak a szív megfelelő felkészítésével és a hétköznapi dolgok azelőtti elrendezésével. Ugyanakkor, nem elég a világi elfoglaltság és felüdülés cselekedeteitől, szavaitól és gondolataitól való szent pihenés a teljes napon át, hanem szükséges a teljes idő rászánása a nyilvános és személyes istentiszteletre, a szükséges és irgalmas kötelességek cselekvésére.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
