A leánykérés (ideális esetben) – út a jegyességig

 

Nos, leánykérés. Vázolok egy helyzetet. Talán ez a létező legideálisabb helyzet. Két fiatal, istenfélő szülők mindkét oldalon. Talán az ilyen, annyira ritka, hogy szinte hihetetlen. Itt van a fiatalember, akit az apja nevelt férfias viselkedésre, aki az egész életét rááldozta a fiára. Kisfiú kora óta tanította az Írásokra, bölcsességre, olyan dolgokra, amik formálták, hogy férfi legyen. Annyi mindent feláldozott őérte: nem mászta végig a céges ranglétrát, nem vehetett soha faberakásos hajót, nem maradt szabadideje magára, mert azt tette, amit az Úr parancsolt: mindenekelőtt teljes szívéből szerette gyermekük anyját, második legfontosabbként pedig a fiúkat. A teljes életét a feleségének és a gyerekeknek szentelte. És most itt vagy, 18 éves lettél. Egy ilyen apa mellett, egy ilyen neveltetéssel, egész nap van erőd dolgozni, még csak nem is hallottál a Spongyabob rajzfilmsorozatról. Bárkit meg tudsz védeni, és kész vagy az igaz ügyért meghalni. Ellen tudsz állni a kísértéseknek. Tudsz már néhány dolgot, tanultál a történelemből, és most kész férfivá értél. És észreveszel egy lányt…

És ismét egy ideális helyzet. Szíved hölgyét az anyja nevelte, és tanította: Biblia, Biblia, Biblia… A nőiség értékeire, erényes viselkedésre. Az anya 18 évét szánta leánygyermekére, és az apa is példaképe a lánynak: egyszer férjhez megyek, de senki kedvéért nem adom alább annál az erkölcsi színvonalnál, amit az apám képvisel. Megéltem, hogy az apám mennyire szereti az édesanyámat, és kevesebbel nem egyezek ki én sem.

Nos, ez a fiatalember észreveszi a lányt, és megtetszik neki. Érdeklődik iránta, és ez látható is rajta. Még nem közelítette meg, még nem szólította meg, mert ehhez nincs joga. Lehet, hogy baráti körben, vagy társaságban már beszélgettek semleges dolgokról, de az iránta való érzéseiről még nem nyilatkozhatott. Nem mondott neki ilyet, hogy „Járjunk együtt?” vagy „Viseled a gyűrűmet?” Fogalma sincs még ilyen dolgokról a fiatalembernek. Mit tegyen? Először is a saját apjával beszél a lányról. Az apja istenfélő ember, és ezt mondja az apjának: „Megtetszett egy lány, és imádkozom érte, …és talán, esetleg…” És az apja már itt közbevághat: „Fiam, még nincs itt az ideje. Még sokat kell tanulnod.” Mit tegyen a fiú ezek után? Engedelmeskednie kell az apja szavának. Az is lehet, hogy így szól az apa: „Büszke vagyok rád. Kész férfivá értél. Tudom, hogy képes vagy rá, hogy lelkileg vezesd őt. Becsületesek a szándékaid, és meg tudod védeni őt. Van állásod, anyagilag is tudsz gondoskodni róla. Jónak tartom ezt a dolgot. Van valamicske ismeretem erről a lányról, és a családjáról. Belegyezek a dologba.”

És akkor, mire kap engedélyt a fiatalember? Arra, hogy megkérdezze a lányt? Nem, ez sértené a lány apját. Az engedély arra szól, hogy a lány apjával beszéljen a szándékairól. Lehet, hogy nehezen hisztek nekem, de íme egy kis illusztráció.

Október elseje van, Texasban kezdődik a vadászidény. Hajnal háromkor felkelek, felveszem a felszerelésem, izgatott vagyok, már ki is kémleltem magamnak a vadat. Kimegyek a terepjárómhoz, de annak nyoma veszett. Hívom a rendőröket, háborgok magamban, mint egy darázs, hiszen eltűnt a terepjáróm. Azután délelőtt 10-kor a semmiből felbukkansz a kocsimmal, leparkolsz, és azt mondod:

- Hello, Mr. Washer! Itt a kocsikulcs. Na, viszlát!

Ez elég nagy sértés lenne. Megkérdezném tőled:

- Te vásároltad ezt a dzsipet?

- Nem.

- Te fizeted az adóját, te tankolod belé a benzint?

- Nem.

- Van akkor jogod hozzányúlni a dzsiphez?

- Nincs.


Akkor, hogyan gondolhatjátok, hogy van jogotok hozzányúlni valaki más lányához? Hogyan is jut eszetekbe, hogy jogotok lenne közeledni egy lányhoz, még azelőtt, hogy az apjával erről beszéljetek?
 
A Biblia úgy tanítja, hogy a lány az apja hatalma alatt van, és nektek tisztelnetek kell az apát! Ezért odamentek hozzá, és így szóltok:

- Uram, négyszemközt szeretnék beszélni Önnel.

- Rendben.

És akkor beszélgettek… Na, és itt jön elő az igazi férfi egyik jellemzője: a bátorság. Ez nem az, amikor az egyik kisfiú haverodat kéred meg, hogy puhatolja ki a lány egyik kis barátnőjétől, hogy rástartolhatsz-e a lányra. Mert annyira gyáva alak vagy, hogy még egy kislányhoz is félsz odamenni. Figyelmeztettelek benneteket, hogy gonoszkodni fogok veletek. Szóval, odamész a lány apjához, és így szólsz:

- Uram, imádkozni szoktam a lányáért. Szeretném tudni, hogy ezt rendben lévőnek tartja-e? Imádkozom érte, és erényes nőnek tartom. Ha lehetséges volna, szeretnék udvarolni neki.

Nos, a lány apja nem adhat azonnali választ, hogy igen, vagy nem. Ez itt a lényeg! Apák, figyeljetek nagyon! Tegyük fel, hogy az apa ismeri ezt a srácot, tudja róla, hogy becsületes, tisztességes családból származik, és jóhírű.

Azt feleli:

- Köszönöm, fiatalember. Meggondolom, és felhívom magát a válasszal.

Nem mondhatja azt, hogy megkérdezem a lányomat. Miért? Mert egy apa legfontosabb feladata, hogy megvédje a lányát, hogy a hajadon lány ne kerülhessen konfliktusba más férfival, legfeljebb az édesapjával.

Ahogyan nem küldi le éjjel a feleségét sem maga helyett, ha éjjel valami gyanús nesz hallatszik a földszintről. Egy apa nem engedheti meg, hogy a lánya szembekerüljön egy férfival.

Nos, feltételezzük, hogy mint apa, beleegyezésedet adnád, mert ez a fiatalember a legjobb, ami történhet a lányoddal. Szóval, beszélsz a lányoddal is. Ő azt mondja:

- Nem. Apa.

Egy apa azt kell, mondja:

- Imádkozzál még ezért.

Ő imádkozik, majd ezt válaszolja:

- Apa, nem.

Ezután felhívja a fiatalembert, találkozik vele, és így szól:

- Imádkoztam én is az ügyben, és a válaszom: nem.

Nem mondhatja azt: - A lányom mondott nemet. Miért nem? Mert nem teheti ki a lányát egy másik férfival való konfliktushelyzetnek. Azt mondja, hogy az ÉN válaszom a nemleges.

És ha a fiú így kérdezne vissza:

- De mit mondott a lánya? – akkor azt felelheti:

- Ezzel a kérdéssel éppen azt bizonyítottad be, hogy miért nemleges a válaszom. Mert, ha tisztességes fiatalember lennél, elismernéd a hatalmamat a lányom élete felett, és tiszteletben tartanád azt. A válaszom: NEM.

Most vegyük a jobbik esetet, hogy a lány igen-t mond a kérésre. Örömében dalra fakad, és elénekli az összes zsoltárt. Mit mondjon az apja:

- Lányom, imádkozzál bölcsességért. Az érzelmek hiúak, és tévútra is vezethetnek.

Imádkozik az apa és az édesanya is, minden jónak tűnik. Mi a következő lépés? Az apa felhívja fiatalembert, és a szüleit. Összeül mindkét család, és kialakítják kettejüknek az érintkezés szabályait. Vagyis azon kereteket, amiben az udvarlás folyhat, és amelyek garantálják, hogy a két fiatal sosem marad kettesben őrizetlenül, hogy elkerüljék a fiatalkori kívánság átkos következményeit. Csoportosan, baráti közösségben tölthetnek időt együtt, vagy ha őszinte hívő emberek szegődnek kíséretnek.

A legtöbb templombajáró ember nem alkalmas erre. Mert sok templombajáró nem tiszteli az apád, és édesanyád tekintélyét. Azt mondanák, hogy a szüleitek szűklátókörűek, és túl szigorúan veszik mindezt, és maradjatok csak kettesben nyugodtan.

Szóval, ha megvannak a keretek, akkor nyugodtan meglátogathatjátok egymást a szülői háznál, beszélgethettek a nappaliban, akár 3-4 órát is, amennyit csak akartok.


Sokan kérdezik tőlem:

- De, ha sosem vagyunk igazán kettesben, akkor hogyan tudjuk megítélni, hogy megfelelőek vagyunk-e egymás számára?

Na, az ilyen kérdések nem Istentől származnak, hanem a Sátántól. „Ha nem éljük ezt át, ha nincs tapasztalatunk egymásról, akkor hogyan dönthetünk jól?”

Figyeljetek rám! A szex a házassági kapcsolaton kívül, BŰN, és összezavarja a kapcsolatot. Semmit sem tesz egyértelműbbé. Az „étel próbája az evés” hozzáállásról csak annyit, hogy ugyanezt mondta a Sátán Ádámnak és Évának. De Isten ennek pont az ellenkezőjét mondja: „Gondolkodj helyesen, és akkor nem fogod megjárni.”

A pár tehát megismerkedik egymással, megosztják érzéseiket, közös élményekkel gyarapodnak… És mi történhet?  Lehet, hogy rájönnek, hogy ez a kapcsolat mégsem Istentől van. Nem akarják ezt igazán, és szakítanak.

De az is megtörténhet, hogy megérzik, Istentől van a kapcsolatuk, és elmennek egészen az oltárig. Úgy, ahogyan csak kevesen jutnak el az oltárig: tisztán.

Holnap a kevésbé ideális helyzettel foglalkozunk: Mi van akkor, ha elkerülsz messzire otthonról az egyetemi tanulmányok miatt? Mi a helyzet, ha a szüleidet egyáltalán nem érdekli ez a dolog?

 

Leánykérés kevésbé ideális esetben


Befejezném akkor, amiről korábban szó volt, azután jöhetnek a kérdések.
 
Tegnap a lehető legideálisabb körülmények között vizsgáltuk az udvarlás kérdéseit: mind a fiatalember, mind a lány szülei maximálisan lelki emberként viszonyultak a kérdéshez, tudatában voltak kötelezettségeiknek.
 
Sajnos, a legtöbb esetben a szülők nem követik a Szentírást ebben a kérdésben, és szabadjára engedik a párt, egyáltalán nem törődnek a fiatal pár együttjárásával.
 
Most nézzünk egy kevésbé tökéletes szituációt. Mondjuk a fiatalember egyetemre ment, és „százezer” kilométerre került a szüleitől, és a lány is hasonlóan messzire került otthonról, kikerült apja mindennapi gondoskodása és felügyelete alól. Nos, mi a helyzet ilyenkor?  Ez egy elég nehéz helyzet, és sokan érvelhetnek pro és kontra, hogy milyen messzire engedjék továbbtanulni a gyermeküket, de úgy látom, ebben a helyzetben a következőt kell tenni.

Ha keresztényként elkerülsz otthonról, akkor az új környezetedben is tartozni fogsz egy biblikus közösséghez.  Ha nem így teszel, az engedetlenség, és ha megmaradsz ebben, akkor ez annak a bizonyítéka, hogy valószínűleg sohasem ismerted meg Krisztust. Az üdvösség igazi munkája feltehetőleg sohasem történt meg a szívedben. Ha ugyanis igazi keresztény vagy, és elkerülsz otthonról, akkor meg fogod találni az új közösséged. És megtalálva ezt a közösséget, megtapasztalsz valamit, amit az Újszövetség sok helyen tárgyal: ez pedig a pásztori tekintély, az elöljárók tekintélye. Az Újszövetségben ugyanis a gyülekezetekben nemcsak egy pásztor volt. Hanem az elöljárók köre is megvolt, akik pásztorolták Isten népét. A pásztorlás többet jelent, mint az adminisztrációs feladatok ellátását. Valójában a papírmunka, a lelkészi munka csak nagyon kis részét jelenti. Sajnos, manapság elég zavaros a látásunk egy gyülekezeti közösség működésével kapcsolatban. Ma a gyülekezetben mindent a lelkész csinál: prédikál, sok időt beleöl a papírmunkába, az ő feladata, hogy például a templom ablakai tiszták legyenek, vagy a parókia környékén rendszeresen nyírják a füvet.

Azután ott van a diakónusok testülete, akik inkább elöljáróként viselkednek, bár nem felelnek meg az elöljárókkal szemben támasztott elvárásoknak, vagy nem is vesznek részt annyira a gyülekezet életében, és így nem tudják elvégezni diakónusi feladataikat, és ugyanakkor sem alkalmasok, és így minden szétesik.

Ezzel szemben úgy kellene, hogy legyen, hogy felálljon a híveknek egy olyan csoportja, akiket Isten hív el, és ajándékoz meg az 1. Timóteus 3. fejezetében leírtak szerint, hogy pásztorolják az Isten népét. Az ő feladatuk elsődlegesen a pásztorlás, a gyülekezet lelki dolgainak felügyelete: a tanítás, lelkigondozás, pásztorolás. Nemcsak általánosan a közösség felé, hanem egyenként a hívek felé is.

Minden más gyülekezet körüli feladatra Isten a diakónusokat rendelte. Az ő feladatuk, hogy tehermentesítsék a pásztort. Hogy a pásztornak legyen ideje erre…

Mi lenne ez?

Tegyük fel, hogy elkerülsz otthonról, és rátalálsz valakire, akiről úgy hiszed, hogy Isten feleségednek szánta őt. Elhívod az édesapád, aki messze van, nem tud veletek lenni, a lány is így tesz. De mindkettőtök szülei túl messze vannak ahhoz, hogy napi szinten vigyázzanak erre a kapcsolatra. Ezért remélhetően tagjai vagytok egy helyi közösségnek, ahol az elöljárókat be tudjátok vonni ebbe a dologba. Persze hazamehetsz, hazatelefonálhatsz, vagy akár meg is látogathatnak a tanulmányaid alatt a szüleid. De mikor ők nem tudnak melletted lenni, akkor ott lesznek az istenfélő elöljárók a gyülekezetedből. Ők majd ellátnak benneteket tanácsokkal, és helyettesíthetik abban édesapátokat, hogy velük együtt egyeztethetitek az udvarlás szabályait. Legfőképpen az elsődleges szabályt: hogyan kerüljétek el, hogy felügyelet nélkül kettesben maradjatok, amíg csak össze nem házasodtok. Vagyis nyugodtam találkozhattok, beszélgethettek, de el kell kerülnötök azokat a helyzeteket, hogy őrizetlenül egy légtérben maradjatok, mert különben az erkölcsi bukás vár rátok. Így kell eljárni, egy kevésbé tökéletes helyzetben.

Régebben hallottam a következőt egy férfitől. Nagyon érdekes, és ő nagyon viccesen mesélte el az egészet. Arról mesélt, hogyan alkották meg saját fiának és barátnőjének szóló udvarlási szabályokat, hogyan segítették őt keresztül ezen az időszakon. Ekkor beszélgetőpartnere határozottan rákérdezett:

- Hát ennyire nem bízol a saját fiadban?

Az apja azt felelte:

- Hát persze, hogy nem bízom a fiamban. Ő is jól tudja, hogy nem bízom benne.

- Hát akkor miféle apa-fiú kapcsolat van köztetek? – kérdezte amaz.

- Ilyen helyzetben még saját magamban sem bíznék, és ezt a fiam is tudja. – mondta az apa. Itt nem az a kérdés – Nem bízol meg bennem, hogy nyugodtan egyedül maradhatok egy lánnyal? Maga Isten nem bízik meg benned, hogy kettesben maradj egy lánnyal. Éppen ezért bástyáz körül óvintézkedésekkel titeket, és azt mondja: Ne tedd!

Ez nem azért van, mert nem szeret téged, vagy nem törődik veled, vagy ne akarna hatalmas dolgokat rád bízni. Egyszerűen csak azt mondja erről a dologról, hogy NEM TEHETED. Mert nem úgy lettél megalkotva.
 
Hadd mondjam ki egészen nyíltan. Ha elegendő időt töltesz kettesben egy lánnyal, akihez vonzódsz, el fogsz bukni. Ez bizonyos. Sokan ülnek itt, akiknek élete igazolja, amit mondok. Bizonyosan elbuksz. Mindegy, hogy mennyit imádkozol, mennyit böjtölsz, mennyit olvasod az Igét, naponta hány keresztény koncertre mész el, akkor sem maradsz erkölcsileg tiszta. Ezért kell rögzíteni a határokat. És ez nem csak a régebbi kereszténységben volt így, ehhez más kultúrákban is ragaszkodtak a történelem során. Ez köztudott. Ezt nem teheted meg. Az egyetlen kultúra, amely ezt megengedi, az napjaink pogány kultúrája, amelyek szerint, ha már nemileg érett vagy, azzal és annyiszor fekszel le, akivel akarsz. Jézustól ilyet nem hallhattál soha.

 

És most jöjjenek az ezzel kapcsolatos kérdések a hallgatóságtól.

Kérdések a tanításhoz
 

1. Miért nehezítik meg a majdani házasságomat a korábbi helytelen kapcsolataim, ha Isten megbocsát?

Paul, beszéltél arról, hogyha valakinek több szerelmi kapcsolata volt, akkor a menyegzői oltárnál lényegében ezek a személyek is ott lesznek majd a párral, és részei lesznek a házasságuknak. De, mi a helyzet akkor a megbocsátással, és Isten gyógyításával az ilyen esetekben?

Nos, legelőször is meg kell látnunk, hogy az ember érzelmi oldala – legyen az nő vagy férfi -, ugyanannyira valóságos, mint a testi. Vegyünk például egy züllött, egyetemista srácot, aki egy éjjel lefekszik valakivel, akivel nem kellene, és elkapja az AIDS-et. Majd Istenhez fordul, keresztény lesz, megbocsátásért könyörög, de attól még AIDS-es marad.

Meg kell értsétek, hogy Jézus Krisztusban van gyógyulás. De van itt valami, amit az utóbbi idők keresztény kultúrája hintett el, és nem egyéb, mint színtiszta hazugság. Így hangzik: „Jézus úgyis mindent rendbe hoz.” Hogy élhetsz, ahogy csak neked tetszik, de ha Jézushoz mész, akkor Ő megoldja minden problémádat, begyógyítja minden sebedet. Ez nem igaz. Lesznek sebeid, melyeket az életed során végig hordoznod kell. És emlékeztetőül szolgálnak. És bár Istennél vannak csodálatos testi gyógyulások, ez tagadhatatlan. Ugyanakkor ne reméljünk túl sokat Tőle, ha parancsa ellenére belebocsátkozunk nemi kalandokba. Miszerint most belemegyek ezekbe a kapcsolatokba, azután Isten majd helyre teszi a dolgot. Nem. Egyáltalán nem fogja ezt megtenni. Engedetlenségünk sebhelyeit, és hegeit magunkon viselhetjük. És ezek hatással lehetnek egész további életünkre.

Az ember elbukhat. Például én is elbukhatom. Ha elbuktam, van megbocsátás számomra? Hát persze. Van remény számomra? Hát persze. Felhasználhat engem Isten az Ő munkájában? Igen. Ugyanaz lesz az életem, mint annakelőtte? Nem. Magammal fogom hordozni? Igen.

Ismerek egy férfit, aki a mi korunkban saját szemével látta Istent hatalmasan cselekedni. Ő is elbukott. Sok-sok év múltán is így nyilatkozott bűnéről: „Még most is annyira, de annyira keserű, mint az epe.

Ezért kell nagyon, nagyon óvatosnak lennünk.
 

2. Hogyan választhatok jól, ha nem közeledhetek nyíltan egy lányhoz, és intim kettesben sem lehetek vele?
 
Íme, a felvetés. Ha egyáltalán nem közelíthetek meg egy lányt, akkor hogyan állapíthatom meg, hogy ő-e az a hozzámvaló, akiért imádkoznom kell? És ha kicsit közel kerülök hozzá, hogy lássam, milyen, hogyan kerülhetem el azt, hogy túl közel kerüljek hozzá, hogy ne vonzódjam hozzá túlságosan, hogy az utána, további problémák forrása legyen?

Nos, először is azt kell látnod, hogy nem is feltétlenül kell bensőséges kapcsolatba kerülnöd valakivel ahhoz, hogy megismerd. Mivel, ha keresztény vagy, a jellemességet és az erényességet kell megfigyelned a másikban. Például, Fiúk, hadd mondjak valamit… Nem. Előbb a lányokat avatom be egy titokba.

Lányok, ha egy olyan srác legyeskedik körülöttetek, aki büdös, nem borotválkozik rendszeresen, topisan öltözködik, és más hasonlók, ha hozzámentek, gondoljátok, hogy majd javára fog változni? Nem. Ezerszer rosszabb lesz. Mert, ha így udvarol nektek, így hozza a legjobb formáját, mert így akar megnyerni titeket, és ha az övé lettetek, akkor vége, még ennyire sem lesz motivált. Ezzel mindenki így van.

Nos, fiatalurak, meg kell értsétek, ha tetszik egy lány, ne rontsatok neki, imádkozzatok érte, figyeljétek a viselkedését. Kicsit távolabbról is jó rálátásotok lehet, mert mi történik, ha körülzsongjátok, és tudatjátok vele, hogy kedves a szíveteknek? Elkezd szebb képet mutatni magáról. Míg távolról figyelitek, nem fogja megjátszani magát. Nem fog linkelni, és félrevezetni, mert nem tudja, hogy érdeklődtök iránta. Önmaga lesz a maga valójában, ámítás nélkül. Ahhoz hasonlítanám ezt… lányokkal szokott megtörténni ilyen kínos helyzet, hogy elalszanak, és dolgozatírás van az első órán. Nincs idő belőni a sérót, rohansz le a koliból az egyetemi előadóba, úgy áll rajtad a ruha, mint Godzillán, és kibe botlasz? Abba a srácba, aki a legjobban tetszik. És szégyenedben elásnád magad egy gödörbe. Srácok, higgyétek el, jó így látni egy lányt.

Srácok, ha nem rontotok ajtóstul a házba, alkalmatok nyílik megfigyelni a jellemét, ami a legfontosabb tényező: Hogy bánik más emberekkel? Hogyan éli az életét keresztényként?

Nos, ugyanolyan lényeges, amit most mondok. Fiúk, mi legyen, ha közel kerültetek egy lányhoz, de úgy érzitek, nem az Igazi, nem Istentől való a kapcsolat? És mit tesznek? Sokan ahelyett, hogy férfiasan odaállnának, és elismernék, hogy rosszul választottak, Istent hibáztatják. Ezt szokták mondani: „Tényleg nagyon kedvellek, de imádkoztam kettőnkkel kapcsolatban, és az Isten azt mondta, hogy nem az Ő akarata szerint való a kapcsolatunk.” Mit tesznek? Istenre fogják. Ne tegyétek ezt! Hibáztatok, mondjátok ki, hogy rosszul választottatok. Kérjetek bocsánatot a lánytól.

Srácok, egy másik dolog, amiben óvatosan járjatok el. Egy lány nem a szövegetekre figyel. Arra figyel, azt nézi, amit tesztek. Például: Ismertem srácokat, akik nagyon jó haverként gondoltak lányokra. És ezt is mondták róla, hogy csak haver. Összejárunk, együtt lógunk, mint barátok. És a srác is azt hajtogatja: csak együtt szoktunk tanulni. Nem zúgtam beléd, nincs itt smaragd románca, meg rózsaszín felhők vattacukorból. Nem akarunk mi egymástól semmit. És a lány is megerősíti: persze, semmi ilyen nincs közöttünk.

De értsétek meg, hiába hajtogatjátok, hogy szó nincs itt együttjárásról, kapcsolatról, pláne házasságról, de ha mindig elmész hozzájuk. Mert ha mindig felhívod, hogy beszélgessetek, akkor nem azt fogja levenni, amit mondasz, hanem arra fog reagálni, amit teszel, és ezzel óhatatlanul is félrevezeted kettőtökkel kapcsolatban, mégha szóban igazat is mondasz.

Szóval, ezek szintén olyan dolgok, amiket el kellene kerülni, ha helyesen akarsz eljárni.

Volt egy olyan srác, aki azt kérdezte: „Szóval, honnan tudhatom, ha egy lány…?”

Erre én: „Ha elmész mellette, és lehányja a cipődet, hát az elég biztos jele annak, hogy nem tetszel neki, hogy nem igazán érdekled.

A lényeg: nem feltétlenül muszáj rögtön közel kerülni, eleinte csak figyeld meg, imádkozz érte, ismerd meg a bizonyságtételét! Minden hívőnek van bizonyságtétele. Hallgasd, ahogy beszél. Hogy mennyire istenfélő. Mert nagyon óvatosnak kell lenned. Lányok, nagyon—nagyon óvatosnak kell lennetek! Ha istenfélő lány vagy, és elkotyogod, hogy ez vagy az a srác, mennyire tetszik, és a srác csinosnak talál, egy csinos lányért a fiúk minden akadályon átugranak. A felületes szemlélő hatalmas változásokat vehet észre a jellemében, az életvitelében, egészen addig, míg az övé leszel.

Hadd mondjak még valamit. A szülők néha… mert tanítok szülőket is, és egy szóval jellemzem őket: annyira naivak vagytok, ha ennek bedőltök.

Annyiszor hallottam már ezt a történetet: Egy keresztény lány együtt jár egy nem hívő fiúval. A szülők ellenzik, nyomást gyakorolnak a lányra, a gyülekezeti tagoknak sem tetszik, ezért ők is nyomást gyakorolnak, a lány már ott van, hogy szakítani készül. „Nem lehetünk együtt, mert nem vagy keresztény, ez így nem helyénvaló. Pál apostol is úgy tanítja, hogy ne legyünk felemás igában hitetlennel.” Azután csodák csodája, a srác egy hét alatt megtér, magam is láttam, milliószor megtörtént hasonló. Egyszerűen megtér. És mindenki véleménye megváltozik: „Oh, most már minden rendben, járhattok együtt.”

Evangéliumi keresztényeknek hogyan hiányozhat ennyire a józan ítélőképessége? Szoktam gondolni magamban – sokuk még elveszett állapotban van.

Egyáltalán nincs még rendben. Talán majd évek múltán rendben lesz. Amikor látjuk az életén, hogy Istennel jár, és Isten szerinti férfivá lett.


3. Ha az ember még tanul, akkor ne is gondoljon a házasságra?
 
Szoktam hangoztatni, hogy egy férfi legyen anyagilag független, és legyen annyi jövedelme, hogy gondoskodni tudjon a feleségéről és a családjáról.  Társadalmunk sokat változott az elmúlt évtizedekben. A középiskolákról az a véleményem, hogy egy évnyi intenzív tanulást húznak szét négy évre, a főiskolákon is ugyanez van.

Így körülbelül 24 éves korodig az iskolapadban ülsz, a férfias viselkedés megmutatkozhat ugyan a jellemedben, de nem működhetsz férfiként minden tekintetben, mert amíg nem vagy anyagilag független, a Biblia szerint nem vehetsz feleséget, és amíg nem vagy házas, a szex sem jön szóba a tanítás szerint.

Tisztában vagyok a helyzet nehézségével, ez a mai modern kultúránk legnagyobb baja.

De van még itt egy fontos tényező, amire jó, ha figyelünk:

Ismerek egy párt, mindketten college-ba járnak. Talán egy-másfél évük van még az alapdiplomáig, már elhatározták, hogy összeházasodnak, hát már tényleg vágják a centit, de még a szülők finanszírozzák a tandíjat, de azt mondom, nem tartom korainak a házasságukat. Isten akaratával nem ellentétesek a szándékaik. Miért mondom ezt? Mert történetesen ez a fiatalember, és a fiatal leány, a saját élethelyzetükben már tanúbizonyságát adták érettségüknek, felnőtté válásuknak.

Bár a szülők még segítenek, ők még rájuk szorulnak, még nem önállók, de a fiatalember hamarabb végezhet, ha nem kell tandíjgyűjtés miatt megszakítani a tanulmányokat – ezzel nincs semmi probléma. Azért van velük minden rendben, mert életüket, jellemüket annak teljességében vizsgálva, ők már érettek és készek a családi életre. Jó irányba tartanak, bár anyagilag még nem teljesen függetlenek.

Számomra kétség sem fér hozzá, hogy egyenes úton járnak. Értitek, amit most mondtam? A fiatalember már magára vette egy leendő férj kötelezettségeit, keményen tanul, és dolgozik. Csak az élethelyzetük ilyen bonyolult. De ha megnézed őket, azt mondod: a fiatalember igazi férfi, a fiatal lány pedig erényes nő.

Ezt kell keresnetek a másikban.