Jöjj közelebb!
2008.08.24. 12:58
Egyszer egy fiatalember elveszítette a munkáját, és hirtelen nem tudta, hogy a problémájával hova forduljon. Jobb ötlete nem lévén elment hát az idos lelkészhez.
A fiatalember nagy hévvel beszélt a gondjáról a lelkésznek. Ahogy beszélt, egyre inkább erott vett rajta az indulat, míg végül ökölbe szorított, felemelt kézzel kiabált:
– Könyörögtem az Istenhez, hogy mondjon valamit, segítsen. Hát miért nem válaszol, azt mondja meg, ember!
Az idős lelkész, aki a szoba másik felében ült, mondott valamit válaszul, de olyan halkan, hogy a kiabáló fiatal nem hallotta. Az ekkor megállt, és fürkészon nézett:
– Mit mondott? – kérdezte.
A lelkész megismételte, de a hangja ismét halkan és lágyan szólt. A fiatal még mindig nem értette, ezért közelebb ment. Aztán még közelebb, egészen a lelkész székéig.
– Elnézést, de még mindig nem értem.
Végül odahajolt a lelkészhez, és ekkor meghallotta, amit az mondott:
– Isten nem mennydörgő szózattal beszél hozzánk – mondta –, ezért ha nem halljuk, közelebb kell mennünk hozzá. Ekkor a fiatalember már hallotta, és meg is értette, amit a lelkész mondott. Gondjaink és bajaink közepette gyakran direkt kinyilatkoztatást, esetleg mennydörgő szavakat várunk el Istentől, hogy így adjon választ a kérdéseinkre. De az Úr nem így szól hozzánk, ezért ha méltatlankodunk, siránkozunk, és követelőzünk, a fülünk és a szívünk nem fogja meghallani Isten beszédét. Le kell tehát csendesednünk, és így közelítenünk Istenhez, hogy meghalljuk az Ő szavát. S akkor meg fogjuk találni a válaszokat a kérdéseinkre, és meg fogjuk érteni Isten akaratát.
„Folyamodjatok az Úrhoz, az Ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” (1Krón 16,11)
„Ezt mondja az Úr Izráel házának: Engem keressetek, és éltek! Az Urat keressétek, akkor élni fogtok” (Ám 5,4.6a)
Az E-mailMinistry nyomán
fordította és átdolgozta: Tihanyi Pál
Forrás: www.reformatus.org (Keskeny út, 2007. október)
|