Bizonyos dolgok segítik az ellenséget abban, hogy megtévesszen téged. Lehetnek utak, ahol megtéveszthető vagy, illetve becsapod magadat, mert nem akarsz szembenézni a hit kihívásaival, vagy az igazság életedre vonatkozó igényeivel. Ha ez a te eseted, a Sátán teljesen kihasználja a lehetőséget, amit te adsz neki hitetlenségeddel és engedetlenségeddel.
Az ellenség a testre hivatkozik, és arra bátorít minket, hogy Isten Igéjének igazsága fölé emeljük a józan értelmet, hogy érezni akarjuk a hitet, jobban ragaszkodjunk a hagyományhoz, mint az igazsághoz, és jobban higgyünk a körülményeknek, mint Isten ígéreteinek.
A biblia azt mondja, hogy becsaphatók vagyunk, s magunk is becsapjuk magunkat különböző módon. Minden kereszténynek szüksége van arra, hogy megvizsgálja szívét és életét ezen igazságok fényében, s így biztossá váljon abban, hogy szabad a megtévesztéstől.
- Büszkeség
A büszkeség magát emeli fel Isten vagy mások fölé. Minden, ami ellenáll Istennek, a megtévesztés művének tekintendő.
„Szíved büszkesége tévesztett meg téged” (Abdiás 3)
Isten ellene áll a büszkéknek, lerontja őket. Viszont felemeli és kegyelmet ad az alázatosaknak.
„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy ő emelhessen fel titeket a maga idejében” (1Pét 5,6)
- Függetlenség (magadra támaszkodás)
Hóseás figyelmeztet: „a megtévesztés gyümölcsét ettétek”, mert a nép inkább a maga erejére támaszkodott mint az Úréra. Jézus azt mondja: „Nélkülem nem tudtok semmit cselekedni”. Megtévesztés azt gondolni, hogy a saját ötletből vagy erőfeszítésből végzett dolgok jelentenek valamit Isten szemében
- Értéktelen dolgokba vetett bizalom
„Ne csalja meg magát, aki értékt elen dologban bízott, mert nem kap érte semmit viszonzásul” (Jób 5,31)
A világ a gazdagságba és az anyagi javakba veti bizodalmát. A keresztények viszont az Úrba vetik bizalmukat. Nékik adta a királyságot, amit Jézus földbe rejtett kincsnek, nagy értékű gyémántnak mutat be. Az ilyen ember kész mindenét eladni, hogy megkaphassa ezt a királyságot. Ha tehát először a királyságot és Isten igazságosságát keresi az életében, akkor Isten gondoskodni fog minden szükségéről.
- Abban bízni, amit hinni akarunk
Amikor ezt tesszük, becsukjuk a szemünket a valóság elől, és bezárjuk a fülünket arra, amit Isten akar mondani. Erre jó példa Jeremiás. Amikor Jeruzsálemet megszállták a babiloniaiak, így figyelmeztetett:
„Ezt mondja az Úr: ne csaljátok meg magatokat azt gondolván, a babiloniaiak úgyis itt hagynak minket. Nem fognak itt hagyni” (Jer 37,9).
Az emberek azt akarták hinni, hogy biztonságban vannak, pedig nem voltak biztonságban. Amikor szembe kell nézni nehézséggel vagy szükséggel, betegséggel, azt akarjuk hinni, hogy a legjobb dolog jön ki a krízisből. Valamit hinni akarni nem azonos a hittel. A hit Isten Igéjére válaszol; tehát aki hitben akar járni nem fél hallgatni Rá. Tudják, hogy Ő meg akarja áldani és gyógyítani őket, de készek arra, hogy meghallják, mit mond Ő ebben a helyzetben. Gyakran vannak dolgok, amiről azt akarja, hogy tegyük meg, mielőtt megjönne a hit imájára a természetfeletti válasz.
- Vonakodás az Istenre hallgatni és tőle tanítottnak lenni
„Ez lázadó nép, megtévesztett gyermekek,olyan gyermekek, akik vonbakodnak hallgatni az Úr útmutzatásait” (Ézs 30,9).
Az a vonakodás, hogy nem hallgatnak arra, amit mond, mutatja azt a kívánságot, hogy inkább megtévesztettek akarnak lenni, mint hallgatni az igazságra, és szembenézni vele. Ez különösképpen vonatkozik azokra, akik igénytelen kereszténységet akarnak.
- Saját „bölcsességre” támaszkodás
Ez az öncsalás egyik formája
„Ne csaljátok meg magatokat; ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő bölcs e világ mértéke szerint, legyen „bolonddá”, hogy bölccsé válhasson” (1Kor 3,18).
Minden hívőnek meg kell tanulnia úgy látni körülményeit, ahogyan isten látja azokat, tudva azt, hogy az ő természetfeletti ereje hozzáférhető mindazoknak, akik hisznek.
- Hallgatni Istenre, de nem tenni meg azt, amit mond
„Az Igének ne csak hallgatói legyetek, és ne csaljátok meg magatokat. Tegyétek meg, amit mond”. (Jak 1,22)
Isteni tekintélyének teljes súlya van mindabban, amit Isten mond. Sértjük Őt azzal, ha hallgatjuk, de nem engedelmeskedünk. Ez megtagadja fölöttünk való uraságát. Ilyenkor saját látásunkat és kívánságunkat nagyobb súlyúnak tartjuk az övénél!
- Bűneidre vonatkozó vakság
János azt mondja: „Ha azt állítjuk, hogy bűn nélküliek vagyunk, önmagunkat csaljuk meg, és az igazság nincsen bennünk” 1Ján 1,8
Ez az öncsalás másik formája! Még senki sem érte el közülünk a tökéletesség állapotát. Próféciáink tökéletlenek, és nem járunk még teljes odaszánásban és engedelmességben. Minden kereszténynek óvakodnia kell az önigazultságtól.
- Hamis elgondolások önmagunkról
„Ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg” (Gal 6,3)
Pál tovább megy és azt mondja, hogy minden hívő a maga cselekedeteit vizsgálja meg, ne mérje magát máshoz, hanem Istentől kapjon eligazítást.
- Negatív beszéd
Jakab kormánylapáthoz hasonlítja a nyelvünket; ez irányítja életünk folyását.
„Ha valaki istenfélőnek gondolja magát, és nem tesz szoros gyeplőt a nyelvére, megcsalja önmagét, és értéktelen az istenfélelme” (Jak 1,26).
Isten nem törődik a külső vallásos kötelességek teljesítésével, hanem azzal, hogy a szívünkben legyen egyenesben Vele és másokkal. Jézus ezt tanítja nekünk: a szív túláradásából szól a száj. Gonosz szavak gonosz szívből származnak.
- Jézus második eljövetelére vonatkozó „kijelentések” elhívése
„Senki semmilyen módon meg ne tévesszen titeket, mert ez a nap nem jön el addig, amíg meg nem történik a lázadás, és meg nem jelenik a törvénytelenség ember..” (2Thess 2,3)
Jézus int, hogy sokakat meg fognak téveszteni az un. Krisztusok. És még többen tévednek meg azok által, akik vég nélkül spekulálnak a Jelenések könyvének magyarázatán. Számtalan órát töltenek el időrendek felállításával ahelyett, hogy Isten királyságának dolgával foglalkoznának. Nyilvánvalóan meg vannak tévesztve azok, akik azt hirdetik, hogy tudják Jézus visszatérésének dátumát.
- A bűn megtűrése
Ez napjainkban általános jelenség, sőt némelyek helytelenül azt gondolják, hogy ez a szeretet egyik megnyilvánulása! Elhívásunk arra szól, hogy szeressük a bűnösöket, de figyelmeztessük őket arra a veszélyre, amiben benne vannak, és semmiképpen sem arra, hogy elfogadjuk bűneiket!
„Avagy nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten királyságát? Ne tévelyegjetek: sem a szexuálisan erkölcstelenek, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem férfi prostituáltak, sem homoszexuális bűnözők, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosok, sem rágalmazók, sem csalók nem öröklik Isten királyságát” (1Kor 6,9.10)
Az ilyen igazságok meghirdetése a leggyorsabb út a népszerűtlenné váláshoz, és kiváltja az ellenállást. Ennek ellenére mégis ez az igazság, a hívőknek erre kell ráállniuk, és ezzel kell számolniuk! Szeretjük a bűnöst, de nem szeretjük a bűnét. Megtévesztés azt mondani, hogy az ilyen emberek semmit nem tudnak tenni a változás érdekében.
Az evangélium Isten ereje mindazoknak, akik hisznek, és képes tökéletesen megszabadítani őket a homszexualitástól, a partnerek cserélgetésétől és más bűnöktől. Újjászületése előtt mindenki a bűnös természete ellenőriz. Az újjászületés azonban új természetet ad a hívőnek, és megszabadítja az őt korábban megkötöző kötelékektől.
- A más Jézusban való hit
Csak az újszövetség ad nekünk megfelelő kijelentést Jézusról. Nem hallgatunk azokra, akik „más” Jézust prédikálnak, akik hozzátesznek valamit a Róla szóló szentírási kijelentéshez, vagy elvesznek belőle. Az ilyen kijelentés „más szellemtől” való és nem a Szentlélektől. Pál erre figyelmeztet:
„Attól tartok, hogy ahogy a kígyó ravaszsága megtévesztette Évát, úgy a ti gondolataitok is eltértek a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaszánástól” (2Kor 11,3).
- Mások hibáztatása a rajtatok esett kísértések miatt
A bűnöd a te saját ügyed. Minden személyt saját, bűnös kívánsága visz bele a kísértésbe. A bűn az értelemben fogan meg, ha benne maradsz, könnyen odaszánod neki magadat. Azonban nem ez az Isten szándéka (Jakab 1,13-18).
Megtévesztés azt gondolni, hogy Isten kísért téged, és bármilyen módon is meg akar csalni. Ő gondoskodik „minden jó és tökéletes ajándékról” (Jak 1,17). Jézus imádkozott Péterért, amikor a Sátán megpróbálta megrostálni őt, mint a búzát. A Szentlélek benned él, hogy képessé tegyen téged ellenállni a kísértésnek. Segít neked a gyengeségeidben.
- Az a hit, hogy mindenki a mennybe jut
Ez a gondolat megtévesztés, és ellentétes az igazsággal.
„Semmi tisztátalan nem megy be oda, sem senki, aki szégyenletes vagy megtévesztő dolgot cselekszik, hanem csak azok, akiknek a nevei be vannak írva az Élet könyvébe” (Jel 21,27).
Csak tökéletes emberek mennek a mennybe. Ezért van szükségünk Megváltóra, aki méltókká, elfogadható, igazzá és tökéletessé tesz minket Isten szemében.
- Hinni a hamis prófétáknak
Jézus figyelmeztet: „Vigyázzatok, hogy senki meg ne tévesszen titeket” (Máté 24,4).
A hamis próféták azt állítják, hogy az Úr nevében jönnek és szólnak, pedig az igazsággal ellentétes dolgokat mondanak. Minden meg kell vizsgálni, és csak a jót kell megtartani, és nem azt, ami a hamis szellemtől jön.
Csak azért, mert valaki azt mondja, hogy az Úr nevében szól, az még nem jelenti azt, hogy azt is teszi! A hamis próféták képesek megtéveszteni, mert mondhatnak bizonyos dolgokat emberekről, és arról, hogy mi fog velük történni. Utánozzák a Szent Szellem eredeti munkáját.
Nem kell mindent elhinni valakinek azért, mert volt egy dolog, amit pontosan megmondott. Mindent meg kell vizsgálni.
A megtévesztés egyik legáltalánosabb formája az, hogy az emberek az üzenethozóba vessék bizalmukat; ha így tesznek, hinni fognak bármely üzenetnek, akár igaz az, akár hamis.
- A bűn megtéveszt
Pál azt mondja: „a bűn megtévesztett engem”. A törvény meg tudja neki mondani azt, hogy mit tegyen, de nem képesíti őt arra, hogy azt meg is tegye.
Ha tehát most megszabadultunk a bűntől, ne térjünk vissza hozzá.
„Hanem bátorítsátok egymást, amíg tart a ma, hogy senki ne keményítsen meg a bűn csalárdsága” (Zsid 3,13).
Amikor vétkezel, megsérül az Istennel való kapcsolatod, s így az igazság felfogásának a képessége is, mert bűnöd az igazság tagadása. Természetesen az is megtévesztés, ha azt hiszed, hogy Isten elől elrejtheted bármilyen bűnödet. Ismeri gondolataidat, szavaidat is még mielőtt kimondanád azokat – sőt, fejed hajszálait is számon tartja! Ő mindent tud rólad. Ez veszélyes, ha nem jársz igazságban, de öröm, ha igazságban menetelsz!
- A megtévesztettek megtévesztenek másokat
„A gonosz emberek és az ámítók rosszról rosszabbra jutnak, megtévednek és megtévesztenek” (2Tim 3,13)
Az ilyen emberek által megtévesztés elkerülésének az a módja, hogy „megmaradunk azokban, amiket tanultunk, és amikről meggyőződtünk az Isten Igéjéből”. (2Tim 3,14).
19. A hitetlenek megtévesztettek
„Egykor mi is bolondok, engedetlenek, megtévesztettek és mindenféle szenvedély és gyönyör rabszolgái voltunk” (Títusz 3,3)
Örvendezhetünk Isten kegyelmének, amely megszabadított minket attól, amik egykor voltunk. Ahogy az igazságban járunk, nem fogunk többé a megtévesztésben élni. Imádkozz azokért, akik vakok az igazságra, és használd ki azokat az alkalmakat, amikor rámutathatsz Jézusra.
- A gazdagság megtéveszthet
A magvető példázatában az Isten Igéjének a magja a tövisek közé esett. Jézus elmondja, hogy ez mit jelent:
„Ez az ember az, aki hallja az Igét, de az élet gondja és a gazdagság csalárdsága megfojtja, és gyümölcstelenné teszi” (Máté 13,22).
Jézus nem kárhoztatja önmagában a gazdagságot, de figyelmeztet arra a módra, ahogy az megtévesztheti az embereket. A gazdagsággal bíró emberek gyakran nem törődnek Istennel, mert mindent meg tudnak vásárolni, amire szükségük van, jóllehet anyagi javaik soha nem képesek megelégíteni szellemi szükségeiket.
A gazdag hívőknek sokkal nehezebb Istenben bízva élni, mert nincsen szükségük arra, hogy oly módon lássák meg Isten gondoskodását, ahogy azt a szegényebb keresztények megtapasztalják.
Ne riasszon el minket az a sokféle mód, ahogy a hívő megtéveszthető. Ha hitben és Isten Igéje iránti engedelmességben járunk, akkor megkapjuk a választ minden megtévesztésre. És emlékezzünk arra is, hogy az Igazság Szelleme lakik bennünk, hogy elvezessen minket minden igazságra
(Az angol eredeti címe Explaining deception. Ez volt a 6. fejezet belőle. Angolból fordította -szlg- 2008 szeptember)