1. Nyilvános kivégzés bizonyította halálát
A zsidó húsvét ünnepén dühös tömeg sodorta Jézust a római igazságszolgáltatás palotájába. Az Úr Jézus, amikor megállt Júdea kormányzója, Pilátus előtt, a vallási vezetők azzal vádolták, hogy a zsidók királyának jelentette ki magát. A sokaság a halálát követelte. Jézust megkorbácsolták, és nyilvános kivégzésre ítélték. A Jeruzsálem melletti hegyen két bűnöző között keresztre feszítették. Megtört szívű barátai és csúfolódó ellenségei szemtanúi voltak haláltusájának. Amint közeledett a szombat, a halál meggyorsítására eltörték a két bűnöző lábszárát. Ám amikor Jézushoz értek, nem törték el a lábát, mivel látták, hogy már meghalt. Végső óvatosságból azonban átdöfték az oldalát.

2. Különleges biztonsággal őrizték a sírkamrát
Másnap a vallási vezetők  ismét találkoztak Pilátussal.  Beszámoltak neki Jézus jövendöléséről, hogy azt mondta, három nap múlva feltámad. Pilátus a sírrablás elkerülése végett hivatalos római pecsétet rögzíttetett a sírboltra. A sírt katonák őrizték. Bármelyik tanítvány, aki kísérletet tett volna a test elrablására, azt csak az őrök segítségével tehette volna. A római őröknek jó okuk volt az éberségre, mivel az elalvásért halálbüntetés járt.

3. Az őrök helyett üres sírkamrát találtak
A szombat utáni reggelen Jézus követői közül néhányan  elmentek a sírhoz,  hogy Uruk testét bebalzsamozzák. De amikor megérkeztek, nagyon meglepődtek. A sír bejáratához görgetett magas kő nem volt a helyén, és Jézus teste eltűnt. Az üres sírboltban csak Jézus halotti leplét találták meg. Ez idő alatt néhány őr felkereste Jeruzsálemben a zsidó elöljárókat, hogy beszámoljon arról a nagy természetfölötti jelenségről, amely elgörgette a sír bejáratától a követ, és amelytől elveszítették eszméletüket. Amikor magukhoz tértek, a sírkamra üres volt. A tisztviselők magas
összeget fizettek ki az őröknek azért, hogy hazudjanak, és mondják azt, hogy mialatt ők ájultan aludtak, a tanítványok ellopták a testet. Biztosították az őröket arról, hogy amint visszajut az elveszett testről szóló értesítés a kormányzóhoz, közbenjárnak értük.

4. Sokan bizonyították, hogy élve látták Jézust
Körülbelül Krisztus születése után 55-ben Pál apostol azt írta, hogy Péter, a 12 apostol, több mint 500 ember (sokan közülük még éltek Pál idejében) Jakab és ő saját maga is (1Kor 15,5-8) látták a feltámadt Krisztust. Ezzel a kijelentéssel esélyt adott a kritikusoknak arra, hogy  ellenőrizzék állítását. Továbbá, a Cselekedetek 1,3-ban Krisztus követőihez így ír Lukács:  „Szenvedése után sok bizonyítékkal meg  is mutatta  ezeknek, hogy ő  él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.”

5. Az apostolok drámai módon megváltoztak
Amikor  Júdás elfordult Krisztustól, és cserbenhagyta Őt, a többi apostol is megfutamodott. Még Péter is, aki korábban kijelentette, hogy  kész meghalni érte, elveszítette bátorságát, és tagadta még azt is, hogy  ismerte volna. De az apostolok drámai változáson mentek át. Néhány héten belül szembekerültek azokkal, akik Mesterüket  keresztre  feszítették. Szellemük megszilárdult,  elszántan ragaszkodtak ahhoz,  hogy mindent feláldozzanak azért, akit Megváltójuknak és Uruknak elfogadtak. Miután az apostolokat bebörtönözték, megfenyegették, és megtiltották számukra, hogy Jézus nevében beszéljenek, így szóltak a zsidó elöljárókhoz: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (Csel 5,29).
Miután megverték  őket,  mert nem engedelmeskedtek a zsidó tanácsnak, ezek a „gyáva apostolok” nem hagyták abba a Jézusról – mint Krisztusról – szóló tanítást és prédikálást (Csel 5, 42).

6. Szemtanúk vállalták kijelentésükért a mártírhalált
A történelemben sok mártírról tudunk. Számtalan férfi és nő halt meg a hitéért. Nem azt kell hangsúlyozni, hogy az első tanítványok hajlandóak voltak szenvedni és meghalni a hitükért, hanem annak van jelentősége, hogy miközben sokan fognak meghalni, mert azt hiszik, hogy övék az igazság, kevés lesz, ha van egyáltalán olyan, aki a hazugságért halna meg. Ez a filozófiai tény fontos, mivel Krisztus tanítványai nem mély hitükért haltak meg, amely tévedésük is lehetett volna. Azért haltak meg, mert kijelentették, hogy látták élve Jézust, miután feltámadt.  Meghaltak kijelentésükért, hogy Jézus Krisztus nem csupán bűneikért halt meg, de feltámadt testileg a halálból azért, hogy megmutassa, nem volt hasonlatos egyetlen egyházi vezetőhöz sem, aki valaha is élt. 

7. A zsidó hívők megváltoztatták a hálaadás napját
A szombat a pihenés és hálaadás napja volt, amely a zsidó életforma alapját jelentette. Bármelyik zsidó, aki nem tisztelte a szombatot, bűnös volt a mózesi törvény megszegésében. De Krisztus zsidó követői  a nem zsidó származású hívőkkel együtt új napot jelöltek ki a hálaadásra. A szombatot a hét első napjával helyettesítették, amelyen Krisztus feltámadt a halálból. Ez a zsidó ember életében alapvető fordulatot hozott. A krisztusi hitre való áttérés keresztelési szertartásán túlmenően az új nap azt jelentette, hogy akik hittek abban, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többet jelentett számukra, mint a zsidó hit megújítása. Hitték, hogy Krisztus halála és feltámadása új utat nyitott az Istennel való kapcsolatban. Az új út nem törvényre alapozott, hanem a feltámadt Megváltó bűnhordozó, életadó kegyelmére.

8. Bár váratlanul történt, világos prófécia volt
A tanítványok várták, hogy  Messiásuk helyreállítsa Izráel királyságát. Olyan szilárdan hittek a messiási királyság eljövetelében, hogy azt gondolhatták, hogy Krisztus szimbolikus nyelven beszélt akkor, amikor  azt mondta, hogy  Jeruzsálembe megy meghalni, és három nap múlva feltámad a halálból. Volt valaki, aki példázatokban beszélt, ám nem vették figyelembe, amíg az esemény be nem fejeződött. A folyamatban elkerülte figyelmüket  Ézsaiás próféta jövendölése arról a béketűrő szolgáról, aki majd Izráel bűnét hordozza, önként áldozza fel magát, „mielőtt Isten meghosszabbítja napjait” (Ézs 53,10).

9.  Egy  csodálatos  élet méltó  befejezése  a bűnösök megváltása
Míg az Úr Jézus a római kereszten függött, a tömeg gúnyolódott rajta. Másoknak segített, és saját magán nem tudott? Csoda volt-e,  hogy hamar elvégeztetett? Váratlan befejezésnek tűnt ez a tömeg számára. Három évig tartó szolgálata alatt vízen sétált, betegeket gyógyított, visszaadta a vak látását, a süket hallását, a néma beszédkészségét, helyrehozta a béna végtagokat,  kiűzte a démonokat, lecsendesítette a heves vihart, és feltámasztotta a halottat. Bölcs embereket  kérdezett ki, akik nem tudtak válaszolni.  A legegyszerűbb hasonlatokkal tanította a mélyről jövő igazságokat. Erős szavakkal ostorozta a csalókat, felfedve hazugságaikat. Ha mindez igaz volt, meg kell-e lepődnünk azon, hogy ellenségeinek elakadt a szava? 

10. Megtapasztalás azok számára, akik bíznak Krisztusban
Pál apostol így írt:  „Ha pedig annak Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Szelleme által” (Róm 8,11). Pál, akinek a szíve Krisztus feltámadása által drámaian megváltozott, ezt megtapasztalta. És ezt szerte a világon minden ember tapasztalja, akinek régi természete meghalt, és Krisztus által új élethez jutott. Ezt csak azok élik át, akik hajlandóak régi életüket feladni, és helyet készítenek Krisztus számára. Csak azoknál látható, akik tanú bizonyságot tesznek Krisztus feltámadásáról, elfogadva mindenható nagyságát a szívükben.
 
Nem vagy egyedül, ha őszintén elismered és hiszed, hogy Krisztus feltámadt a halálból. Gondolj arra, hogy  az  Úr  Jézus megígérte Isten segítségét azok számára, akik Isten akaratának eleget tesznek. Azt mondta: „Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok” (Jn 7,17).
Ha  megérted a feltámadás valóságát, jusson eszedbe, amit a Biblia mond.  Krisztus meghalt, hogy megfizessen a bűneinkért, és akik hiszik, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, azokat megmenti (Róm 10,9-10). A megváltó Krisztus Isten ajándéka minden ember számára, aki a tanúbizonyság világosságában hisz Őbenne.

Forrás: http://www.vetesesaratas.hu/?page=2

Vetés és Aratás, 2006/1. szám