This article is also available in English: How much TV is too much TV? English answer... Sok szülő úgy gondolja, mivel ő gyerekkorában annyit nézte a TV-t, amennyit akarta, és szerinte ennek nem volt különösebben rossz hatása, ezért feltételezi, hogy az ő gyermekeinek sem lesz kárára a TV nézés. Aki így gondolkozik, az nem veszi figyelembe, hogy az 50-es, 60-as és 70-es években gyökeresen más természetű műsorok voltak láthatók. Kijelenthetjük, hogy a mai szülők építő, családközpontú műsorokon nőttek fel, amelyek a hagyományos zsidó-keresztény értékrendet helyezték előtérbe. A műsorok legrosszabb esetben is csak néhány finoman kétértelmű helyzetet vagy egyszerű bolondozást tartalmaztak. Napjainkban azonban a legnépszerűbb ifjúsági és családi műsorokban is megtalálható több-kevesebb szabad szerelem, istenkáromlás, közönséges vicc, valamint család- és keresztényellenes jelenet. Okkultizmus, erőszak és önkényeztető materializmus szintén nagy százalékban található Hollywood kínálatban. A józan megfontoltság és óvatosság tehát fontosabb, mint valaha. Mindenképp meg kell azonban jegyezni, hogy bár Hollywood valóban sok mindenért felelős, nem csak rossz dolgok láthatók a TV-ben. Inkább a túlzottan sok TV nézés és a szülők gyakori gondatlansága okolható a szomorú eredményekért. Nem szándékunk, hogy elriasszuk olvasóinkat a TV-től. Éppen ellenkezőleg, How To Get the Best Out of TV, című könyvünkben sok újszerű, kreatív ötletet adunk közre, hogyan tarthatjuk féken és hogyan fordíthatjuk a család javára ezt az értékes kommunikációs eszközt. A kordában tartott TV jó szövetséges! De mivel a 2 és 11 év közötti gyermekek átlagosan heti 27 órát tévéznek szinte felügyelet nélkül; mivel a gyerekek a tévézésen kívül csak az alvással töltenek több időt és mivel a legtöbb szülő nem is tudja, hogy a mai média milyen gondatlanul bánik gyermekével, "Figyeljünk!" ERŐSZAK ÉS AGRESSZÍV VISELKEDÉS Dr. Jay Martin, az University of Southern California munkatársa a következőkről számol be: "732 gyermek több éves vizsgálata során arra jutottunk, hogy a szülőkkel való konfliktusok, a társakkal való harcolás, és a kisebb bűncselekmények elkövetése egyenes arányban állt a TV előtt töltött órák számával."  Sajnálatos tény -- főleg azon gyermekgondozók és szülők számára akik azt azért megengedik, hogy a gyermekek a "jó" műsorokat megnézzék -- hogy "az agresszív viselkedés nem a tévében látott erőszaktól függ. Az agresszivitás növekedését maga a TV nézés okozza, nem pedig az erőszakos jelenetek." 1 Tehát kizárólag a TV nézéstől - a TV előtt töltött órák számától - függ az agresszív viselkedés. Úgy tűnik, hogy a túlságos aggresszivitás és a személyek közötti súrlódások ellen két dologgal védekezhetünk. Legelőször is csökkentsük a TV előtt töltött órák számát. Ezután zárjunk ki minden erőszakos TV műsort a programjainkból, hogy ezzel ne növeljük gyermekeinkben ok nélkül a fájdalom és a szenvedés iránti érzéketlenséget. TANÁROK ÉS OKTATÓFILMEK Miközben nagybetűs újságcímek követelik a jobb teljesítményt a diákoktól, minden eddiginél több bizonyíték van arra, hogy a TV hátrányosan befolyásolja a diákok iskolai teljesítményét. A leglényegesebb, hogy minél többet néz egy gyermek TV-t, annál nagyobb a negatív hatás a tanulására és a fejlődésére. Az iskolareformot családreformmal kell párosítani -- a TV nézési szokásainkat kell megváltoztatni. A SZEX ÉS A SZEXUALITÁS FÉLRECSÚSZOTT NÉZETE A széleskörűbb és jobb tévéprogramok iránti igény miatt egyre több háztartásban fizetnek elő kábeltévére. Ám az első dolog, amit be kell látniuk, az az, hogy a havidíj nem biztosítja a jobb műsorokat. Épp ellenkezőleg. Felmérést végeztek 450 olyan hatodikos diák között, akik kábeltévét néztek. Ez alapján Godfrey Ellis, az Oklahoma State University professzora kimutatta, hogy megdöbbentő módón 66%-uk nézett havonta legalább egy olyan műsort, ami meztelenséget vagy erős szexualitást tartalmazott. Honnan vannak a keresztény gyermekek elszomorító erkölcsi nézetei? Leginkább a gondatlanul nézett TV-ből. Előfordulhat, hogy egy gyermek heti egy órát jár vasárnapi iskolába, és esetleg még két órát templomba és egyszer sem hallja, hogy Isten tiltja a házasságon kívüli szexet. Ha emellett korlátlan mennyiségben nézheti a világ értékrendjét heti 25-30 órában, akkor miért gondoljuk, hogy nem lesz rá hatással? TESTSÚLYPROBLÉMÁK Dr. Robert Klesges a Memphis State University kutatója arra jutott, hogy "a TV néző gyermekek kevesebb kalóriát égetnek el percenként -- nem csak játszó, de még az olvasó vagy az éppen "semmit sem csináló" gyerekeknél is kevesebbet --, csaknem olyan keveset, mint az alvó gyerekek."2 Minél súlyosabb a gyermek, annál komolyabbak a következmények. Átlagos testsúlyú gyermekeknél, "a TV nézés 12 százalékos (anyagcsere) visszaesést eredményezett... A túlsúlyos gyerekeknél ez az érték átlagosan 16 százalék volt."3 Dr. Klesges maga is a kézenfekvő megoldást javasolta: "Minden testsúlyproblémákkal küzdő ember számára jó ötlet, ha egy kicsit lefarag a TV előtt töltött időből és helyette többet mozog."4 REKLÁMOK Becslések szerint egy átlagos gyermek 20,000 reklámot lát évente. A felnőttekkel ellentétben, akik gyakran lehalkítják a reklámokat, vagy kirohannak a mellékhelységbe a rendelkezésre álló 60-180 másodperc alatt, a gyerekek szeretik a reklámokat. Szeretik, ha megmondják nekik, mi a menő... és aztán eszerint élnek. FANTÁZIAJÁTÉK Alig néhány szülő van csak tudatában annak, hogy a TV teljesen megváltoztatta a gyermekek időtöltéseit. Régebben a gyerekek az idő nagy részében játszottak és a körülöttük lévő világot fedezték fel. Ma azonban a gyerekek a fotelba gyökerezve töltik az idejüket, szemüket a TV-re szögezve. A gyerekek, akiknek piszkosan, kifulladva és horzsolásokkal tele kellene hazajönniük, manapság csak a pislogásban edzik magukat, miközben órákon át ülnek elbűvölve a képernyő előtt. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a TV csökkenti az emberek önállóságát és háttérbe szorítja azt a képességet, hogy logikusan és pontosan fejezzék ki gondolataikat. A tévézés passzivitásra cseréli a létfontosságú játékokat. A CSALÁDDAL TÖLTÖTT IDŐ ÉS A KOMMUNIKÁCIÓ Amikor a Michigan State University által végzett egyik felmérés keretében 4-5 éves gyermekeket kérdeztek arról, hogy a TV és az édesapjuk közül mit adnának fel szívesebben, egyharmaduk az édesapját jelölte meg. Egy másik tanulmány szerint: "egy átlagos 5 éves gyermek hetente (csak) 25 percet tölt az édesapjával, míg 25 órát a TV előtt."5 A szülők gyakran megbánják, hogy nem töltöttek több időt gyerekükkel, bár "kétharmaduk ...valószínűleg elfogadna egy gyakoribb távolléttel járó állást, ha nagyobb fizetéssel vagy megbecsüléssel járna."6 Az időkorlátok mellett, amelyek megkötik a családi kapcsolatok ápolására fordítható időt, ugyanolyan nagy probléma az átlagos családok helytelen TV használata. A helytelenül használt TV megfosztja a gyerekeket annak lehetőségétől, hogy megtanuljanak másokkal kapcsolatot teremteni, beleértve a szülőket és testvéreket. A mai fiatalok pedig vágynak a családdal való szoros kapcsolatra. Egy 750, 10-16 éves gyereket érintő amerikai, országos, nemzetiségeket is figyelembe vevő felmérésben a megkérdezettek háromnegyede a családi együttlétet választaná, ha választania kellene ez és a TV nézés között.7 Egy író kemény szavaival szólva: "A szülők becsapták a gyermekeiket a saját céljaik miatt, amikor a TV-t egy állandó és kényelmes dadának tették meg."8 Ennek ellenére meg vagyok győződve, hogy a családi időbeosztás feletti uralom elvesztése az egyik legbonyolultabb probléma, amivel a mai szülőknek szembe kell nézniük. Felismerjük ugyan, hogy az értékrend, ami megszakítás nélkül ömlik a szobánkban álló TV-ből, teljesen ellentétes azzal, amit szeretnénk, ha gyermekeink magukévá tennének. Azt is látjuk, hogy teljesen elvész a remény arra, hogy beszélgessünk vagy valamit megosszunk a többiekkel, amikor a közös asztalnál a szavunkat elnyomja TV fecsegése, mégis bekapcsolva hagyjuk. Ha figyelembe vesszük, hogy egy átlagos háztartás csaknem 50 órát tölt hetente TV nézéssel, miközben anyu és apu csupán 27½ percet szán ugyanazon hét alatt egymásra figyelésre és beszélgetésre, nem csodálkozhatunk, hogy mindez megviseli a kapcsolatot. Amikor pedig a család kárt szenved, azt a társadalom is megérzi. Bármilyen korú is a gyermek, szüksége van a szülőkkel való kapcsolatra. Habár a kamaszok szóbeli kirohanásai az ellenkezőjét sugallhatják, szükségük van arra, hogy a szülő-gyermek kapcsolatban érezzék, hogy szeretik őket, és eligazításra is szükségük van a felnőtt élet dolgaiban. Josh McDowell - író és előadó - sokszor elmondja, hogy gyakran jönnek hozzá olyan kamaszok, akik meg vannak győződve róla, hogy szüleik nem szeretik őket. Arra a kérdésre, hogy miért érzik így, sokan azt válaszolják: egyszerűen nem érzik magukat fontosnak. A szüleik már nem próbálnak időt fordítani rájuk. Valójában az amerikai családok millióiban a helytelenül nézett TV vált a tartalmas emberi kapcsolatok legnagyobb akadályává. Egyszer egy izgalmas összejövetelt tartottunk keresztyén tizenévesekkel, ahol szembesítettük őket a TV nézési szokásaikkal. Miután az összejövetel végetért, egy lány szégyellősen odajött a feleségemhez, Karenhez. A lány teljesen összetört, mikor rájött, hogy a TV mennyire befészkelte magát ő és szülei ill. Isten és a családja közé. Meg volt győződve róla, hogy szülei számára fontosabb a TV, mint ő. Ez a tinédzser történetesen szeretett volna közeledni a szüleihez, de a családjának a TV-hez való hozzáállása lehetetlenné tette az igazi közelséget. Az egészben az a legbosszantóbb, hogy a szülei meglepődnének, talán fel is háborodnának, ha valaki rámutatna, hogy a TV túl előkelő helyet foglal el az ő átlagos keresztény családjuk értékrendjében. Előfordult már, hogy amikor valaki a családodban szeretett volna megbeszélni egy problémát, azt válaszoltad: "Psszt, TV-t nézek."? Ha igen, akkor ez azt jelenti, hogy a TV a legfontosabb, minden más pedig csak zavaró tényező. Mikor az emberek fölé helyezzük a TV-t, eláruljuk magunkról, valójában mennyire is értékeljük a körülöttünk levőket. Ne felejtsük, hogy a gyerekek a szülői példából tanulnak - legyen az letargia vagy szerető buzgalom, durva szavak vagy szelíd beszéd. Szeretnénk mostantól több figyelmet szentelni a családunknak, a barátainknak, a gyülekezetünknek? Nem kell több, mint hogy elhatározzuk, hogy az elkövetkező 1 vagy 2 hétben változtatunk a TV nézési szokásainkon. Ne hagyjuk, hogy a TV kihasználjon minket, inkább használjuk mi a TV-t! Irodalom Caught in Fantasyland," p.93. Jane E. Brody (of the New York Times), "Metabolism May Make TV Fattening" Arizona Republic (April 5, 1992): p.L6. Ibid., p.L6. Ibid., p.L6. Robert S. Welch, "Making Your Family #1..." Focus On The Family Magazine (January 1987): p.4. "Time Bind Called Top Threat to Family." Moody Monthly (December 1989): p.72. Patti Doten (New York Times News Service), "Home Alone With Your TV?" Mesa Tribune (April 16, 1995): p.F3. [Poll conducted by "Children Now," a national Children's advocacy group.] See also: Claudia Puig (Los Angeles Times), "Kids: TV Harms Us" Phoenix Gazette (February 27, 1995): p.A1 & A8. Ellen De Franco, TV On/Off (Santa Monica, Goodyear Publishing, 1980), p.152. [Ha ezt a cikket hasznosnak találta, kérjük, fontolja meg, hogy adakozzon. Ezzel segít nekünk abban, hogy ezt a hit-építő szolgáltatást a jövőben is biztosítani tudjuk Önnek és családjának! Az adomány összege az adóból levonható.] Írta: Dale és Karen Mason Fordította: Molnár Csaba A cikk a szerzők How To Get the Best Out of TV című könyvéből átvéve, a szerzők hozzájárulásával. Kiadta a Broadman & Holman, 1996. Szerzői jog © Eden Communications, Minden jog fenntartva - kivéve a csatolt "Használat és Szerzői jogok" oldalon leírtakat, ahol a ChristianAnswers.Net használói bőséges jogokat kapnak ezen oldal felhasználásához otthonaikban, személyes bizonyságtételükben, gyülekezeteikben és iskolákban. ChristianAnswers.Net/hungarian Christian Answers Network PO Box 200 Gilbert AZ 85299 USA