A Szentírást Szent Bibliának is nevezik. Azt mondják róla, hogy Isten szava. Azt kérdem tehát: Te elhiszed, hogy ez a könyv Isten szava? A kérdésre adott válaszod igen döntő! Ha valóban kész vagy egész életedet rátenni arra a tényre, hogy ez a könyv Isten szava az emberhez, akkor örömmel fogod tanulmányozni. Kérd Istentől ezt a szilárd meggyőződést, mert e nélkül lehetetlen a Szentírás komoly és mély tanulmányozása.

Fontold meg tehát a következőket:

2. Mivel ez a könyv Isten Igéje, ezért a legfontosabb könyv a könyvtáradban. Egyetlen más könyv sem képes olyan közel jönni hozzád, mint a Szentírás, életedre és jövődre nézve megoldást adni.

3. Minthogy ez a könyv Isten szava, ez azt is jelenti, hogy Ő ebben jelentette ki, mit kíván tőled. Nem függhet életed röpke álomképeken, nem
vezethetnek szubjektív élmények. A Szentíráshoz állandóan odafordulhatsz bizonyosságért és további világosságért.

4. Ez a könyv Isten Igéje, ezért méltó arra, hogy teljes erőddel kutasd, keresd annak igazságait. Ez a feladat nem lehet számodra fárasztó, terhes
vagy unalmas, ha megfontolod a végeredményt: így értem meg egyre jobban, hogy mit akar Isten nekem mondani.


Tehát arról van szó, nemcsak azt kell elhinnem, hogy a Biblia Isten Igéje általában az emberekhez, hanem hinnem kell, hogy az Isten szava hozzám is. Egy hasonlattal élve: a Szentírás egy személyes levél, mint amelyet valaki a legkedvesebb barátjától kap. Eljutottunk tehát addig, hogy a Biblia Isten szava hozzád. A következő lépés, hogyan tanulmányozd azt. Nézzünk meg néhány általános módot, ahogy az emberek a Szentíráshoz közelednek:

1. A tanácskérés módszere: Sok ember úgy kezeli a Bibliáját, mint egy orvosi szótárt. „Problémád van? Elkedvetlenedtél? Magányosság gyötör? Olvasd el ezt, meg ezt a verset!” A Szentírás receptkönyvként való használatának az a tragédiája, hogy amikor valóban komoly kétségbeesés ér, nem tudjuk, hol kell felnyitni, mert nem ismerjük valójában.

2. A vitaminpirula mód: „Néhány vers naponta elegendő szellemi erőt nyújt a hívő életben.” Ez a közeledési mód nagyon hasonlít a különböző talizmánok viseléséhez. A Szentírás ilyen alkalmazása nem nyújt megoldást az élet nagy problémáiban.

3. A folyamatos olvasás: Ez akkor okoz gondot, ha valaki szigorúan tartja magát a Bibliában található fejezetbeosztáshoz, nem figyelve az összefüggésekre. Tudnunk kell, hogy az ősi kéziratokban az összefüggő gondolatmenetet nem szakították meg versek és fejezetek. Ezt a könyvnyomtatás kezdetén vezették be, és nem mindig a legszerencsésebb módon.

4. Évenkénti periódusban történő olvasási mód: „Minden hívő keresztyénnek egy év alatt ismételten végig kell olvasnia a Bibliát!” Ez a megállapítás önmagában helyes, azonban miközben végigolvassuk a Szentírást, vajon marad-e annyi időnk, hogy magunkba szívjuk annak minden igazságát megfelelően elmélyedve benne?

5. Az áhítatos könyvek használatának módja: Haszonnal forgathatunk napi áhítatokat tartalmazó könyveket, de így mások gondolatain át közeledünk a Szentíráshoz. Emlékezzünk a korábban mondottakra. A Biblia Isten üzenete
hozzád. Mást szoktál megkérni, hogy értelmezze a neked szóló leveleidet? Isten arra vágyik, hogy te olvasd, te tanulmányozd a Szentírás igazságait,
a magad számára.


Feltesszük tehát újra a kérdést: Melyik a helyes közeledési mód, amit követnünk kell? Hogyan tanulmányozzuk Isten Igéjét? Az eddig elmondottakból megállapíthatjuk, hogy a tanulmányozást magunknak kell végeznünk!
Szerintünk először az egészből (egy bibliai könyv) induljunk ki a részletek felé, azután a részletekből az egész felé. A Szentírás egy könyvét vagy levelét ne részletekben tanulmányozzuk, időnként egy keveset olvasva, hanem olvassuk el összefüggésében, lehetőleg egy ültő helyünkben. Elcsodálkozhatunk azon is, hogy milyen sok újjászületett keresztyén ezt soha nem tette meg. A hosszú könyvek olvasását hagyhatjuk vasárnapra,
amikor több időnk van. Lehet, hogy csodálkozva kérded: „Valóban olyan fontos dolog ez?” Válaszunk az, hogy nem válsz fogékonnyá a könyv belső lüktetése és a szerző érvelése iránt, ha nem látod összefüggésében az egészet. Ne elégedj meg azzal, hogy egyszer végigolvasol egy könyvet, a
szöveg váljon véreddé, amennyire ez lehetséges! A tanulmányozókat gyakran megijeszti az ismétlődő újraolvasás gondolata. Gyakori a kifogás: „Nincs elég időm!” De ha szilárd meggyőződésünk, hogy a Biblia Isten szava, készek leszünk a legjobb módszert elfogadni, amely közelebb visz annak jobb megértéséhez. Természetesen, az időnk és az energiánk nagysága eltérő. Ebben éppen úgy, mint minden más dologban az Úr nem kíván többet tőlünk, mint amennyire képesek vagyunk. A legjobbat azonban elvárja! (Mindig pártoltuk azt az elvet, hogy a kezdő hívők a Szentírással való ismerkedésüket az Újszövetséggel kezdjék.)

Másodszor, a részleteket, a szakasz üzenetét kell alaposan megvizsgálnunk. Ezután feleleveníthetjük a szentírási szakaszt úgy, hogy képesek legyünk átfogóan megragadni a leírt eseményt, mintha mi is szemtanúi vagy átélői lettünk volna. Negyedik lépésünk a részletek megvizsgálása lesz úgy, hogy az eredményeket összevetjük a Szentírás más helyeivel. Végül igen fontos a
vizsgált szakasz üzenetének alkalmazása, átültetése mind a saját életünkbe, mind a másokéba, akiknek tovább szeretnénk adni az Igét.

További segítséget nyújtanak a tanulmányozásban a következő megfontolások, ha már alaposan megismerkedtél a könyv tartalmával:
– Ki volt a könyv vagy levél „szerzője”? Mit tudunk róla?
– Kiknek írta? Mit tudunk azokról a személyekről, eseményekről, gyülekezetekről, akiknek írta?
– Mikor íródott a könyv?
– Miért, mi célból íródott? Mi volt az író szándéka? Világosan megmondja, vagy kikövetkeztethető a tartalmából? (Segíthetnek a kommentárok, bibliai lexikonok és szótárak.)

Ezzel elérkeztünk az első és legfontosabb lépcsőfokra:
Megvizsgáltad a részleteket, miközben igyekeztél látni az egész könyvet.

Végül ejtsünk szót még egy dologról, amit meg kell figyelni a tanulmányozásnál. Ez a részarányosság felismerése. Meglátni, hogy milyen nagy teret szentel az író egy részen belül egy különleges témának. Ha az író nagy teret szán rá, azt azért teszi, mert fontosnak találja. De nem csak azokat a dolgokat kell meglátnunk, amikre a szerző a legtöbb helyet szánta.
Ügyelnünk kell arra is, hogy mi az, amit elmond, és mi az, amiről hallgat. Isten Igéjében minden fontos. Hatalmas anyagból válogatták ki a szerzők a leírt dolgokat a Szent Szellem indítására.
János apostol azzal zárja az evangéliumát, hogy ha mindent leírt volna, amit az Úr Jézus tett vagy mondott, a világ nem tudná befogadni a sok könyvet (Jn 21,24). Tudnunk kell tehát, hogy ami leíratott, azt fontos nekünk megismerni és megérteni.

„Véleményem szerint a Biblia Isten legnagyobb ajándéka az embereknek.”
Abraham Lincoln