1. A nép fogalma
2008.09.28. 00:49
SZÖVETSÉG
Az Ószövetség központi gondolatát keresve több választ találunk:
- Luther: ami Krisztust űzi, hajtja
- a Szabadítás, az Exodus
- a Szövetség
GÓJ
A szövetségen kívül
|
ÁM
A szövetségen belül
|
-- |
mispát |
-- |
cödákáh |
-- |
cheszed |
Az ábra magyarázata:
- Az a nép, amely ezen a körön belül él: a választott nép (ám). Amely kívül található a körön: ők a pogányok (gój), ez nem minden esetben jelent istentelent.
- A bibliafordítások sajnos nem adják vissza a választott és a pogány nép közötti különbséget, mert mindkettőre a nép kifejezést használják. A finomításokat jó kommentárok és szótár segítségével végezhetjük el.
- A szövetségen belül mások a szabályok, a törvény (mispát).
- Aki a törvényt megtartja, az az Ószövetség szerint igaz (caddik) > igazság (cödákáh).
- Amit Isten kér: a hűség (cheszed).
Ebben a körben értelmezhetjük az Ószövetséget.
1. A NÉP FOGALMA
a) Választott nép - (ám) az (ámam) igéből származik. Magyarul körülbelül annyit jelent, hogy összekötni. Izrael olyan nép, melyet Isten magához kötött. Bevonta a szövetség rendjébe, nem tehet önfejűen.
Óriási kérdés: Mi történik, ha Izrael „ám” voltáról lemond? (Pál Rómabeliekhez írt levele)
Pogány nép - (gój) többesszáma (gójim). A bibliafordítások hol népnek, hol pogányoknak fordítják. Eredete tisztázatlan, vagy a (gáváh): kóborló, öncélú, önfejű; vagy pedig a (gááh): magas szóból.
Tehát a pogány a maga szabta törvény szerint él. Másrészt fennhordja a fejét, nem tud Isten előtt megalázkodni. Tehát nem az istentelenség a helyes fordítás.
(Izrael elsősorban vallási közösség, tehát nem etnikum – a teológiában. Az antiszemitizmus politikai töltésű fogalom.)
- Izrael tehát Isten számára elkülönített, vagyis szent (kádas) nép. Viszont ezzel a fogalommal is vigyázni kell, mert nem morális tulajdonságról van szó, hanem Isten tettéről. Mivel ilyen nép Izrael, ebből etikai normák következnek: pl. Tilos a kánaáni népekkel való keveredés, ez ugyanis az idegen istenek szolgálatát jelentené. Ez megint csak nem politikai, hanem vallási kérdés.
- „Ám-Jahve” van, de „gój-Jahve” nincs!
b) A népek eredete
Ha Isten csak egy népet választott ki, miért vannak a pogányok?
A Gen 10-11 választ ad a népek eredetének kérdésére. A Gen 1 „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsának beteljesülése isteni parancsnak való engedelmeskedés.
Az özönvíz utáni egyetlen család elszaporodása is elöttünk áll, a Gen 11-ben pedig a nyelvek sokfélesége olvasható.
A toronyépítők hármas célja:
- ég elérése – maguk akarnak behatolni Isten világába
- névszerzés – saját maguknak akarnak dicsőséget szerezni
- el ne tévedjenek – együttmaradás, nem akarnak szétszéledni
... mindhárom ellentmond Isten akaratának
Tehát öncélúak, engedetlenek, azaz „gój”-ok.
- Az öncélúság és a nyelvek születése között összefüggés van.
-
Figyelemfelhívás ez a magunk csinálta vallás helytelenségére is! Az eget akarjuk elérni, de nem az Isten által rendelt úton.
-
Minden vallás gyökere a bábeli toronyépítésben rejlik. (Religio) – összekötni. Maga a vallás szó nem szerepel a Szentírásban. A Biblia szerint az összes vallás pogányság.
ApCsel 17 – Isten türelme jelenik meg a többi néppel kapcsolatosan. Megengedi, hogy minden nép a maga útján járjon. Istennek kétfajta akarata van:
A tékozló fiút is engedte, bár nem akarta. Eredeti terve végül érvényesül.
Türelmét azonban sürgetés váltja fel. Megparancsolja az embereknek, hogy térjenek meg. A népek is Isten ítélete alá kerülnek majd. Erről olvashatunk, a Máté evangéliumban található, az utolsó ítéletről szóló – rosszul példázatnak nevezett – történetben is. (Mt 25, 31-46).
Megtörténik a szétválasztás is. Azonban mi a mérce? Az egymás iránt tanúsított felebaráti szeretet. Ebben viszont van egy látszólagos ellentmondás: a cselekedetek általi üdvözülés. Csakhogy itt nemcsak az egyházról van szó. A pogányok is ítéletre kerülnek, őket egymás iránt cselekedetük alapján ítéli meg az Úr. Ő nem kéri számon azt, amit az illető nem tud. Nem akármilyen cselekedetet, hanem az egymás iránti önzetlen cselekedet a mérce. Ez mind a diakónia kérdéskörébe tartozik.
Az egyház megítélése: „Kegyelemből tartattok meg, hit által.” Ez pedig Isten ajándéka! Akik hallottak az evangéliumról, azok nem humánus cselekedeteiken keresztül kerülnek ítéletre.
Pál athéni prédikációja azt is elmondja, hogy a népek élete nem örökkévaló. Istennek van hatalma arra, hogy akiket elrendelt, azokat el is törölje. A hatalmas, Izraelt fenyegető és elnyomó népek hol vannak már? Ugyanakkor a kezdeti kisázsiai vagy észak-afrikai keresztyén gyülekezeteket sem találjuk meg nagyítóval sem.
Tehát, ha az Ő népe letér az útról, arra is érvényes mindez.
c) Az Újszövetség a népről
Két fogalom jelenik meg:
- λαος (laosz) – ez általában jelenti a népet,
- εθνος (etnosz) – ez pedig a pogányokat.
Jézus missziói parancsában tanítványait a pogányokhoz (!) küldi. A népek szétválása nem Isten gondolata szerint való, de azokat eltűri, sőt kész kegyelmébe fogadni. Ennek a kegyelemnek a jele, amikor egy nép nyelvén megszólal Isten Igéje. Elindul a harc a nép istene(i) és az Úr között. Elképzelhető, hogy egy „gój” népből „ám” lesz. Bár ez az Ószövetség szerint elképzelhetetlen! A pogányból Isten népévé lett az Újszövetségben az egyház! Ily módon az „ám”-má lett népek egymásra találnak.
Nem lesz különbség: sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad ... Ez az egyház csodája. Az ószövetségi bábeli történet ellenpéldája. Az első pünkösd sem a nyelveken szólásról, hanem erről az egymásra találásról szól!
Az, hogy az etnoszból lehet laosz, nem jelenti azt, hogy megtagadja a maga etnikumát. Mert az etnoszból azért lesz laosz, hogy az felelősséget érezzen a maradék etnoszért.
A zsidóság nemcsak vallásilag Isten népe, hanem, mint nép is. Az etnosz lett laosz. Ma a laosz az etnoszból verbuválódik, a kettő nem fedi egymást.
|