Sok megkülönböztető jel van hívő és hitetlen között. De vannak jelei a komoly és a komolytalan hívő életnek is. Meg lehet tudni, hogy ki az, akinek komoly kapcso­lata van az Úrral, és ki az, aki csak úgy vegetál lelkileg.

Aki szoros kapcso­latba akar kerülni Isten­nel, annak nem remény­telen a törekvése. Isten nem hagyott minket homályban. Nem csak sejthetjük, hogy kicsoda Isten, de biztos ismere­tünk lehet róla. Az Ige nagy nyereség, és aki komolyan akarja Istent követni, annak elen­gedhetetlenül szükséges a naponkénti igetanul-mányozás. Itt nem egyszerű olvasásról van szó! Olvasni más is tud. A hitetlen is előveszi néha a Bibli­át, és olvasgat belőle, mintha egy regény­ből olvasna. A hívő viszont tudja, hogy minden szónak súlya van. Az Úrral járó keresztyének ismertető jele a komoly ige­tanulmányozás.

A megtérés hozza a legnagyobb vál­tozást egy ember életében. A Szentírással való táplálkozás hozhatja a legnagyobb vál­tozást a már keresztyén ember életében.

Kiváltságos helyzetben vagyunk, mert a Királyok Királya szól hozzánk, és mi is szólhatunk hozzá.

Kálvin szerint a 119. Zsoltár majdnem teljesen arról beszél, hogy milyen tiszta és csodálatos az Úr beszéde.

1. Gondolkodj róla! „Mely igen szere­tem a te törvényedet, egész napestig arról gon­dolkodom.” (97.v.)

A zsoltáros n em azt mondja, hogy szereti az ígéreteket, vagy az áldásokat, hanem azt mondja, hogy szereti a tör­vényt. Nem úgy látja a törvényt, mint ami akadályozná szabadságában. Akinek Isten törvénye akadály, az még nem isme­ri Istent, az még nem látta meg, hogy Isten minden korlátozással védelmet nyújt az embernek.

De mit jelent a Szentírás szeretete? Miben kell, hogy ez megnyilvánuljon? Ezt is elmondja a zsoltáros. Napestig róla gondolkodik. Te szoktál-e napköz­ben a reggel elolvasott Igéről gondolkod­ni? Persze a legelső kérdés az, hogy olva­sod-e naponta Isten Igéjét?

Szükséges, hogy elmélkedjünk, medi­táljunk az Igén. De ez nem olyan, mint a keleti vallások medi­tációi. Azoknak a fő célja, hogy az ember minél jobban üresítse ki az elméjét. Azonban a keresztyén elmélke­dés során Istennel és az Igazsággal töltjük meg az elménket.

Az elmélkedés tehát a Szentírásban kijelen­tett igazságokon és lelki válságokon való mély gondolkodás, melynek célja az Ige megértése, és alkalmazása.

Az elmélkedés mesz­szebbre megy az Igével való táplálkozás egyéb eszközeinél, a hallás­nál, olvasásánál, és tanulásnál. A puritán Thomas Watson írja: „Azért távozunk oly hidegen az Ige olvasásától, mert nem melegszünk fel az elmélkedés tüzénél.”

2. Vidd magaddal! „mindenkor velem vannak azok” ( 98.v.)

Az ember sok mindent visz magával. A baj az, hogy legtöbbször a bűnöket hur­colja keresztül az életen. Nem Isten Igéje van gondolataiban, hanem mindenféle bűnök. Ha fiatal vagy, különösen igaz ez rád. Ha pedig öreg vagy, akkor pláne.

Tehát itt az a kérdés, hogy te mit viszel magaddal? A bűneidet hurcolod magad­dal, mindig másra haragszol, vagy nehez­telsz?

Az Igét kell magaddal vinned. Ezért ajánlott az Ige tanulása. A mai keresztyé-nek nem nagyon szoktak memorizálni igerészeket. Tudunk egy-két Igét pl. Jn 3,16, és még néhányat, és annyi. Pedig nagyobb erővel tudunk ellenállni a kísér­tésnek, ha eszünkbe jut egy-egy konkrét igevers.

„Az Ige tanulása gondoskodás az elmél­kedés üzemanyagáról.” Amikor elmél­kedsz, akkor van, ami eszedbe jusson.

3. Tedd gondolataiddá! „a te bizony­ságaid az én gondolataim” (99.v.)

A Szentírás az egész gondolatrendszert meg kell, hogy ragadja. Tehát teljes válto­zásra van szükség. A megszentelődés alatt a gondolatainknak biblikussá kell válni­uk. Egyre könnyebben és természeteseb­ben kell úgy döntenünk, hogy az meg­egyezzen Isten akaratával.

„Többféle okból is olvasnunk kell a Bibliát. Sokan tényeket keresnek benne, és jól teszik; de a Szentírás olvasásá­nak helyet kell kapnia áhítatainkon is. A naponkénti bibliaolvasásnak továb­bi hatása is van: megváltoztatja a gon­dolkodásmódunkat” – írja a XX. század nagy keresztyén gondolkodója Francis A. Schaeffer.

A Szentírás a mérce, nekünk pedig hozzá kell igazítanunk a gondolatain­kat. De amíg a bűn kívánatos, és nem iszonyatos, addig még nincsenek a gon­dolataink átformálódva. Amikor Pál apostol feddi a korintusi gyülekezetet, akkor arról is beszél, hogy az igehirdetés az a fegyver, amely által a gondolatot is foglyul lehet ejteni, hogy ezáltal engedel­meskedjünk Krisztusnak. (2Kor 10,1-5)

4. Vigyázz az Igére! „vigyázok a te határozataidra” (100.v.)

Ha az ember fontosnak tart vala­mit, akkor arra vigyáz. Miként a szeme fényére. Vagy mint a házastársak egymás­ra. Nem mindegy, hogy mi történik a másikkal.

A Szentíráshoz senki sem viszonyul­hat közömbösen, aki olvassa. Mert nem csak olvassuk, hanem állást is foglalunk vagy mellette, vagy ellene. Tehát engedel­meskednünk kell annak, amit Isten benne parancsol. Ez a zsoltár különösen sokat beszél erről. (59, 140, 145, 146 vk.)

Az elmélkedésnek cselekvés a gyü-mölcse. A helyes elmélkedés alkalmazás­hoz kell vezessen. Alkalmazás nélkül az elmélkedés olyan, mint amikor megrágod az ételt, de nem nyeled le.

Vannak esetek, amikor nem értjük az Igét, mégsem ez jelenti a legsúlyosabb problémát. A Szentírás legnagyobb része elég világos. A probléma inkább az alkal­mazással van. Az engedelmességgel.

„Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói megcsalván magatokat...” (Jak 1,22-25)

„Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” (Jn 13,17)

Mit tesz tehát a zsoltáros? A Szentírás­ról gondolkodik, magával viszi, saját gon­dolataivá teszi, és vigyáz rá. Ezek mind pozitív kijelentések. De tesz néhány nega­tív kijelentést is. Arról is beszél, hogy mit nem tesz.

II. Hogyan viszonyulj a Szentírás­hoz? Mit ne tégy?

1. Ne legyenek gonosz cselekede­teid! „Minden gonosz ösvénytől visszatartoz­tattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszé­dedet.” (101.v.)

Kedves olvasó, szükséges tudatosí­tanunk a bűn jelenlétét az életünkben. Nem áltathatjuk magunkat, hogy én naponként olvasom a Bibliát, és minden rendben van. Nem mondhatod, hogy én jobb vagyok, mint más, mert, ha szíved­be nézel, meglátod azt, hogy bűnös vagy. Aki nem őrzi meg magát a bűn cselek­vésétől, az hiába olvassa a Bibliát, mert egyszer csak rá kell jönnie, arra, hogy az nem szól hozzá. A bűn akadállyá válik a Biblia megértésében. Miért van ez? Azért mert – bár akkor is olvassuk az Igét, de – Isten nem szól.

Aki hosszabb ideig bűnben él, az kény­telen szelektíven olvasni az Igét. Csak azokat a részeket, amelyek nem ébreszt­getik a lelkiismeretét. Amelyek nem az ő, hanem a szomszéd bűneiről beszélnek.

2. Ne távozz el attól, ami megítél az Ige! „Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.” (102.v. )

Tehát nem élhetsz bűnben, de ha mégis bűnt követsz el, akkor nem szabad eltá­voznod az ítélettől. Ismerős Dávid bűn­bánata, amikor Nátán próféta megfedte. De mégis milyen csodálatos az, ahogy Dávid viszonyult a feddéshez. Mert hát bebörtönözhette volna, vagy akár meg is ölethette volna a prófétát, de nem azt tette, hanem azonnal bűnbánatra indult. Nem távozott el Isten ítéletétől.

A büszkeségünk arra indít, hogy nekünk senki se szóljon bele az életünk­be. És amikor Isten bele szól az Ige által, vagy – ez is elég gyakori – más ember által, akkor mi sem természetesebb a mi bűnös természetünknek, mint­hogy büszkén elhárítjuk az ítéletet. Hát erről beszél a zsoltáros, hogy ezt ne tedd. Az ítélet ellenére maradnunk kell, mert Isten ez által oktat. Ha távol tar­tom magam az ítélettől, akkor az okta­tást hagytam ott, miként egy neveletlen gyerek, aki nem akar többet tanulni, és egész életében azt fogja bánni, hogyan volt olyan önfejű.

3. Ne szeresd a hamisságot! „A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.” (104.v.)

A megszentelődés nagy kérdése, hogy gyűlölöd-e eléggé a bűnt? Minden ember, aki a földre született, bűnben született. Nincs ember, (Krisztuson kívül) aki azt mondhatná, hogy nem bűnben szület­tem. Így tehát természetünkké lett a bűn. Ezért nehéz nekünk levetkőzni a bűnt. S ez mégsem elég! Nem elég levetkőzni. Gyűlölni kell! És ez nehéz. A keresztyén ember éli az életét, igyekszik jót cseleked­ni, és egyszer csak azt veszi észre magán, hogy olyan kívánatos számára a bűn. Tudja, hogy bűn, de nem gyűlöli. Sőt még olyan csalogató, olyan szívet melen­gető. Tudod, hogy mit mond az Igénk? Gyűlöld meg a bűnt! Ne dédelgesd, kígyót melengetve a kebledben, hanem utáld meg!

III. A Szentírás tanulmányozásá­nak áldásai

1. Bölcsebb leszel ellenségeidnél „Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal.” (98.v.)

Aki tanulmányozza az Igét, annak lesz emberismerete. Bárkivel is áll szemben, sok mindent tud az illető személyről:

- Teljes romlottság (Tudja, hogy a másik ember is teljesen romlott, és haj­landó minden rosszra.)

- Istenképűség. (Tudja azt is, hogy a másik ember is Isten képére teremtetett.)

Bármilyen ellenséggel is állj szemben, lelki területen csak lelki fegyverzettel tudsz harcolni. Amikor az ellenség Jézust megkísértette a pusztában, akkor Ő a lélek kardjával hárította el a támadást. (Mt 4,1-11) Jézus kívülről tudta az Igét, és kellő helyen, kellő időben mondta.

2. Értelmesebb leszel tanítóidnál „Minden tanítómnál értelmesebb lettem.” (99.v.)

A középiskolai filozófia tanárom – egy öreg sztoikus – sokat tud, de én mégis bölcsebb vagyok nála. Bár nem tudok annyit, mint ő, de a lényegeset tudom. Sajnos ő épp a lényegeset nem tudja. Nem ismeri Krisztust, és így nem tudja az üdvösség útját.

Elismerhetjük a világi bölcs, okos embereknek a tudását, de csak addig a pontig, amíg nem lelki dolgokról bölcsel­kednek. Lelki területen nincs szavuk szá­munkra. Az Ige több bölcsességre tanít, mint a világ összes más könyvei együtt. Sőt nem csak bölcsé és értelmessé, de előrelátóvá is tesz.

3. Előrelátóbb leszel az öregeknél „Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek...” (100.v.)

Miért előrelátó egy öregember? Azért, mert már van élettapasztalata. Csakhogy könnyű a keresztyéneknek az öregeknél előrelátóbbnak lenni, mert tapasztalatot nyerhetünk mások, Isten szentjeinek éle­téből. Sőt, tudhatjuk a különbséget a jó és a rossz között. Sok idős ember éppen a rosszra büszke. Bár van tapasztalata, de nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között. Okosabbnak tartja magát másoknál.

Nem veszi figyelembe, hogy amit tud, az Istentől van. (Mid van, amit nem úgy kaptál. Ha pedig úgy kaptad, akkor mit kérkedsz, mintha nem kaptad volna?) Egy humoros értelmező szótár szerint: „buta az, aki még nem tudja azt, amit én már öt perce tudok”. Ha naponta olva­sod az Igét, akkor Isten elvégzi, hogy elő­relátó legyél.

A Szentírás tanulmányozásának elhanyagolása szörnyű következmények­kel jár. Mindezek az áldások átokká vál­nak, mindezek a pozitívumok negatívu­mokká lesznek. Amennyiben te nem táp­lálkozol naponta a Szentírással, akkor a Zsid 5,11-14 rólad beszél. Nincs nyugalmi állapot. Vagy növekszel, vagy visszaesel a növekedésben. Olyan, mint az otthon használatos szaladó gép. Ha megállsz, akkor visszafelé haladsz. Ha meg akarunk változni, ha jobban akarunk hasonlítani Jézus Krisztushoz, akkor több önfegyel­met kell gyakorolnunk, és többet kell az Igével foglalkoznunk.

Hogyan viszonyulsz az Igéhez? Milyen neked Isten beszéde? Kemény beszéd az (Jn 6,60), vagy pedig édes, mint a méz (Ez 3,3)? Élvezetes, és örö­mödre válik, szívednek vigasságára? Ha csak kényszerből olvasod az Igét, akkor nem fogsz épülni belőle. Adjon az Úr őszinte vágyat és kitartást a Biblia olva­sásában, az arról való elmélkedésben és alkalmazásában.

Tamás Sándor

Forrás: www.reformatus.org (Keskeny út 2005/4. szám)