Gigászok a filmvásznon
2008.09.16. 20:00
Ifj. Balogh Ferenc
Szuperhősök, Jedi-lovagok és még sokan mások
Amint arról a Hetek legutóbbi száma írt, az emberfeletti képességekkel rendelkező világmegváltó szuperlényeknek, gigászoknak, titánoknak vagy a bibliai héber szóval nefilimnek nevezett bukott angyaloknak és leszármazottainak a mítoszai végigkísérték az egész emberi történelmet. A görög mitológia, az ókori vallások, a maja, inka kultúra különféle koroknak megfelelő nyelven és környezetben mesélt a földre érkező természetfölötti lények és az emberek közti kapcsolatokról, szerelmekről és háborúkról. Napjaink nefilimjei nem utolsósorban a mozivásznakon vagy a tévéképernyőkön keresztül vonják igézetük alá a kedves nézőket, azon belül is leginkább a fiatalokat.
A napokban került a mozikba a Warner Bros forgalmazásában Superman kalandjainak új változata neves színészekkel, trendire igazított külcsínnel, fantasztikus vizuális effektusokkal felturbózva. Alig egy hónapon belül mutatják be az X-man filmsorozat harmadik epizódját, és a mozielőzetesekben fel-fel tűnik a Pókember kalandjainak folytatását beharongozó trailer is. Mindhárom alkotás természetfölötti származású, genetikailag mutálódott, különleges képességekkel rendelkező emberszerű lények harcait mutatja be, melyeket a Föld légterében vívnak a gonosz erőkkel szemben. Ezeknek a filmeknek a nézettségi rekordjai, bevételei már-már követhetetlen mértékben növekedtek az elmúlt évtizedben – gondoljunk csak a Hihetetlen család című Disney-animáció kasszasikerére vagy a szintén szuperhős-koncepción alapuló Mátrix filmekre. Mára a digitális filmtechnológia fejlődése lehetővé tette az eddig csak könyvekben vagy képregényekben létező sci-fi-novellák, szuperhősök celluloidra adaptálását, így a megvalósíthatóság kérdése többé nem korlátozza a filmkészítőket álmaik kivitelezésében.
Az emberfeletti képességekkel bíró szuperhősök lenyűgöző kalandjai először képregényformában váltak népszerűvé világszerte még az ötvenes években. Az amerikai DC Comics és a Marvel Kiadó specializálódott a szuperhős-képregények megjelentetésére, az ő kiadásukban láttak napvilágot az olyan, szintén a közelmúltban megfilmesített történetek, mint például a Fantasztikus Négyes, Deradevil vagy a hatalmas zöld izomkolosszus, Hulk rémmeséje. A történetek lényegüket tekintve ugyanarra a kaptafára készülnek: adott egy (vagy több) természetfölötti erővel bíró, eredetileg emberi lény, aki valamilyen paranormális baleset vagy tudományos kísérlet következtében tesz szert az olyan különleges képességeire, mint például az emberfeletti fizikai erő, gyorsaság, repülés, telepátia vagy mások akaratának irányítása. A megszerzett hatalmat a szuperhős vagy jóra (az emberiség védelmezésére, a bűnözés megfékezésére), vagy rosszra (az emberiség leigázására) használja fel. A sztorik nem igazán igényelnek különösebb gondolkodást, mint ahogyan azok komputerjáték-átiratai sem. Nagyjából az „ami mozog, ellenség, arra kell lőni” elv érvényesül. Mélyenszántó eszmefuttatásnak helye nincs, viszont a szuperhősök agresszivitást, pusztítást s a természetfölöttibe való kalandozást annál inkább nyújtanak a tizenéves fiúknak, lányoknak. A művek első számú célcsoportjai ugyanis a gyerekek. A szuperemberek köré épített marketingfellegvár töméntelen mennyiségben ontja a képregényekből vagy filmekből ismert figurákkal kapcsolatos kiadványokat, számítógépjátékokat, jelmezeket, játékfegyvereket, katonákat. Maguk a készítők nem is titkolják, hogy dollármilliárdos bevételük oroszlánrésze sok esetben nem is magukból a filmekből, képregényekből, hanem sokkal inkább a játékpiacra szánt reklámtermékekből származik.
A gyerekeket persze nem kell biztatni, hogy azonosuljanak Tűzemberrel, Vészmanóval, Thorral vagy bármelyik más szuperhőssel. A „tűzoltó leszel s katona” helyett otthon a tévéképernyőn keresztül intravénásan kapják a technomuzsikára repesztő Pindúr Pandúrokat, az alvilág fejedelmeivel küzdő Szamuráj Jacket vagy valamelyik aktuális Star Wars-hőst, hogy csak néhány ügyeletes „példaképet” említsünk.
A kor mesehősein felnövő gyerekek számára teljesen természetesnek hat a hibrid, kentaurszerű lények feltűnése egy filmben, könyvben, vagy a különböző tárgyak mozgatása transzcendens erőkkel. A jövő generációjának gondolkodásmódjában a természetfölötti világ és a valóság közti határvonalak erősen összemosódnak vagy eltűnnek e történetek hatására. Hogy ez mennyire így van, azt jól mutatja egy Harry Potterhez hasonló fantasy film forgatásához tartott szereplőválogatás, amelyre a közelmúltban került sor Angliában. A hat-kilenc éves kislányok toborzása során a színészpalánták fantáziavilágának felméréséhez a készítők egyik döntő tesztkérdése az volt, hogy milyen démonnal vagy egyéb szellemi lénnyel állnak kapcsolatban a gyerekek.
A szuperhőskultuszt népszerűsítő jelenségek másik nagy csoportja a japán mangakultusz, amely különös módon egyre nagyobb népszerűségnek örvend az Egyesült Államokban élő tinédzserek körében. A nagyszemű, eltúlzott testarányokkal ábrázolt mangarajzfilmhősök hardcore történeteiben teljesen nyíltan utalnak természetfölötti lények, angyalok és emberek közti szexuális kapcsolatokra, a legdurvább, korhatárhoz kötött változatokban be is mutatják ezeket. A fiatalok körében ezek a rajzfilmek bizonyítható erkölcsi rombolást tudnak véghezvinni, mégis hatalmas iparág épül köréjük, a legjelentősebb japán komputerjáték-gyártó cégek előszeretettel használják a mangaábrázolást termékeikben.
Hogy mi jöhet még ezek után, és milyen hatása lesz a jelenleg zajló természetfölöttifilm-dömpingnek korunk emberére, azt nehéz megmondani. A Star Wars-filmek legutolsó puzzle-darabkájából a néző megtudhatta, hogy az egész univerzumot a későbbiekben lemészároló Darth Vader, az emberi vérhez kötődő láthatatlan szellemi lények és egy szűz nő kapcsolatából született. Ezt a frigyet a háttérben megbúvó sötét Nagyúr kezdeményezte. Így a jót is, aki később gonosz lesz, a gonosz hozta létre, legalábbis a film készítőinek világnézete szerint. Úgy tűnik, mintha a jövő generációja valamiféle tudatos értékrendcserén esne át Hollywood legaktuálisabb művei által, melyekben a jó és a rossz fogalma felcserélődik, relatívvá válik.
A cikk forrása: Hetek, 2006. július 14.
http://hetilap.hetek.hu/index.php?cikk=61042
|