HOGYAN SZÜLETHET VALAKI ÚJJÁ?

A megváltás szorosan kapcsolódik az újjászületés témájához. Az újjászületésnél főként az új szellemi élet – amely nélkül nem lehet közösségünk Istennel – szükségességével, forrásával és lényegével foglalkoztunk. Most a Krisztusban elnyert szabadítás hatását és nagyságát tekintjük át.

MIT ÉRTÜNK MEGVÁLTÁSON?

A szó egyszerűen annyit jelent: megmentés. Ezt a szót használjuk, ha valaki megszabadult, megmenekült az őt fenyegető veszélyből. Pl. ha valakit kimentenek a vízből, az égő házból vagy a süllyedő hajóról. Mindegyik esetben három dologról van szó:

1. A megmentett személy halálos veszedelemben volt.

2. Valaki ezt észrevette és segítségére sietett.

3. A megmentő sikeresen kiszabadította kilátástalan helyzetéből. A Bibliában gyakran előfordulnak a „megment”, „megszabadít”, „megvált”, „megváltás”, „Szabadító”, „Üdvözítő”, „Megváltó” szavak, és ugyanazt jelentik, mint amit köznapi értelemben – csak éppen szellemi értelemben.

MIÉRT VAN SZÜKSÉG MEGVÁLTÁSRA?

Két fontos tény – amellyel minden embernek szembe kell néznie – teszi szükségessé, hogy szabadítást kapjunk Istentől:

1. Az ember bűne. Az előző fejezetben már megvizsgáltuk az ember természet szerinti szellemi állapotát. Megállapítottuk, hogy minden ember, amikor a világra születik, bűnös természetet hoz magával és ezért Isten előtt bűnösnek számít. Ez a bűnös természet mutatkozik meg azután a bűnös gondolatokban, szavakban és tettekben, valamint az Istennel szembeni ellenséges magatartásban. A Biblia ezt egészen világossá teszi. Olvasd el figyelmesen a következő igéket: Róma 5,12.18-19; 6,16; 8,5-8; 1Mózes 6,5; Efézus 2,1-3; 2Korintus 4,3-4; Ézsaiás 53,6; Jeremiás 17,9; Márk 7,20-23; Róma 1,21-32; 3,19-23. Mindezekből az igehelyekből világosan látjuk, hogy (1) az ember bűnös és bűnbocsánatra van szüksége. (2) Elveszett, akit meg kell találni. (3) Rabszolga, akit meg kell szabadítani. (4) Szellemileg halott, akit életre kell kelteni. (5) Vak, akinek meg kell nyitni a szemét. Az ember teljesen képtelen arra, hogy megváltsa, megmentse magát.

2. Isten igazsága. Isten mindenestől szent, és kénytelen minden bűnt megbüntetni. Előtte egyetlen ember sem ártatlan (2Móz 34,7). Isten gyűlöli a bűnt. Ezért minden embert elítél, aki az Ő megváltását elutasítja, és bűnbánat nélkül, bűneiben hal meg. A büntetés az Isten színe elől való örök száműzetés, a kimondhatatlanul borzalmas örök kárhozat. (Olvasd el: Jn 8,21-24; Mk 9,43-48; Lk 16,22-31; Júd 11-13 és Jel 20,11-15.) Ezekből a nyilvánvaló végkövetkeztetés ez: mivel az ember bűnös, Isten pedig igazságos, az embernek szüksége van a bűnért járó büntetéstől való megváltásra vagy megszabadításra. Szíve mélyéből kell felkiáltania: „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” (Csel 16,30-31).

ISTEN GONDOSKODÁSA

Az evangélium Isten csodálatos és túláradó kegyelméről szóló örömüzenet, amelyet Isten szeretett Fia és az Ő megváltó műve által nekünk ajándékoz. Ezzel kapcsolatban az Írás kiváltképpen két tényt emel ki:

1. Jézus Krisztus azért jött, hogy a bűnösök Szabadítója legyen (Mt 1,21). Isten Fia, aki egy az Atyával és a Szent Szellemmel (Szentlélekkel), emberi alakban jött el erre a földre, hogy bennünket megmentsen. (Olvasd el: Jn 3,16-17; Mk 10,45; Mt 9,12-13 és Jn 10,11-15.18.)

2. Jézus Krisztus halála és feltámadása által tökéletes megváltást kapunk, amely minket maradéktalanul kibékít Istennel. Amikor Krisztus önként keresztre adta magát bűneinkért, teljesen átvállalta bűneink büntetését, azaz a maga testében hordozta bűneinket és mint helyettes áldozat meghalt az elbukott emberiségért. Istennek a bűn miatti félelmetes haragja és ítélete Őt, a tisztát és ártatlant sújtotta. Ezzel tökéletesen, egyszer s mindenkorra eleget tett a szent Isten igazságos követelésének a bűnössel szemben. Isten pedig azzal nyilvánította ki az egész világ előtt, hogy ezt az áldozatot teljességgel elfogadta, hogy az Úr Jézust feltámasztotta a halálból és a dicsőségbe, a maga jobbjára emelte. (Olvasd el: 1Kor 15,1-4; 2Kor 5,21; 1Pt 2,24; Ézs 53,5; Róm 5,6-9 és Csel 4,10-12; 5,31; 17,31.)

A MEGVÁLTÁS FELTÉTELEI

Krisztus kereszten elvégzett helyettes áldozatával mindazt megtette, ami a bűnös megmentéséhez szükséges volt. Mit kell most a bűnösnek tennie, hogy ez a megváltás az övé is legyen?

1. Meg kell hajolnia bűnei súlya alatt és bűnbánatot kell tartania. A bűnbánat megtérést jelent. Ez a gondolkozásmód teljes megváltozása, amely egyrészt magával hozza a megváltozott hozzáállást a bűnnel, önmagával, Istennel és az Ő megváltói művével szemben, másrészt a magatartás megfordulásában válik láthatóvá. Olvasd el: Lukács 13,3 és Apostolok Cselekedetei 17,30; 20,21. Az a közöny, amelyet a bűnös idáig az Isten dolgaival szemben tanúsított, megszűnik és a helyét az üdvösség utáni őszinte vágy foglalja el. Büszkeségéből alázat és szerénység lesz. Önelégültségéből pedig saját tehetetlenségének és reménytelenségének megvallása. Elismeri, hogy igazság szerint kizárólag a kárhozatot érdemelte ki.

2. Hittel kell fogadnia az evangéliumot, Istennek Krisztus személyéről és munkájáról szóló tanúságtételét (1Jn 5,9-10). Mint elveszett, kárhozatra méltó bűnösnek hinni kell, hogy Jézus Krisztus őhelyette, személyesen őérte is meghalt, az ő vétkéért is bűnhődött és ezzel mindazt elvégezte, ami a megváltásához szükséges (Róm 4,5).

3. Tudatosan és önkéntes döntéssel el kell fogadnia az Úr Jézust személyes Megváltójának, és elismerni élete Urának (Jn 1,12; Róm 10,9-10; Jn 3,16; 5,24; 6,47; Ef 1,13). Az ember részéről ez a döntő cselekedet. Nem mondanád el most te is teljes szívedből: „Úr Jézus Krisztus! Felismertem, hogy kárhozatra méltó, elveszett bűnös vagyok. De hiszem, hogy Te minden bűnömért megbűnhődtél helyettem, s értem meghaltál a golgotai kereszten. Maradéktalanul bízom a Te tökéletes váltságművedben és elfogadlak most életem személyes Megváltójának. Légy mostantól kezdve, mindörökké életem Ura”. – Nos, ezt jelenti „az Úr Jézus Krisztusban hinni” (Csel 16,31).

AZ ÜDVBIZONYOSSÁG

Honnan tudhatjuk bizonyosan, hogy meg vagyunk váltva? Habozás nélkül felelhetünk: Isten Igéjéből. Igéjében, a Szentírásban Isten egyszer s mindenkorra a legnagyobb nyomatékkal kijelenti, hogy mindazok, akik az Ő Fiában, Jézus Krisztusban hisznek, elnyerték bűneik bocsánatát, Isten gyermekeivé lettek, örök életük van és efelől mindörökké bizonyosságban lehetnek. (Olvasd el: Csel 13,38; 1Jn 2,12; Ef 2,8; 1Kor 6,11; 1Jn 5,13; Róm 5,1; 8,1 és Jn 10,27-30.)

A MEGVÁLTÁS KITERJEDÉSE

A megváltás átfogja a múltat, a jelent és a jövőt.

1. MÚLT. Megszabadít a bűnért járó jogos büntetéstől. Mivel Krisztus tökéletesen megfizetett bűneinkért, a hívő ember megmenekül Isten haragjától és annak halálos következményeitől. (Olvasd el: Jn 5,24 és Róm 8,1.)

2. JELEN. Megszabadít a bűn hatalma és szolgasága alól. A hívő a bűn szolgaságából megszabadulva örvendezhet a nagyszerű szabadságnak, mert ettől kezdve a Szent Szellem (Szentlélek) lakozik benne, és isteni természet részese lett (1Kor 6,19; 2Pt 1,3-4; Róm 6,1-14). Ez azonban nem azt jelenti, hogy a hívő ember ettől kezdve nem is tud vétkezni, hiszen még megvan régi, bukott és romlott természete is, amelyet a Szentírás „(hús)test”-nek nevez. Sokkal inkább azt jelenti, hogy a bűn többé nem uralkodó tényező a hívő ember életében – olyan mértékben, ahogyan azokkal az eszközökkel él, amelyeket Isten a rendelkezésére bocsátott. A bűn hatalma alól való megszabadulás a következő tényezőktől függ: a) Isten Igéjének olvasása és engedelmes alkalmazása (1Tim 2,15). b) Imádság útján szüntelen kapcsolat Istennel (Zsid 4,14-16). c) Személyes odaadásunk Istennek (Róm 6,13; 12,1-2). d) Bűneink azonnali megvallása és megtagadása (1Jn 1,8-9; Tit 2,11-15).

3. JÖVŐ. Megváltás bűnös természetünkből és a bűntől általában. Ez akkor következik majd be, amikor Krisztus visszajön az Övéiért. Feltámasztja azokat, akik Krisztusban haltak meg, és a még élő hívőket átváltoztatja. Olyan testet ajándékoz nekik, amely többé nem vétkezhet, és nincs kitéve a betegségeknek, mulandóságnak, halálnak. Megváltásunk utolsó része ez, amelyet vágyakozva várunk (Zsid 9,28; 1Tesz 4,13-18).

A SZABADÍTÁS EREDMÉNYEI

Olyan sok formában nyilvánul meg (Ef 1,3-4), hogy itt csak néhányat sorolhatunk fel:

1. Békesség Istennel (Róm 5,1). Az ellenséges viszony megszűnt.

2. Isten örökre elfogadott minket Krisztusban (Ef 1,6).

3. Mint az Ő gyermekei mindenkor örülhetünk az Úrban (Róm 5,10-11; 8,14-17; Gal 3,26-4,7).

4. Ezentúl Urunknak élhetünk (2Kor 5,14-15; Gal 2,20; 1Pt 4,2-5).

5. Szolgálhatunk az Úrnak – jó cselekedetekkel és a Róla való bizonyságtétellel (Ef 2,10; Mt 5,16; Mk 16,15-16).

6. Örvendezve dicsérhetjük, imádhatjuk az Urat, és hálát adhatunk Neki (Jn 4,23-24; Zsid 4,14-16; 10,19-22; Zsid 13,15).

7. Örök otthonunk van a mennyben (Jn 14,1-3; Jel 22,1-5).

Kedves olvasónk, ne nyugodj meg addig, amíg Isten Igéjének tekintélye által bizonyosságot nem szerzel, hogy te is részese vagy Isten örök üdvösségének a Jézus Krisztusban!

8. lecke - ÖNELLENŐRZŐ PRÓBALAP

Karikázd be az I betűt, ha a megállapítást igaznak, vagy a T betűt, ha azt tévesnek tartod!