|
Újjáépítik Artemisz epheszoszi (efézusi) templomát
2010.02.16. 12:05
Forrás: http://www.mult-kor.hu/20081103_ujjaepitik_artemisz_epheszoszi_templomat
2008. november 3. 11:42 Turkish Daily News
Újjáépítik Artemisz epheszoszi (efézusi) templomát
 A törökországi Selcuk mellett harmadjára is felépülhet az ókori hét csoda egyik legszebb darabja: az epheszoszi Artemiszion egyszerű rekonstrukció helyett a modern világ egyik legkorszerűbb, és legszebb művészeti és kulturális központjává válhat majd.
Iónia legfontosabb metropolisza a Prion hegy lábánal, a Kaüsztrosz folyó torkolata közelében, Kolophón és Magnészia között feküdt. A mitológia szerint az amazonok alapították. A városba később Kodrosz fia, Androklosz vezetésével attikai iónok települtek. A város fontos kereskedelmi központ volt, és a benne álló Artemisz-szentély az ókori világ hét csodájának egyike volt.
A lűdiai Kerun király pénzéből épített epheszoszi templomot az erdők, hegyek, a szüzesség és a termékenység istennőjeként ismert Artemisznek szentelték. Egyesek szerint a szentélyben áldoztak Kübelének, az Anatóliában tisztelt termékenységi istennőnek is. A történészek szerint a két istennő egy és ugyanaz: az évszázadok során Kübelé kultusza alakult át Artemisz imádatává, majd Artemisztől ezt a szerepet később Szűz Mária vette át.
A templom tervét a kor legjelesebb építésze készítette el, az építkezések legalább száz évig tartottak. A csodás műalkotást aztán a mítosz szerint egy Hérosztratosz nevű őrült gyújtotta fel i.e. 356-ban. Amikor felmerült a kérdés, hogy Artemisz miért nem védte meg épületélt, a következő volt a válasz: az istennő épp nem volt ott, mert Nagy Sándor születésénél kellett segédkeznie.
A templom a szakrális mellett világi funkciókkal is bírt, és ott a kor egyik legnagyobb bankját rendezték be. A tűzvész ezért egyes történészek szerit nem egy őrült műve volt, hanem azt a templom őrei rendezték meg, hogy a tűz alatt elmenekülhessenek az ott őrzött pénzzel. A szentély a katasztrófa után újjáépült, amire a finanszírozást Nagy Sándor szerette volna biztosítani, ám azt a helyiek visszautasították, mondván az egyik isten nem fizetheti egy másik templomának az építését.
A kereszténység terjedésével Artemisz kultusza alább hagyott, és az új egyház is támadta a komplexumot. Az 5. században aranyszájú Szent János helyezte törvényen kívül az Artemisznek hódolókat, és az épületet is lerombolták. Az oszlopok nagy részét Konstantinápolyba vitték, ahol később felhasználták azokat.
 A terület első régészeti kutatására 1869-ben került sor, és ekkor találták meg a templom pontos helyét is. 1965 és 1994 között az osztrák régészeti intézet támogatásával modern tudományos igénnyel folytattak munkálatokat, és a kutatók már ekkor is az egykori épületek újraalkotásán gondolkodtak. A Selcuki Artemisz Kulturális, Művészeti és Oktatási Alapítvány vezetője, Dr. Atılay İleri elmondása szerint 10 évvel ezelőtt döntöttek a templom újjáépítéséről. Ileri az osztrák régészek és svájci építészek támogatásával készítette el a rekonstrukciós terveket, és szerinte az épület nem csak az ókorit imitálja majd, hanem „Artemisz szellemével tölti majd meg a terültet”.
Az új templom az eredetitől 1,5 kilométerre, egy Kurutepe nevű helyen épülhet majd fel, és az építkezéshez már csak a helyi önkormányzat földhasznosítási engedélyére van szükség. Az új templom ezáltal válhat Artemisz harmadik templomává, és méreteiben is az eredetihez közelít majd: az eredeti építőanyagból 25 ezer köbméternyi márványt is felhasználnak majd. A helyreállított szentély szobrait egy nemzetközi, az ENSZ 196 tagja által kiválogatott szobrász képviseli majd: a tagállamok mindegyike két szobrászt jelölhet, és az épületet az ő faragványaikkal díszítik majd. Az alapítvány szerint a rekonstrukció 150 millió dollárba kerülhet, és szerintük a török kormányzat is támogatja a projektet. A látogatók így a tervek szerint az évente ismétlődő teveviadal-bajnokság mellett kulturális élményeket is átélhetnek majd.
Megjegyzés:
Elgondolkodtató a szövegben, (általam) kék színnel kiemelt megfogalmazás.
(Megjegyzés: Hevesi Krisztina)
Leírás az efézusi artemisz templomról
Forrás:
http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=29539&a_id=522382&h_id=99576
A Kr. e. 356-dik esztendő egyik forró nyári éjszakája örökre bevéste magát a mai Törökország területén fekvő hellén város, Epheszosz lakóinak emlékezetébe. Egy sötét lepelbe burkolózó, fejében is sötét terveket forgató alak osont a nagyváros utcáin. Köpenye alatt rövid fáklyát rejtegetett, így haladt a település szélén emelt gyönyörű, hófehér építmény, Artemisz nagyhírű temploma felé. A titokzatos alak kijátszotta a figyelmetlen, vagy talán alvó őröket, és bejutott a templom szívébe. Amit ezután tett, az kiváltotta az egész akkori civilizált világ megdöbbenését és iszonyatát. Az éjszakai látogató ugyanis elővette a fáklyáját, és lángra lobbantotta a szentélyben felhalmozott áldozati ajándékokat! A tűz belemart a drága szövetekbe, és hamarosan az egész hatalmas épület lángokban állt. A tűz szörnyű munkát végzett. Mire a Nap előbukkant a látóhatár mögül, a világ hét csodája közé besorolt templomból csak üszkös, füstölgő romok maradtak.
A leomló mennyezet maga alá temette az istennő szobrát, csupán a megfeketedett, megrepedt és megdőlt márványszobrok meredtek vádlón az ég felé. A híres szentély a pusztulás évében már közel ezer esztendeje hirdette az istennő dicsőségét. Epheszosz városát az új hazát és letelepedésre alkalmas helyet kereső ión hajósok alapították, a Kr. e. 2-dik évezred vége felé. A Szamosz szigetével szemben fekvő parton létrejött új város virágzásnak indult. Pompás paloták és hatalmas templomok nőttek ki az egyszerű kunyhók közül, a kikövezett agórákat (piactereket) jól kiépített, gondozott utak kötötték össze. Nőtt a lakosság létszáma, Epheszosz az óvilág egyik legfontosabb városává, a kereskedelem és a kultúra egyik középpontjává vált. A partra szálló hellén telepesek a Kaysztrosz folyó torkolatának közelében, egy védett helyen rábukkantak az őslakók egyik szentélyére. A bennszülöttek egy megszentelt fa előtt áldoztak istennőjüknek, egy sok kebellel ábrázolt, ősi ázsiai természetistenségnek. A görögök hamarosan bekapcsolódtak a helyi kultusz ápolásába, csupán az istenasszony nevét változtatták meg. Úgy vélték, hogy az őslakosok istene nem más, mint a gyönyörű Artemisz, a szűz holdistennő, a híres vadász. Hitük szerint Artemisz védte a városokat, a nőket és a fiatal állatokat is. A telepesek azonnal építkezni kezdtek, és nemsokára egy nagyszerű építmény körvonalai bontakoztak ki az ősi fák tövében. Az építkezést az sem akadályozta, hogy Krőzus, lídiai király a Kr. e. 560-dik esztendőben elfoglalta Epheszoszt. A hódítók fejedelme nemcsak közismerten dúsgazdag uralkodó volt, de mindenki tudta róla, hogy a görög istenek és a hellén kultúra nagy tisztelője. A király nagyvonalú pénzügyi támogatásával hamarosan elkészült Artemisz gyönyörű temploma. A hellén világban sehol nem akadt még egy ilyen pompás építmény. Az új csodát Artemiszionnak nevezték el. Mivel Kis-Ázsiában gyakoriak voltak a földrengések, az új szent helyet eleve egy lágy talajú vidéken építették fel. Azt gondolták ugyanis, hogy a puha föld még a leghevesebb földmozgások romboló erejét is elnyeli. Első lépésként egy hatalmas kiterjedésű munkagödröt ástak ki, aminek a talapzatába tűzben edzett tölgyfa gerendákat vertek le. A fagerendák tartották az iszonyatos súlyú sziklaréteget, amely egészen a talaj szintjéig ért. Ezen a vastag kősziklarétegen állt a templom.
 Az épület 51 méter széles és 105 méter hosszúságú volt. 127, egyenként 18 méter magas márványoszlop tartotta a tetőszerkezetet. A tetőzet cédrusfából, a szentély magas, arannyal és drága festékekkel dúsan feldíszített, csiszolt szárnyas ajtajait ciprusfából készítették. A szentély belsejében helyezkedett el az istennő közel két méteres fából faragott szobra. Artemisz képmását arannyal és ezüsttel borították be. A hellén világ legcsodálatosabb építménye, Artemisz gyönyörű temploma vált a lángok martalékává, amikor egy sötét éjszakán lecsapott a torzult lelkű gyújtogató. A romok között kutató epheszosziak hirtelen ujjongásban törtek ki, a pusztítás kellős közepén ugyanis rábukkantak az istennő szinte teljesen épségben maradt szobrára! Epheszosz városa új otthont teremtett szeretett istenségének, még szebbet, még nagyobbat, mint amilyen a lerombolt volt. Karavánok, teherhajók hozták az aranyat, ezüstöt, a drága holmikat. Kheirokratészt, az egyik epheszoszi építészt bízták meg az újjáépítési munkálatok vezetésével. A mester először is elhordatta a nagyobb romokt, majd parancsot adott a törmelékhalmok elsimítására. Ebből alakították ki az új alapzatot, melyet masszív márványtömbökkel vettek körbe, így az épület alapterülete 65×125 méterre növekedett. A további munkák során azonban ügyeltek arra, hogy ne nagyon térjenek el a régi templom szerkezetétől. Kheirokratész pontosan a régi, megrepedezett márványoszlopok helyére állítatta a 127 új tartóoszlopot. 36 oszlopra helyezték a hatalmas, domborművekkel díszített frízt, amelynek képei a hellén istenek és félisteni hősök dicső tetteit örökítették meg. Az új templom építése az óriási erőfeszítések ellenére is több évtizedig tartott. Artemisz újjászületett szentélye többé-kevésbé hasonlított leégett elődjére. Kr. e. 334. Esztendő alaposan feldolygatta a kis-ázsiai görögök életét. Ekkor Epheszosz falai előtt is megjelentek a világhódító ifjú hadvezér, a legendás Nagy Sándor csapatai. A diadalmas hadúr személyesen kereste fel az építkezés színhelyét, és felajánlotta, hogy nemcsak tervekkel és jótanácsokkal, de arannyal is segíti az epheszosziakat. Cserében azt kérte, hogy majd az elkészült templomon felírat örökítse meg dicsőséges nevét. Az epheszosziaknak nem kellett a makedón király aranya. Ezért cselhez folyamodtak, és Sándor elé borulva kijelentették: a mindenkit leigázó makedón király maga is egy igazi istenség. Azt pedig Azt pedig senki sem gondolhatja megfelelő megoldásnak, hogy egy istennő templomát egy másik építtesse fel. Nagy Sándornak tetszett a hízelgő szó, és kivonult a városból. A munkálatok évtizedeken át tartottak. Az új templom nemcsak a vallásos élet központjává vált, de valóságos új város nőtt ki körülötte a földből. A kereskedő hellének számára természetes volt, hogy a templomban kössenek kisebb-nagyobb üzleteket. Az Artemiszion a vidék legnagyobb bankjának számított. Ha valakinek pénzre volt szüksége, az felkereste a főpapot. A pénz könnyen jött, de magas kamatot kellett utána fizetni. A kamatláb 10 százalék körül mozgott. Ez csak a közönséges polgárokra vonatkozott. A városok és a falvak lakóitól 6 százalékkal is megelégedtek, ha pedig a háborúzó állam kért hitelt, akkor Artemisz főpapja csupán 1,5 százaléknyi kamatot számolt fel. Kr. e. 133-ban meghalt III. Attalos, pergamoni király, és Rómára hagyta birodalmát, így az ahhoz tartozó Epheszoszt is, mely Ephesus néven az újonnan alapított Asia provincia fővárosa lett. A rómaiak felfedezték, hogy a görög Artemisz nem más, mint Diana, a vadászat római istennője. Így a város és a templom egy valóságos aranykor beköszöntét ünnepelhette. A gyönyörű Artemiszion még három évszázadon át a vallási és gazdasági élet középpontja maradt, míg a Kr. u. 262-dik esztendőben az erre vonuló gót hordák áldozatává nem vált. A gótok kifosztották és részben lerombolták a pompás épületet. A templom 118 évvel később elveszítette jelentőségét. I. Theodosius, római császár a kereszténységet tette meg a hatalmas birodalom államvallásává, és elrendelte a pogány szent helyek bezárását. Az Artemiszion ezzel végképp idejétmúlttá vált. Az építmény köveit a környék építkezéseire hordták. A 19-dik század közepe táján európai tudósok érkeztek a vidékre, és az elsüllyedt város titkai után kezdtek kutatni. Először John Turtle Wood professzorra mosolygott a szerencse. Egy hat méter vastag sárréteg alatt bukkant rá az Artemiszion alapjaira. 1903-ban David Hogarth szenzációs felfedezést tett: megtalálta Artemisz istennő legendás kincsét! A pénzverés legelső emlékeinek számító, elektronból, egy különleges arany-ezüst keverékből készített fémpénz halmai, 3000 értékes igazgyöngy, fülbevalók és dísztűk kerültek elő. Amikor 1956-ban Pheidiász, a nagyhírű szobrász műhelyét is sikerült feltárni, a kutatók a korai Artemiszion szobrainak hasonmásaira is rábukkantak. Ezek a páratlan műremekek ma a törökországi Epheszosz és Szeldzsuk városok múzeumaiban láthatók.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
