|
3. Az áldozat fogalma
2009.02.22. 16:14
a) Az Ószövetség jelentős részét teszik ki a különféle áldozatokról szóló rendelkezések. Ezek megértését az időbeli távolság megnehezíti. Rengeteg a félreértés is az Ó- és Újszövetség viszonyának meg nem értése miatt is.
-
Az áldozat fogalmával való találkozás összekapcsolódik a többi vallással. Ezek az áldozatok azonosak-e az ószövetségiekkel?
Formailag van azonosság, mert vett át pogány elemeket az izraeli hit. Azonban csupán formailag! A tartalmi különbség annál nagyobb az ószövetségi és a Biblián kívüli áldozatok között.
b) Az ószövetségi áldozatok speciális vonásai
Formai:
1. Rendszeres - minden nap bemutatott
2. Alkalmi - pl. gyermekbemutatás, gyógyulás alkalmával bemutatott áldozat
3. Rendkívüli - nevezetes / tragikus eseményeknél (pl. Jerikó; Jósiás páskája, stb.)
c) Kifejezései, fajtái
Legáltalánosabb elnevezése a {minháh}. Lehet önkéntes vagy kötelességszerű adomány. Lehet véres vagy vértelen (pl. étel- és italáldozat).
- Minden áldozat ajándék! Miután minden Istené, az ember az áldozatban valamit visszaad. A hála és a tartozás egyaránt kifejeződik (pl. zsenge - 1 Kor 15).
Ami ezen felül van, az önkéntes.
- Egészen égő áldozat. Az oltáron égették el, {ólá} és {kálil}. Mindkettő használatos.
Az állat kövérjét égették el, a vérét pedig az oltárra hintették. Ami megmaradt, azt a család fogyasztotta el - {zebah}. Eleinte csak az állat levágását jelentette, később magát az áldozatot. Ez szakrális étkezés volt, az áldozat összekapcsolta őket vertikálisan Istennek, horizontálisan pedig egymással. Az asztalközösség a béke és a barátság kifejezője is. Nemcsak a család étkezik együtt, hanem velük az Úr is (Jel 3, 20).
- Vétek- és jóvátételi áldozat -a vétkes elismeri tettét, beismeri tévedését. A jóvátételi áldozat mindig egy adósság kiegyenlítését jelenti. A pap vezeti le.
d) Az áldozat bemutatásának rendje (Mózes 3. könyve)
BEMUTATÁS - az áldozó a Szent Sátorhoz járul, a pap megvizsgálja, hibátlan-e az állat, megfelel-e a törvényben előírtaknak. (Római katolikus pap sem lehet sánta, dadogós, vagy valamilyen testi hibával rendelkező!)
KÉZRÁTÉTEL - a saját rész átruházása az áldozatra. Itt gyökerezik a helyettes elégtétel gondolata.
LEVÁGÁS - az erre hitelesített személy, a lévita, pap végzi.
VÉR OLTÁRRA HINTÉSE - az Ószövetség szerint a vér az élet hordozója. Az élet Istené!
KÖVÉRJE ELÉGETÉSE
e) A papság felelőssége az ószövetségi istentiszteletben
- Az istentiszteleten az Úr is jelen van. Az akalom az Ő jelenléte előtt történik. Szentnek kell lenni az edényeknek, ruháknak, stb.
- Az istentisztelet gyülekezeti alkalom is. A szertartás végzője áll a gyülekezet élén, feladatát hibátlanul kell végeznie, hogy ne okozzon botránkozást. Az Ószövetségben a pap elsősorban liturgus. Ezen kívül feladata a tanítás is! Csakhogy a hangsúly eltolódott. Malakiás próféta inti a papokat, hogy a nép számára eligazítást adjanak.
- Ily módon az Ószövetség nem tud egyetemes papságról. A papok felkent személyek, öröklődik a tisztük egy adott nemzettségen belül. (Lévi nemzetsége, Áron és Cádok családjából származó férfiak.)
f) Az ószövetségi áldozatok speciális vonásai (2)
- Az ószövetségi áldozatok igazi jelentősége a tartalom. Formailag, mint rítus, szertartás alig különböznek a kánáni népek áldozatától. A különbség a vallásos jelentésben van. Ez persze megnehezített Izrael vallási, áldozati gyakorlatát. Körülöttük minden nép ugyanezt tette, csak nekik ugyanazt másként kellett értelmezniük. A többiek látható isten(eke)t, ők egy láthatatlant tiszteltek. Ily módon Izrael társtalan, magányos a népek között, hajlamos az eltévelyedésre. A próféták ezért lépnek fel olyan keményen.
-
A pogány áldozatok célja: az istenek jótetszésének elnyerése, vagyis a DO UT DES (adok, hogy adj) probléma. Ez a jog alapján áll, összefügg a kereskedelemmel. Az áldozat mágiává, varázslássá válik: az ember a maga akaratát akarja érvényesíteni, a kultusz az embertől indul ki.
Nem a kegyelem aktusa, nem Isten, hanem az ember közeledése Istenhez.
-
3 Móz 17, 10 - Itt találhatjuk az ószövetségi áldozatok lényegét. (A testnek lelke a vérben van, amit én adtam az oltárra ...) Tehát nem Izrael adja, hanem az Úr. A papság feladata ennek tudatosítása. Az ószövetségi áldozat nem megszerzője, hanem kiábrázolója annak az engesztelésnek, amely Istenben már megvolt. Újszövetségi megfelelője a Jn 3, 16!
Isten nem rendelkezett az áldozatok felől, nem parancsolta azokat! (Jer 7, 22, Ám 5, 25) Izrael a környező népektől vette át. Isten pedig megtűrte, s ha már átvették, igyekezett hatáskörébe vonni.
Az egész áldozati ügyet a {dábár} - Ige gondolata alá akarja vonni. Ezért az áldozat nem az ószövetségi istentisztelet különleges ismertetőjegye, inkább etnikus elem. A legtöbb pogány gondolat az áldozatok körül húzódik. Ettől válik érthetővé a próféták és a papok közötti látszólagos ellentét. Ha a papság a {dábár} fennhatósága alatt végzi a dolgát, akkor a próféták nem szólnak.
- Miután minden teremtett dolog Istené, az áldozat is az Övé. Isten az egész világot sáfárságra adja az embernek, ezért ő, amikor áldoz, visszaad. Az áldozat lényege tehát a hála. A kezdeményező fél mindig Isten marad! Az ember pedig elismeri az ember tulajdonjogát. Teurgia (istenkényszerítés) nincs, az adok-kapok viszony nem létezik.
- Isten az áldozati kultuszban olyan intézményt adott Izraelnek, amely a Vele való állandó kapcsolattartást jelenti. Isten népe az Úrral való közösséget keresse az áldozatokban, az engesztelésért. Annak tudatában, hogy Isten és a nép közötti problémákat ki lehet küszöbölni a vér jegye alatt.
- Az izraeli áldozat sohasem áll önmagában, ugyanis ezzel nincs minden elintézve. Az áldozós istentisztelet az Úrra való hallgatás alkalma. Izraelben soh nem terjedt el a mezopotámiai áldozatnézés és a különféle előjelekből való jóslás, de még az emberáldozat sem! (Az elsőszülött életét Jahve nem kívánja.)
- 4 Móz 3, 40-45 - akiket odaszánnak Istennek, azokat nem halálra, hanem szolgálatra adják. Tulajdonképpen a 6. parancsolat is az emberáldozat megtiltása.
g) Az ószövetségi áldozatok veszélye és haszna
- A nép az Istennel való kapcsolatát az áldozatok révén akarja rendezni. Ezzel pogány szintre csúszik vissza.
- Egyfajta rendet jelent ugyanakkor Izrael életében. Isten iránti hálát, elkötelezettséget éreztek, nem lehetett könnyen továbbmenni a kegyelem megtapasztalásakor. (Jézus is - szokása szerint - felment az Olajfák hegyére). Vannak jó szokások, melyek ezt a rendet elősegítik.
- Ünnepi lakoma is kapcsolódott az áldozatokhoz, ez pedig az asztalközösséget eredményezte, melyben egymással közösségben testvérekké lehettek Izrael fiai. E közösség tagja Jahve is, aki szintén "eszik" az áldozatból. (Egy gyülekezetnek annyi tagja van, amennyien úrvacsoráznak!)
- Az ember az áldozattl nem tud eleget tenni, csak életével fizethetne. Isten azonban elfogadja az állat vérét, ez a helyettes elégtétel.
- Kézrátétel igazsága: az áldozó elismeri magáénak bűnét, de átruházhatja az áldozati állatra.
- A vérrel való szertartás kifejezi, hogy a vér Istené. Az élet hordozója, csak Isten adhatja és veheti el. A vér kiontása a halált, a helyettes bűnhődést fejezi ki.
- Az ószövetségi áldozatok előre mutatnak, előkészítői Jézus áldozatának.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
