Ha meg akarjuk ismerni az igazságot az emberről, a Bibliához kell fordulnunk. „Az igazság az, amit Isten mond valamiről.” A Biblia tudósít bennünket az ember teremtéséről, természetéről, bukásáról és örök rendeltetéséről.

AZ EMBER EREDETE

Egészen természetes, hogy az ember kíváncsi rá, honnan is jött. Mindig is kíváncsi volt. Különböző korok filozófusai különböző elméleteket állítottak fel ezzel kapcsolatban. Ezek között legmodernebb az ún. „fejlődéselmélet” (evolúcióelmélet), amely szerint az ember alacsonyabb rendű élőlényekből fejlődött idáig.

A Biblia azonban azt mondja: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet... teremtette... az embert...” (1Móz 1,1.27).

Az Ézsaiás 43,7-ben pedig azt mondja Isten az emberről, kezének munkájáról: „...akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam”. S a régi kérdést, hogy mi az emberi lét értelme, így válaszolhatjuk meg: „Az ember életének értelme Isten dicsőítése”.

AZ EMBER TERMÉSZETE

Aki már állt halálos ágy mellett, az tudja, hogy az embernek fizikai teste, lelke és szelleme van. Az egyik pillanatban még él a személy és a következő pillanatban már elhunyt. Teste még itt van, de az élet eltűnt belőle: visszamaradt a holt, merev test.

Az embernek tehát nemcsak teste van, hanem lelke és szelleme is. Ezt tanítja a Biblia az 1Tesszalonika 5,23-ban („...egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek, feddhetetlenül őriztessék meg Urunknak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére.” – Csia Lajos féle bibliafordítás). A test az a tapintható, látható, halandó „szervezet”, amelyben a valódi, egyedi személy él. Ahogy a Szentírás használja a „lélek” szót, az az ember egyéni jellegét és életerejét hangsúlyozza, ami rendszerint belső életével, érzéseivel és öntudatával van kapcsolatban. Az 1Mózes 2,7-ben azt olvassuk, hogy Isten az éppen kiformált ember orrlyukaiba belelehelte az élet „leheletét” vagy „szellemét”, és „vált az ember élő lélekké”. Ez a „szellem” vagy „lehelet” az az élet, amely Istentől jön, és Istenhez tér vissza, amikor az ember meghal (Préd 12,7). Az Isten Igéje által vagyunk képesek megkülönböztetni a lelket a szellemtől. (Zsid 4,12 – „Mert az Isten Igéje él és hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál és elhat a léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig, megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait.” – Csia Lajos féle bibliafordítás)

Szelleme által az ember a bűnbeesés előtt képes volt szabadon kommunikálni az ő Teremtőjével. Szellemünk által vagyunk képesek megismerni és felfedezni a körülöttünk levő természeti világ csodálatos tényeit. Az ember teljes felelősséggel tartozik Istennek, ezért legfőbb feladata, hogy Isten akaratát megismerje és azután cselekedje azt.

AZ EMBER SZABAD AKARATA

A világmindenségben vannak Istennek más teremtményei is, például az angyalok. Nincs emberi testük (de ilyenben is megjelenhetnek), nincs emberi lelkük, sokkal hatalmasabbak, mint mi, de ugyanúgy teremtmények, arra rendelve, hogy Istent szolgálják és dicsőítsék. Mivel azonban – ugyanúgy mint az embernek – szabad akaratuk van, némelyek az engedetlenség bűnébe estek.

Isten teremthetett volna robotokat vagy bábfigurákat is, amelyek automatikusan végrehajtják akaratát. De neki úgy tetszett, hogy olyan lényeket teremtsen, akik saját akaratukból önként szolgálják és szeretik Őt.

AZ EMBER BŰNE

Amikor Isten szabad akarattal rendelkező lényeket teremtett, eleve tudta, hogy közülük egyesek hátat fordíthatnak neki és fellázadhatnak ellene. Így történt: Istennek egyik hatalmas angyala, Lucifer, gőgjében fellázadt Teremtője ellen. Ezért Isten őt és a vele együtt fellázadt angyalsereget a mennyből kiutasította. (Lk 10,18; Jel 12,7-9). Azóta a Sátán teljes erejével Isten tervei ellen dolgozik. Ő kísértette meg az első embert, hogy letérjen az engedelmesség útjáról, ami sikerült is neki. Ezt a jól ismert történetet az 1Mózes 3-ban olvashatjuk.

Mivel Isten a világmindenség igazságos Ura, senkit sem tűrhet meg a jelenlétében, aki ellenáll az Ő akaratának és parancsainak. A Sátánt, aki ellene állt akaratának, kitaszította a mennyből. Ugyanez a sors várt az emberre: Isten száműzte színe elől, illetve a Vele való közvetlen kapcsolatból. Ádám bukott természetét örökölte az egész emberiség. Mindnyájan a bűnre való hajlammal születtünk (Róm 5,19). A bukott természet készséggel enged a sokféle kísértésnek, ekkor vétkezünk.

AZ EMBER JÖVŐJE

A Biblia nemcsak az embernek Isten teremtő kezéből való származásáról, szégyenletes bukásáról, és ezért Istentől való elszakadásáról tudósít minket, hanem arról is, hogy egy napon minden egyes embernek meg kell állnia Isten színe előtt, aki bírája élőknek és holtaknak. A halál ténye mindenki számára világos. Mindenki tudja, hogy a halál számára is kikerülhetetlen. – A Biblia azonban azt is hozzáteszi: „Azután az ítélet” (Zsid 9,27; olv. még Zsid 10,27). Isten teremtette az embert és kijelentette neki akaratát. Ezért felelősségre vonja majd minden szaváért, gondolatáért és cselekedetéért. Földi életünk elsősorban előkészület eljövendő életünkre. Az ember nem úgy hal meg, mint az állat. Szelleme visszatér Istenhez, Teremtőjéhez és Bírájához.

3. lecke – ÖNELLENŐRZŐ PRÓBALAP

Karikázd be az I betűt, ha a megállapítást igaznak, vagy a T betűt, ha azt tévesnek tartod!