S z i n g l i k

Egyszer egy fülledt nyári éjszakán, amikor az ördög esti sétájáról hazafelé tartott a pokolba, szembe jött vele egy különc, akinek egy nagy lélekmágnes volt köpönyegében. -Ki vagy te? -kérdezte tőle a Sátán. -A divat- válaszolta a különc. -Akkor gyere velem -kurjantott az ördög vidáman-, mostantól nekem dolgozol!

Így is történt. A Sátán rafinált és szorgalmas munkatársat fogott, s mi balga emberek azóta is lelkesen hódolunk a divat bálványai előtt.

Divatok jönnek, mennek, mindig születik valami új botorság. A legtöbbször ártalmatlannak tűnő dolgokkal vezet minket az ördög orrunknál fogva, a lányok csípőjéről majdnem leeső nadrággal, emeletes cipővel, köldökékszerrel, tamagocsi játékfigurával, mely óránként enni kér és bepisil, hogy foglalkozzunk vele, fallabdával, egy hét alatt berobbanó és ugyanolyan gyorsan süllyesztőbe vesző popcsillagok igénytelen muzsikájával. Ám a Sátán most taktikát változtatott. Az új divat alattomosabb és félelmetesebb minden eddiginél: vagány dolog a magány, beköszöntött az úgynevezett szingli-korszak. (A szingle angol kifejezés, és azt jelenti, hogy egyedülálló, facér.)

Bridget Jones még “világméretűt” szenvedett szingliségétől és mindenáron férjhez akart menni, a mai lányok közül azonban egyre többen mosolyognak rajta, és úgy látják, hogy jobb az önállóság, a függetlenség. S a fiúk között is hódít ez a nézet. Nem kell család (úgyis milyen sok a válás, a sikerületlen házasság!- hangoztatják), gyerek, (annyi baj van velük!), elég a karrier, a pénz, melyen a boldogság -látszólag- megváltható. Meg az összes világi élvezet. Minek az életünket összekötni egy másikkal? Könnyebb azt mondani, hogy “engem úgysem szeret igazán senki, én úgysem kellek senkinek”, mint társat keresni, egy másik embert elfogadni, alkalmazkodni. S valóban, valljuk be, a mai elidegenítő világban hit nélkül, Isten nélkül a családalapítás, a társ keresés egyre nehezebb feladat.

Szinglisedjünk hát!- kürtöli szét a Sátán az új programot, amely erősen hódít már Magyarországon is, de különösen Európa északi felén. Ott, ahol egy nemzeti egészségügyi program nyíltan azt ajánlja a fiataloknak, hogy mielőtt összeházasodnának, próbálják ki mind a két nemet...

A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy a házasság előtt állók negyven /!/ százaléka már túl is van ezen a próbán...

De maradjunk a facéroknál. Hazánkban a legfrissebb, az óbudai Sziget fesztiválon készült kutatás alapján minden tizedik fiatal választja tudatosan és “boldogan” a szingli életformát.

A világ persze gyorsan felfigyelt a szinglisedésre, és igen megörült neki, mert hatalmas üzlet rejlik benne. Felvirágzik az egyedülálló fiatalokat kiszolgáló ipar, új piac született: a facéroké. Divat például a garzon, az egyszobás odú, amely, ha kell, fedélt ad fejünk fölé, ahol aludni, tévét nézni, internetezni, enni-inni lehet, ahová felvihetjük alkalmi szexuális partnereinket. Nem nagyon fordul elő az, amiről a hatvanas években Illésék így énekeltek slágerükben: “Bosszantó, hogy sehol egy kégli...” Ma már a házmester se szól ránk. A média, a sztármagazinok pedig példaként állítják elénk a legsikeresebb szingliket, akik büszkék rá, hogy nem adták fel függetlenségüket, és azt hirdetik, hogy ennek köszönhetik karrierjüket.

A mai fiatalok teljes autonómiára vágynak, arra, hogy magukra zárhassák az ajtót, és a négy fal között azt csinálják, amit akarnak. Divatos kifejezéssel élve: “megvalósítsák önmagukat”. Nekik ne parancsoljon senki, nekik ne kelljen alkalmazkodni senkihez. Legyenek a maguk urai. Az egész világ értem van, Én vagyok a fontos, Én döntök el mindent, Én vagyok az úr, Én, Én, Én,... Mire felébrednek, hogy életük romokban hever, késő... Öntudatos és végtelenül önző élet-program ez, a Sátán legújabb gyilkos “szoftvere”. Mondjuk ki: az eddigi egyik legveszélyesebb támadás a családok, és a keresztyénség ellen. Isten ellen, aki megmondta: “Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítő társat, hozzá illőt” (I.Móz 2:18) Az Úr ellen, aki megáldja házasságainkat, családjainkat. Felcserélt szerepekről, a homoszexualitás terjedéséről, sőt hivatalossá tételéről, (a magyarországi történelmi egyházakat egyre komolyabb támadás éri, hogy nbem hajlandók szentesíteni az egyneműek “házasságát”), zavarban levő fiúkról, túl határozott, emancipált lányokról, kommunikáció-képtelen, bezárkózott fiatalokról, újabb és újabb idióta divatokról szólnak a hírek.

Imaádkozzunk, mert Isten nélkül lehetetlen lesz szembeszállni az ördög szingliprogramjával!