2. AZ IGAZSÁG FOGALMA

a) {Cödákáh} – igazság, de e fogalom relatív, szövegtől függő. {Cadik} – igaz.
A szó alapjelentése homályos. Egy szövetségből adódó viszony megtartására vonatkozik, a szövetségben álló fél hozzáállására.

- Később a szó jelentése megváltozik. Sokszor egy-egy bibliai szövegben nehéz lefordítani, mert az összefüggésből adódik a jelentés. Általában igazságnak fordítják, de sokszor egészen mást jelent. Ezért tehát relatív fogalom.

Más Isten és az ember igazsága. A kettő nem cserélhető fel egymással:

• Istené: teljesíti ígéretét és akaratát, végrehajtja terveit.

• Izraelé: engedelmeskedhet és segítségül hívhatja szövetséges társát.

Az ember részéről tehát az engedelmesség és a hívő várakozás az igazság. Isten a követeléseit számon tartja, ígéreteit teljesíti.

A fogság után a fogalom jelentése igencsak megváltozott.

• Fogság előtti próféták: Isten számonkérő igazságáról beszélnek.

• Fogság után: Isten igazságának ígéretei.

- Isten igazságának nem végcélja az Izraellel kötött szövetség, csak része. Deuteroézsaiás az Ebed-Jahve énekekben így jeleníti meg: „A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.” (Ézs 49, 6) Tehát Isten egyetemes akaratát jutattja diadalra. Izraelt előbb szétszórja, majd újra összegyűjti. Istennek ez az önmaga iránti következetessége az Ő igazsága. Akkor is véghezviszi, ha egy nép vagy az ember engedetlen, mert Ő ne lehet nem-igaz. Még az istentelent is megigazítja.

- A későbbi korban inkább jócselekedet értelemben használták a fogalmat. Isten igazságát nemcsak az egyén, hanem a közösség is sértheti, sőt, a kettőt nem lehet különválasztani. (Pl. Ákán bűnéért a közösség is számol!) Az egyik kihat a másikra.

Három terület, ahol Izrael sértette Isten igazságát:

• baálizmus

• ritualizmus

• nacionalista teológia.

b) Előfordulása az Ószövetségben

1. A fogság előtt a királlyal kapcsolatosan kerül elő a fogalom. Az ő feladata, hogy népét vezesse. (2 Sám 23, 3)

2. Szolga-úr viszonya: a szolga engedelmeskedjék urának.

3. Emberi közösségbeli viszály: aki miatt felbomlik a közösség, elveszti igaz voltát. (Bír 5, 15)

4. Zsoltárokban sokféle használatban fordul elő:

• királyért való könyörgésben (72.)

• a {cödákáh} megvalósul a teofániák (istenmegjelenések) által, pl. Ünnepek alkalmával

• egyéni énekekben az emberi életút Isten szerinti alakítását jelenti {derek}.

5. A Példabeszédek és a Bölcsességirodalom olyan igazságról beszél, melyet az ember maga teremt. Ez azonban Istentől adatik. Ettől függ, hogy az ember az adott helyzetben jól/rosszul dönt.

6. A fogság előtti próféták keveset beszélnek az igazságról.

Ámós: az igazságot a nép eltapossa, a törvényből mérget csinál. Ezzel szemben ajánlja a próféta az igazság és a törvény figyelembevételét. Nem a formális istentisztelet a lényeg, hanem a tartalom, melyet érvényre kell juttatni.

7. A fogság prófétai bizonyságtétele: az eltűnt igazság gondolata, mely nehezen áll vissza. Isten azonban igaz a nép nem-igaz volta ellenére is. A parancsok mutatják meg, mit kell az embernek tennie, ettől függ igaz volta. Megkezdődik az írásbeliség, elindul az írásmagyarázat.

8. Az ószövetségi kor végén pedig eszkatológikus töltést kap, az eljövendő igazság jelenik meg. Nincs már remény, csak az eljövendőben.