|
ÚSZ - 14. Jézus Krisztus életének kronológiája
2008.10.17. 16:01
Az evangélium írói nem életrajzírók voltak, nem is az volt a szándékuk, hogy Jézus Krisztus életrajzi adatait kronológiai szempontból sorrendben felsorakoztassák az olvasó előtt, hanem az, hogy bizonyságot tegyenek arról, hogy a Názáreti Jézusban a próféták által megígért Szabadítót ismerték fel. Őket Jézus Krisztus tanításai és cselekedetei győzték meg erről, ezért ezeket írják le, sokszor nem is kronológiai, hanem logikai sorrendben, hogy e döntő tények felsorolásával másokat is ráébresszenek, hogy a megígért Szabadító a názáreti Jézus Krisztus. Földi életében hangzottak el a tanítások és történtek meg a cselekedetek, így természetesen keretüket Jézus Krisztus földi életének föbb állomásai (születése, nyilvános fellépése és halála) képezik. Ezt a történeti keretet az evangélium írói nemcsak hogy tiszteletben tartották, hanem bizonyságtételük hitelességének hangsúlyozására össze is kapcsolták azokkal a nevezetes történeti eseményekkel, történeti személyekkel vagy csillagászati jelenségekkel, melyek Jézus Krisztus földi életében voltak. Ennek köszönhető az, hogy évezredek távlatából is meglehetős pontossággal rekonstruálni tudjuk kronológiailag is Jézus Krisztus életének föbb állomásait.
a) Jézus Krisztus születése.
Jézus Krisztus születésének idejét az evangéliumok bizonyságtétele két történeti személyhez, egy történeti eseményhez és egy csillagászati jelenséghez köti. A Lk 2:1 szerint Jézus Krisztus Augustus császár uralkodása alatt született, akinek uralkodási idejét a profán történetírásból ismerjük: Kr. e. 27–Kr. u. 14-ig. Így már kapunk egy keretet, melyen belül kell elhelyezkedni Jézus Krisztus pontos születési évének. Ugyancsak Lukács evangéliuma (1:5) és a Mt 2:1 egyértelműen bizonyítják, hogy Jézus Krisztus születésének idején Palesztinában Nagy Herodes uralkodott. Nagy Herodes uralkodásának ideje pedig Kr. e. 37–4-ig. A két adat egybevetésével a Kr. e. 27–4-ig keret marad a továbbnyomozódás területéül.
Lk 2:2 szerint Augustus császár rendeletére Jézus Krisztus születésének idején népszámlálást tartottak, melynek alkalmával Quirinius kormányozta Syriát. Ennek az összeírásnak alkalmával kellett Máriának és Józsefnek Názáretből Betlehembe menniök, mivel Dávid házából származván, Dávid városában, Betlehemben kellett eleget tenniök összeírási kötelezettségüknek. Jóllehet Heródes a rómaiak „barátja és társkirálya” volt, lényegében hatalmát és mindenét a császárnak köszönhette s így természetes, hogy egy, a császár által elrendelt és az ő képviselője által végrehajtott népszámlálás alól nem vonhatta ki országát még akkor sem, ha ez ebben az időben nem volt római provincia. A híres Monumentum Ancyranum-ban maga Augustus császár állítja azt, hogy háromszor írta össze a római polgárokat: Kr. e. 28-ban, Kr. e. 8-ban és Kr. u. 14-ben. Tacitus szerint Augustus halálakor megtalálták saját kezével írt „Breviarium imperii” című feljegyzéseit is, melyben fel voltak tüntetve a római birodalom összes bevételei, a római polgárok száma, a katonák szám, a társországok és provinciák jövedelme, adókivetés stb. Nyilvánvaló, hogy ezek az adatok csak az említett népszámlálások útján voltak beszerezhetők s a népszámlások alól a társországok sem voltak felmentve. A három népszámlálás közül már meglevő keretünkbe csak a Kr. e. 8-ban elrendelt népszámlálás illik bele. Természetesen tudnunk kell, hogy maga a népszámlálás végrehajtása nem volt egyszerű és főleg gyors és jó pár évet igénybe vett. A rendelet kiadása időpontjának meghatározásával tehát még nem határoztuk meg pontosan Jézus Krisztus születésének idejét, viszont a továbbkeresés keretét Kr. e. 8–Kr. e. 4-re
rövidítettük. Kérdés azonban még ezzel kapcsolatban az is, hogy hogyan viszonylik ehhez a kerethez Qurinius syriai legátusságának ideje. Quiriniusról tudjuk, hogy Kr. e. 12-ben consul volt s azt a szokást is ismerjük, hogy a távozó consul vagy proconsul lett egy szenátusi provinciában, vagy legátus egy császári provinciában. Kr. u. 6–7 közötti syriai legátussága régen ismeretes, újabb történeti kutatások azonban kimutatják, hogy Quirinius már Kr. e. 11–8 között is lehetett legátus Syriában. Ez egybe is vág az evangéliumnak azzal a bizonyságával, hogy a népszámlálás elrendelésének idejében Kr. e. 8-ban még ő kormányozta Syriát. A népszámlálást azonban csak utóda, Saturninus fejezhette be, aki Kr. e. 8–6-ig volt Syria legátusa.
Nagy Herodes halálának évéből és Augustus népszámlálási parancsainak idejéből még mindig nem tudjuk pontosan meghatározni Jézus Krisztus születésének évét. Mindenesetre a tudósok ebbe az időkeretbe (Kr. e. 8–4-ig) helyezik Krisztus születésének évét.
A Mt 2:9 Jézus Krisztus születésével és a napkeleti bölcsek tisztességadásával kapcsolatban megemlékezik egy betlehemi csillagról, mely a hírt a bölcseknek tudtul adta. A csillagászok, akik a betlehemi csillagot nem tartották mesének, megpróbáltak keresni egy olyan égi tüneményt a megadott időkereten belül, mely a betlehemi csillagnak megfelel. Megállapították, hogy Kr. e. 7 második felében a Jupiter és Saturnus bolygók oly szorosan együtt álltak, hogy egy csillagnak látszottak s így amúgy is erős fényük rendkívüli módon megnövekedett. A feltűnő jelenség éppen Palesztina felett volt jól látható. Ennek alapján viszont már megállapíthatjuk megközelítő pontossággal, hogy Jézus Krisztus az időszámítás előtti 7. év második felében született.
A tudósok már régen tudták, hogy időszámításunk kezdete nem egyezik teljesen Jézus Krisztus születésével. Ennek az az oka, hogy nem Jézus Krisztus születésekor határozták el az emberek, hogy mostantól kezdik az időszámítást, hanem 600 évvel később, és egy Dionysius Exiguus nevű római apátra bízták a naptár összeállítását. Nem hibáztathatjuk, hogy az akkori adatok és műszerek segítségével nem sikerült pontosan meghatároznia Jézus Krisztus születésének idejét, sőt inkább dicséretet érdemel, hogy csak ennyit tévedett.
b) A nyilvános működés megkezdésének éve.
Az evangéliumok bizonyságtételéből kivehető, hogy Keresztelő János és Jézus Krisztus nyilvános fellépése egy ugyanazon éven belül történt. Keresztelő János fellépésének évét pedig Lk 3:1–2 egyéb történeti utalás mellett egy pontos adattal is megjelöli: Tiberius császár uralkodásának 15. éve. A profán történetírás dokumentumaiból tudjuk, hogy Tiberius Augustus utóda volt. Augustus császár Kr. u. 14. aug. 19-én halt meg. Tiberius uralkodásának 15. esztendeje tehát Kr. u. 28. aug. 19-től Kr. u. 29. aug. 18-ig tartott. Jézus Krisztus nyilvános fellépése idejéül joggal tekinthetjük a Kr. u. 29. év első felét, mert Keresztelő János fellépése kb. fél esztendővel megelőzte azt. Ennek nem mond ellent Lk 3:23 adata, mely szerint Jézus „mintegy 30 esztendős” lehetett fellépésekor. Ezzel a megállapítással ugyanis az evangélium írója nem kronológiai tényt akart rögzíteni, hanem érzékeltetni akarja, hogy Jézus Krisztus életének abban az eszményi szakaszában volt, amikor a tanítás megkezdésének már nem volt Izráel szokásjogait sértő akadálya. Harmincadik életévének betöltése előtt senki sem lehetett tanító Izráelben.
Vannak viszont, akik Tiberius uralkodásának éveit nem Augustus halálától számítják, hanem Kr. u. 12-től, amikor ugyanis az öregedő Augustus maga mellé vette Tiberiust, mint társuralkodót. Ezek szerint Tiberius uralkodásának 15. éve és így Jézus Krisztus nyilvános fellépésének ideje Kr. u. 27. lenne.
c) Jézus Krisztus nyilvános működésének időtartama.
A szinoptikus evangéliumok (Mt, Mk, Lk) által elbeszélt cselekmények beilleszthetők egy esztendő időkeretébe. Ebből adódott, hogy sokáig Jézus Krisztus nyilvános működésének időtartamát egy esztendőnek vették. Viszont, mint már említettük, éppen a szinoptikus evangéliumok szerzői voltak azok, akik a nyilvános működés alatt elmondott tanításokat és véghezvitt csodákat nem kronológiai sorrendben, hanem sokszor logikai összefüggésükben adták tovább.
János evangéliuma viszont Jézus nyilvános működésével kapcsolatban kifejezetten említ 3 húsvétot: a 2:13-ban – a kánai menyegző után –; a 6:4-ben – az ötezer ember megvendégelésével kapcsolatban –; és végül a 11:55 s következő részekben a szenvedés húsvétját. Az említett 3 húsvéthoz pedig legalább 2 év szükséges s így Jézus Krisztus nyilvános működésének is legalább 2 évig kellett tartania, plusz még pár hónapig, mely a megkeresztelkedést az első húsvéttól elválasztotta. János evangéliuma az említett 3 húsvéton kívül még három ünnepet említ, melyek közül csak kettőt nevez meg pontosan: a 7:2-ben a lombsátor ünnepét; a 10:22-ben a templomszentelési ünnepet és végül az 5:7-ben egy névtelen ünnepet. Azok a tudósok, akik Jézus Krisztus nyilvános működésének időtartamát három-három és fél évre teszik, ezt a megnevezetlen ünnepet is húsvétnak tartják. A kérdést eldönteni nem lehet mai ismereteink alapján. Jézus Krisztus vagy 2 és 1/2, vagy 3 év 1/2 évig működött nyilvánosan.
d) Jézus Krisztus halálának és feltámadásának éve.
Jézus Krisztus halálának évét egy evangélista sem mondja meg. Kötik ugyan ezt az eseményt is különböző történeti személyekhez, de ezzel is viszonylag csak egy tág keretet határoznak meg, amelyen belül nem tudjuk halálának évét pontosan rögzíteni: Tiberius császár uralkodásának idején (Kr. u. 14–37), mikor Poncius Pilátus volt a helytartó (Kr. u. 26–36), Kajafás pedig a főpap (Kr. u. 18–36).
Az evangéliumok csak Jézus Krisztus halálának napját jelölik meg. Minden evangélium egyetért abban, hogy ez a pénteki nap volt. A szinoptikus evangéliumok szerzői szerint e péntek a Nisan hónap 15. napjára esett, János evangéliuma szerint pedig 14-re. Ez a látszólag ellentmondás a használatban levő naptárak eltéréseiben látszik feloldódni. Csillagászati úton viszont kiszámítható, hogy a megadott időkereten belül Nisan hónap 14 vagy 15 mely esztendőkben esett pénteki napra. Eszerint a Kr. u. 30. és 33. év jöhet számításba.
Azok, akik a Kr. u. 30. évet tartják Krisztus halála évének és nyilvános működésének időtartamát 2 és 1/2 évnek veszik, Tiberius uralkodásának idejét társuralkodói tisztétől számítják, uralkodásának 15. évét Kr. u. 27-re teszik. Erre az időre esnék Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése.
Akik viszont a 33. évet fogadják el állításuk megerősítésére, döntő érvként hozzák fel a golgotai sötétség (Mt 27:45) kronológiai fixálását. Ebben holdfogyatkozást vélnek felismerni. Valóban volt Kr. u. 33. április 3-án (Nisan hó 14.) pénteki napon 19.05 órától 21.50 óráig egy 7/12 nagyságú holdfogyatkozás ezen a területen, mely mindenben megfelel az evangéliumok bizonyságtételének, kivéve a déli időpontot. Ezt a szépséghibát azzal próbálják kiküszöbölni, hogy Kr. e. 29-ben volt egy riadalmat keltő napfogyatkozás déli időpontban Jeruzsálem területén s a kései leíró emlékezetében a két esemény közti idő elmosódott, s így a déli időmegjelölést leíró tévedésnek minősítik. Érdemes megjegyezni egy külső történelmi forrás adatát is. A Kr. u. 400 körül élt Johannes Malalas szerint Jézus felfeszítése Tiberius uralkodása 18. évének 7. hónapjában történt. Tiberius uralkodásának 18. éve Kr. u. 33. év, melynek 7 hónapja március 17-től április 16-ig tartott.
De ha Tiberius uralkodását Kr. e. 27-től számítjuk, akkor a Kr. u. 30. év március 17-től április
16-ig tartó hónapjáról van szó.
Ezek szerint vagy a Kr. u. 30., de inkább a Kr. u. 33. év Jézus Krisztus halálának, feltámadásának, mennybemenetelének és a Szentlélek kitöltésének az éve.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
