Olvasd el János evangéliuma 3. részének 1-21. verseit!

BEVEZETÉS

Az evangéliumok olvasói különösnek tarthatják, hogy az Úr Jézus Krisztus, Isten Fia, egy olyan vallási és erkölcsi téren magasan álló férfinek, mint Nikodémus igen nyomatékosan kijelentette, hogy újonnan kell születnie, ha be akar menni Isten országába (Jn 3,3.5). Három dolog szükséges, elkerülhetetlen az emberiség számára, amelyek közül az egyik az újjászületés:

1. Meg KELL HALNUNK (2Sám 14,14; Zsid 9,27).

2. ÍTÉLET elé KELL állnunk (Róm 14,12; Jel 20,11-15).

3. ÚJONNAN KELL SZÜLETNÜNK, vagyis meg kell változni gondolkozásmódunknak.

Minthogy e fontos kérdéssel kapcsolatban sok a félreértés és tudatlanság, először próbáljuk meg az ellenkezőjét meghatározni. (Lásd Jn 1,12.13).

MI NEM AZ ÚJJÁSZÜLETÉS

1. Az újjászületést nem szüleinktől örököljük – „nem vérből”. A hívő szülők gyermekei nem lesznek automatikusan keresztyének.

2. Nem önmagunk határozzuk el – „nem a test akaratából”. Mint ahogy a gyermek sem tud saját akaratából a világra jönni, éppoly kevéssé érheti el az ember az újonnan születést saját erőfeszítésével.

3. Nem emberi közvetítés eredménye – „nem a férfinek indulatából, hanem Istentől születtek”. Egyetlen ember sem juttathat el egy másikat újonnan születésre, legyen akármilyen magas egyházi tisztsége és szertartások betartása sem eredményez újjászületést.

4. Nem fizikai változást jelent. A János 3,4-6-ban Jézusnak helyre kellett igazítani Nikodémus elképzelését. Megmondta neki, hogy szellemi változásra van szükség.

5. Nem társadalmi vagy földrajzi változás következménye. – Az újjászületett ember nem ragadtatik el hirtelen a mennybe, hanem továbbra is mindkét lábával a földön jár – most már azzal a céllal, hogy Urának és Megváltójának tessék (1Kor 7,20-24; Kol 3,22-24).

6. Nem születünk újonnan az igazság pusztán intellektuális megértése által. Rendelkezhetünk a legmagasabb rendű teológiai képzettséggel, lehetünk évek óta gyakorló lelkészek – ugyanakkor meglehet, hogy még nem születtünk újjá. Sokan vannak ilyenek. Elméletileg ugyan tisztában vannak az újjászületés szükségességével, ők maguk azonban nem tapasztalták meg.

7. Az újjászületés nem fejlődési folyamat eredménye – nem lassú kifejlődése az isteni életnek, amely csírájában minden emberben ott szunnyad. Az Efézus 2,1-2 világosan tanítja, hogy a bűnösök szellemileg halottak. Ott pedig nem fejlődhet tovább az élet, ahol nyoma sincs annak.

8. Az újjászületés nem reformáció vagy önmagunk megjavítása, mert így csupán külső rossz szokásokat adnánk föl. Benne nemcsak a viselkedés megváltozásáról, hanem az egész ember gyökeres átalakulásáról van szó.

9. A vallásos hit vagy egy bizonyos hitvallás nem pótolhatja az újjászületést. Lehet őszinte vallásos meggyőződésünk, megkeresztelhetnek minket, konfirmálhatunk, valamely keresztyén egyházhoz vagy gyülekezethez tartozhatunk, részesülhetünk az oltári szentségben is, nagyrabecsült igehirdetők lehetünk, vagy magas egyházi tisztséget viselhetünk anélkül, hogy újonnan születtünk volna. Hiszen Jézus Krisztus is olyan valakinek hangsúlyozza az újjászületés szükségességét, aki korának egyik legvallásosabb, legegyenesebb és erkölcsileg legmagasabban álló személyisége volt (Jn 3,1).

AZ ÚJJÁSZÜLETÉS SZELLEMI VÁLTOZÁST JELENT

(Olvasd el János 3,8 versét.) Ezt csak Isten végezheti el, amikor hiszünk Jézus Krisztusban és Megváltónkként és Urunkként fogadjuk el Őt (Jn 1,12-13).

Figyeljük meg a János 3,7-et: „Ne csodálkozz...” – mondja. Az újjászületés szükségszerűsége teljesen logikus és értelmes dolog, és nem kellene csodálkozni rajta.

Tegyünk fel most három kérdést az újjászületéssel kapcsolatban. MIÉRT? HOGYAN? MIKOR? Az első kérdésre az alábbiakban keressük a választ, a másik kettőre a következő leckében.

MIÉRT KELL AZ EMBERNEK ÚJJÁSZÜLETNIE?

1. Azért, hogy szellemi természetet kapjon, amely az emberi természettől idegen (Jn 3,6). A „test” szó, amelyről itt Jézus beszél, nem más mint a bűnös természet, amely az emberben születésénél fogva megvan. Ádám engedetlensége eredményezte ezt a bűnös természetet és örökül hagyta valamennyi leszármazottjára. Olvasd el a Róma 5,12.18-19-et és a Zsoltárok 51,7-et. A bűnös természet jellemzőit, amelyet „test”-nek is mondunk, írja le a Róma 8,5-8. „A test gondolata ellenségeskedés Istennel; minthogy Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti”. A természeti ember tehát képtelen Istennek tetszeni. Nem rendelkezik azzal a szellemi képességgel, hogy megértse Isten dolgait, azok után vágyakozzék, vagy azoknak örvendezzen (lásd 1Kor 2,14).

Ahogy a zenei, művészi vagy költői készség csak a testi születés útján örökölhető, éppúgy az Isten dolgainak felfogására alkalmas szellemi képesség is csak szellemi születés útján lehet a mienk. A „testet” ugyan művelhetjük, vallásosan nevelhetjük, mégis változatlanul és megváltoztathatatlanul megmarad Istennel ellenséges állapotában, ezért nem is lehet Istennek kedves. Az újjászületésnél azonban szellemi, isteni természetet nyerünk. Csak ezáltal érthetjük meg Isten dolgait és találhatunk örömet bennük. „Ami testtől született, test az”. – Minden élőlény csak a maga sajátosságait örökítheti át utódaiba!

2. Azért, hogy megláthassa és beléphessen Isten országába, amit az ember egyébként nem tehetne meg (lásd Jn 3,3-5). Mit jelent „Isten országa” ezekben a versekben? Szellemi élményt. A Róma 14,17-ben olvassuk: „Mert Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Szellem (Szentlélek) által való öröm”.

Hogy szemléletessé tegyük a dolgot, képzeljünk el két birodalmat. Nevezzük az egyiket „az ember országá”-nak, a másikat „Isten országá”-nak. Az ember országába minden ember belép a testi születés által, amely megadja emberi alakját és előkészíti az életre ebben az országban. De hogyan ismerheti fel az ember Isten országának értékét, és hogyan juthat be ebbe az országba? Könnyű megtalálnunk a választ: újonnan kell születnie. Át kell élnie egy szellemi születést, amely átviszi őt Istennek ebbe az országába. Az újjászületés által új, szellemi természetet kap ajándékba. Ezt az új természetet a szellemi dolgokban való öröm jellemzi.

Az „újjászületés” kifejezést így is fordíthatjuk: „felülről születés”. Ez megmutatja ennek a születésnek az eredetét. A testi születés ember által történik és a földdel van kapcsolatban. A szellemi születés Isten által történik és a mennyel van kapcsolatban. Olvassuk el most a Róma 8,9-et. Itt az apostol olyanokról beszél, akik Isten szemében már nem „testiek”, hanem „szellemiek”. Hogyan kerültek át ezek az egyik országból a másikba? – Isten Szelleme által, amikor elfogadták életük személyes Megváltójának az Úr Jézus Krisztust.

3. Azért, hogy szellemi életet kapjon, amellyel a természeti ember nem rendelkezik. Őt a Biblia így jellemzi: „halott a bűnei és vétkei miatt”; továbbá: „értelmében meghomályosodott, elidegenült az isteni élettől”, s azután bizonyságot tesz: „akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (Ef 2,1; 4,18; 1Jn 5,12). Amiképpen a test halott, ha nincs benne fizikai élet, úgy a Biblia szellemileg halottnak nevezi mindazokat, akikben nincs szellemi élet (1Tim 5,6; Lk 15,24). A halál elszakadást jelent. Mindenki, aki elszakadt Krisztustól – aki az Élet – elszakadt az élettől is, ezért szellemileg halott (1Jn 1,4). Hogyan kaphat a szellemileg halott isteni életet? Hadd feleljen erre maga Jézus Krisztus. Keresd ki a János 5,25-öt és megoldódik a probléma. Mindazok, akik az Isten Fiára hallgatnak, Igéjét befogadják és Őt személyes Megváltójuknak elfogadják, szellemi, isteni életet nyernek, tehát újonnan születnek. – Olvasd el még a következő igehelyeket: János 3,16; 5,24; 6,47; 10,26-28; 1János 5,13.

6. lecke – ÖNELLENŐRZŐ PRÓBALAP

Karikázd be az I betűt, ha a megállapítást igaznak, vagy a T betűt, ha azt tévesnek tartod!