És az önmegtartóztatás?
2008.08.24. 12:22
Egy augusztus végi napon levél érkezett 13 éves fiam iskolájából, egy meghívó a szülők részére a szexuális neveléssel kapcsolatos új tananyag bemutatójára. A prezentáción a szülők közelebbről is megismerhették a jövő évi tananyagot, részt vehettek egy bemutató órán, és minderről elmondhatták a véleményüket.
Megbeszéltük a dolgot a feleségemmel, és úgy döntöttünk, hogy elmegyek a bemutatóra. Megérkezvén az iskolához, meglepődve láttam, hogy az osztályból a szülők alig harmada jött el. A bejáratnál mindenki megkapta a névkitűzőjét. Amíg a kezdésre vártunk, újra átlapoztam a meghívóval együtt megküldött rövid tematikát, amely szerint a tananyag bővebben a terhességmegelőzésre, a nemi betegségek veszélyeire és elkerülésükre tér ki, az önmegtartóztatást azonban csak futólag, mintegy mellékesen említi.
Rövidesen megérkezett egy tanárnő és az iskolaorvos, akik bemutatkoztak, ismertették a délután menetét, és megkérdezték, hogy van-e esetleg valakinek kérdése.
Rövid csönd, senki nem jelentkezett; én igen. Felálltam, és megkérdeztem, hogy az oktatási anyagban miért nem szerepel sokkal nagyobb súllyal és követendőként az önmegtartóztatás. Megdöbbentő volt, ami ezután történt:
a teremben kitört a nagy nevetés. Sőt, amikor ez alábbhagyott, egyik szülőtársam azt tanácsolta, ha ez a gondom, akkor legjobb, ha hazamegyek, és bedugom a fejem a homokba. A tanárnő és a doktornő nem szólt semmit, én meg csak ott álltam meglepődve, a közröhej közepette. Kissé leblokkoltam, hirtelen nem tudtam mit mondani. Végül a tanár rám nézett, és közölte, hogy az iskola célja és feladata a programban elsősorban a tények bemutatása a mai világban, míg az erkölcsi nevelésért a család a felelős.
Jól eszembe véstem, amit az iskoláról mondott.
A következő 40 percben, amíg a tanár és az orvos bemutatták a tananyag részleteit, csöndben ültem a helyemen. A szülők a tanárnő kérdésére kinyilvánították, feltétlenül támogatják az új tananyagot.
Az első rész végén a tanár invitálta a szülőket, tegyék fel a kitűzőjüket, és a szünetben jöjjenek a terem végében megterített asztalokhoz. Fogyasszanak üdítőt és süteményt, és ismerkedjenek, beszélgessenek egymással a tantervről, az iskoláról, a gyerekekről.
A hallgatóság elvonult a terem végébe, kezet ráztak, ismerkedtek, ettek-ittak, és kedélyesen beszélgettek. A szünet alatt gondolataimba merülve ültem a helyemen. Szégyelltem magamat, amiért nem tudtam senkit meggyőzni arról, hogy a tantervet ki kell egészíteni az általam felvetett téma részletes tárgyalásával. Pedig az Úr előtt ez a helyes! Erőért és vezetésért imádkoztam.
Gondolataimat a tanárnő szakította félbe, aki odajött hozzám, és megkérdezte:
- Szalai úr, nem akar csatlakozni a többiekhez?
A doktornő is mosolygott rám:
- Sok finom sütink van!
- Köszönöm, azt hiszem, nem – mondtam.
- És a névkitűzője? Biztos vagyok benne, hogy a többiek is meg szeretnék ismerni Önt.
- Ezt némiképp kétlem – feleltem.
- Nem akar mégis jönni? – próbálkozott még egyszer a tanárnő.
Valami határozottan azt súgta, hogy ne menjek.
- Köszönöm, inkább maradok.
A szünet véget ért, mindenki visszaült a helyére, és elkezdődött a második rész. A tanárnő körülnézett, és meg-köszönte, hogy mindenki feltette a kitűzőjét; engem figyelmen kívül hagyott.
- Most pedig bemutatnánk Önöknek egy órát, amit a tanév folyamán a gyerekeknek
le fogunk adni. Kérek mindenkit, vegye le a kitűzőjét, és nézze meg a hátulját.
Csöndben figyeltem a többieket.
- Az egyik kitűző hátuljára egy kis virágot rajzoltunk. Megtudhatnánk, hogy kinél van ez? – kérdezte a tanár.
Egy apuka mosolyogva jelentkezett:
- Nálam!
A társaságnak tetszett a játék, pár anyuka hátul nevetgélt.
- Rendben, Fekete úr – szólt a tanárnő.
- A kis virág egy fertőző nemi betegséget jelent. Nos, lássuk csak, meg tudja mondani, hogy a szünetben kivel fogott kezet?
Fekete úr válaszolt, és egy házaspárra mutatott.
- Jól van. A kézfogás esetünkben a nemi kapcsolatot jelenti. Tehát a Kulcsár szülők, akikkel Ön a szünetben kezet fogott, mostantól fertőzöttek a kórral – szólt a tanárnő.
Hátulról nevetgélés és viccelődés hallatszott.
A tanárnő folytatta:
- És Önök kikkel fogtak kezet a szünetben?
Kulcsárék is megmondták. És a tanár, végigkérdezve a társaságot megmutatta a szülőknek, hogy ezen az órán miképpen fogják a gyerekek részére szemléltetni a nemi betegségek gyors terjedését.
Összefoglalásképpen ezt mondta:
- Nos, mivel mindenki kezet fogott valakivel, mindenki megfertőződött a betegséggel.
Ekkor tudtam, hogy most kell megszólalnom. Kértem Istent, hogy segítsen szerénynek, de határozottnak lennem.
Felálltam a székemről, elnézést kértem a „zavarért”, amit korábban keltettem, és gratuláltam a tanárnak a kiváló óráért, amely bizonyosan nagy hatással lesz a gyerekekre.
Végül egy kis pontosítással zártam mondandómat:
- Nem mindegyikünk fertőződött meg a kórral. Egy közülünk megtartóztatta magát…
"Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok." (Ef 6,11)
(Az E-mail Ministry nyomán. Fordította és átdolgozta Tihanyi Pál.)
Forrás: www.reformatus.org (Keskeny út 2005/4.)
|