SZÖVETSÉG

Az Ószövetség központi gondolatát keresve több választ találunk:

• Luther: ami Krisztust űzi, hajtja
• a Szabadítás, az Exodus
• a Szövetség

GÓJ A szövetségen kívül	ÁM A szövetségen belül
--	mispát
--	cödákáh
--	cheszed

Az ábra magyarázata:

• Az a nép, amely ezen a körön belül él: a választott nép (ám). Amely kívül található a körön: ők a pogányok (gój), ez nem minden esetben jelent istentelent.
• A bibliafordítások sajnos nem adják vissza a választott és a pogány nép közötti különbséget, mert mindkettőre a nép kifejezést használják. A finomításokat jó kommentárok és szótár segítségével végezhetjük el.
• A szövetségen belül mások a szabályok, a törvény (mispát).
• Aki a törvényt megtartja, az az Ószövetség szerint igaz (caddik) > igazság (cödákáh).
• Amit Isten kér: a hűség (cheszed).

Ebben a körben értelmezhetjük az Ószövetséget.

1. A NÉP FOGALMA

a) Választott nép - (ám) az (ámam) igéből származik. Magyarul körülbelül annyit jelent, hogy összekötni. Izrael olyan nép, melyet Isten magához kötött. Bevonta a szövetség rendjébe, nem tehet önfejűen.
Óriási kérdés: Mi történik, ha Izrael „ám” voltáról lemond? (Pál Rómabeliekhez írt levele)

Pogány nép - (gój) többesszáma (gójim). A bibliafordítások hol népnek, hol pogányoknak fordítják. Eredete tisztázatlan, vagy a (gáváh): kóborló, öncélú, önfejű; vagy pedig a (gááh): magas szóból.
Tehát a pogány a maga szabta törvény szerint él. Másrészt fennhordja a fejét, nem tud Isten előtt megalázkodni. Tehát nem az istentelenség a helyes fordítás.

• Az „ám”-mal ellentétben a „gój” csak a héberben fordul elő.
• Az „ám” kívülállókra nemigen használatos, a „gój” egy nép természetes egységét is jelentheti.
• A legnagyobb különbség:  
  
  • „ám” = vallási közösség
  • „gój” = azok a népek, akik nem Jahvénak, hanem más isteneknek szolgálnak.

(Izrael elsősorban vallási közösség, tehát nem etnikum – a teológiában. Az antiszemitizmus politikai töltésű fogalom.)

- Izrael tehát Isten számára elkülönített, vagyis szent (kádas) nép. Viszont ezzel a fogalommal is vigyázni kell, mert nem morális tulajdonságról van szó, hanem Isten tettéről. Mivel ilyen nép Izrael, ebből etikai normák következnek: pl. Tilos a kánaáni népekkel való keveredés, ez ugyanis az idegen istenek szolgálatát jelentené. Ez megint csak nem politikai, hanem vallási kérdés.

- „Ám-Jahve” van, de „gój-Jahve” nincs!

b) A népek eredete

Ha Isten csak egy népet választott ki, miért vannak a pogányok?

A Gen 10-11 választ ad a népek eredetének kérdésére. A Gen 1 „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsának beteljesülése isteni parancsnak való engedelmeskedés.

Az özönvíz utáni egyetlen család elszaporodása is elöttünk áll, a Gen 11-ben pedig a nyelvek sokfélesége olvasható.

A toronyépítők hármas célja:

• ég elérése – maguk akarnak behatolni Isten világába
• névszerzés – saját maguknak akarnak dicsőséget szerezni
• el ne tévedjenek – együttmaradás, nem akarnak szétszéledni

                                           ... mindhárom ellentmond Isten akaratának

Tehát öncélúak, engedetlenek, azaz „gój”-ok.

• Az öncélúság és a nyelvek születése között összefüggés van.
• Figyelemfelhívás ez a magunk csinálta vallás helytelenségére is! Az eget akarjuk elérni, de nem az Isten által rendelt úton.
• Minden vallás gyökere a bábeli toronyépítésben rejlik. (Religio) – összekötni. Maga a vallás szó nem szerepel a Szentírásban. A Biblia szerint az összes vallás pogányság.

ApCsel 17 – Isten türelme jelenik meg a többi néppel kapcsolatosan. Megengedi, hogy minden nép a maga útján járjon. Istennek kétfajta akarata van:

• megengedő
• akaró

A tékozló fiút is engedte, bár nem akarta. Eredeti terve végül érvényesül.

Türelmét azonban sürgetés váltja fel. Megparancsolja az embereknek, hogy térjenek meg. A népek is Isten ítélete alá kerülnek majd. Erről olvashatunk, a Máté evangéliumban található, az utolsó ítéletről szóló – rosszul példázatnak nevezett – történetben is. (Mt 25, 31-46).

Megtörténik a szétválasztás is. Azonban mi a mérce? Az egymás iránt tanúsított felebaráti szeretet. Ebben viszont van egy látszólagos ellentmondás: a cselekedetek általi üdvözülés. Csakhogy itt nemcsak az egyházról van szó. A pogányok is ítéletre kerülnek, őket egymás iránt cselekedetük alapján ítéli meg az Úr. Ő nem kéri számon azt, amit az illető nem tud. Nem akármilyen cselekedetet, hanem az egymás iránti önzetlen cselekedet a mérce. Ez mind a diakónia kérdéskörébe tartozik.

Az egyház megítélése: „Kegyelemből tartattok meg, hit által.” Ez pedig Isten ajándéka! Akik hallottak az evangéliumról, azok nem humánus cselekedeteiken keresztül kerülnek ítéletre.

Pál athéni prédikációja azt is elmondja, hogy a népek élete nem örökkévaló. Istennek van hatalma arra, hogy akiket elrendelt, azokat el is törölje. A hatalmas, Izraelt fenyegető és elnyomó népek hol vannak már? Ugyanakkor a kezdeti kisázsiai vagy észak-afrikai keresztyén gyülekezeteket sem találjuk meg nagyítóval sem.

Tehát, ha az Ő népe letér az útról, arra is érvényes mindez.

c) Az Újszövetség a népről

Két fogalom jelenik meg:

• λαος (laosz) – ez általában jelenti a népet,
• εθνος (etnosz) – ez pedig a pogányokat.

Jézus missziói parancsában tanítványait a pogányokhoz (!) küldi. A népek szétválása nem Isten gondolata szerint való, de azokat eltűri, sőt kész kegyelmébe fogadni. Ennek a kegyelemnek a jele, amikor egy nép nyelvén megszólal Isten Igéje. Elindul a harc a nép istene(i) és az Úr között. Elképzelhető, hogy egy „gój” népből „ám” lesz. Bár ez az Ószövetség szerint elképzelhetetlen! A pogányból Isten népévé lett az Újszövetségben az egyház! Ily módon az „ám”-má lett népek egymásra találnak.

Nem lesz különbség: sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad ... Ez az egyház csodája. Az ószövetségi bábeli történet ellenpéldája. Az első pünkösd sem a nyelveken szólásról, hanem erről az egymásra találásról szól!

Az, hogy az etnoszból lehet laosz, nem jelenti azt, hogy megtagadja a maga etnikumát. Mert az etnoszból azért lesz laosz, hogy az felelősséget érezzen a maradék etnoszért.

A zsidóság nemcsak vallásilag Isten népe, hanem, mint nép is. Az etnosz lett laosz. Ma a laosz az etnoszból verbuválódik, a kettő nem fedi egymást.