Olvasd el az 1Mózes 3. fejezetét!

MI A BŰN?

Nem olvashatjuk a Bibliát anélkül, hogy fel ne ismernénk: milyen nagy figyelmet szentel a bűnnek, a bűn okának és „gyógymódjának”. Mi gyakran csak a törvénybe ütköző cselekedeteket tekintjük bűnnek. De a Bibliában bűn mindaz, ami nem üti meg Isten tökéletes mértékét. A Róma 3,23-ban ezt olvashatjuk: „Nincs különbség: mert mindenki vétkezett és szűkölködik Isten dicsősége nélkül.” Ez az isteni dicsőség magában hordozza a teljes tökéletesség gondolatát. Ami ezt a tökéletességet nem éri el, az bűn. Ezért bűnös minden ember Isten előtt.

A Biblia a következőket is mondja a bűnről:

1. Isten törvényének megszegése (1Jn 3,4).

2. Lázadás Isten ellen vagy törvénytelenség (Ézs 1,2.4; 30,9).

3. Erkölcsi tisztátalanság (Zsolt 51,1-10). A gonosz gondolatok és gonosz tettek szintén bűnök (Mt 5,28).

A BŰN EREDETE

A legelső feljegyzett bűn a büszkeség, amelyet a mennyben követtek el. Lucifer, ez a hatalmas angyalfejedelem nagyravágyó lett és olyan akart lenni, mint Isten (Ézs 14,12-14). E bűne miatt Isten kivetette őt a mennyből és azóta neve ördög vagy Sátán (Lk 10,18).

A földön elkövetett első bűnről az 1Mózes 3-ban olvashatunk, amely ennek a 4. leckénknek az alapigéje. Ez az Éden kertjében történt. Isten nyomatékosan megtiltotta Ádámnak és Évának, hogy a jó és a gonosz tudásának fájáról egyenek. Ők azonban engedetlenek voltak, és ettek a tiltott gyümölcsből. Így lettek bűnösökké.

A BŰN KÖVETKEZMÉNYEI

1. Amikor Ádám és Éva vétkeztek, azonnal felismerték, hogy mezítelenek és megpróbáltak elrejtőzni Isten elől (1Móz 3,7.10).

2. A bűn büntetése a halál. Vétkezése pillanatában Ádám szellemileg meghalt. Azt értjük ez alatt, hogy Isten megszakította vele a közösséget. Ugyanakkor életbe lépett fölötte a testi halál törvénye. Bár nem halt meg azonnal, testének végül meg kellett halnia.

3. Ádám bűnös természetét az egész emberiség örökölte, aminek következtében vétkeztünk és bűnösnek találtatunk. Ádám minden leszármazottja bűnös szülőktől bűnösen születik. Mivel pedig minden ember már megszületésétől kezdve bűnös, ezért mindegyikük halott szellemileg és testi halálra van ítélve. Tanulmányozd gondosan a Róma 5,12-19-et.

4. Az ember átkot hozott az egész teremtett világra. Beszédes bizonyítéka ennek, pl. a tövis és a bogáncs. Az átok egyéb következményeiről olvashatunk az 1Mózes 3,14-19-ben. Amíg börtöneink, kórházaink és temetőink vannak, addig a bűnnek nincs szüksége egyéb bizonyítékra. Betegség, fájdalom, nyomorúság, gond, könnyek és halál világosan beszélnek; s mindez csupán néhány a bűn fájdalmas következményei közül.

A BŰN BÜNTETÉSE

„A bűn zsoldja (büntetése) a halál” (Róm 6,23). Isten előre megmondta, hogy a bűn büntetése halál. Azt már láttuk, hogy ez szellemi és fizikai halált jelent. Ezt a büntetést el kell szenvedni. Isten kénytelen megbüntetni a bűnt.

Amíg valaki bűnben él, szellemileg halott, és minden perc közelebb viszi őt a testi halálhoz. A testi halálkor szellemi állapota tartóssá válik, és ahogy már láttuk, a halált az ítélet követi (Zsid 9,27). Ez azt jelenti, hogy ha az ember bűneiben hal meg, akkor az örök halál vár rá, és mindörökre távol marad Istentől. Örökkévaló kínokat szenved a tűznek tavában. Ez a második halál, amelyről a Jelenések 20,14 beszél.

MEGVÁLTÁS A BŰNBŐL

Isten szereti a világot. Ezért csodálatos megoldást kínált fel, hogy az embernek ne kelljen elhordoznia a büntetést és ne kelljen mindörökre elvesznie. Krisztus azért jött a világba, hogy lehetővé tegye ezt a menekülést. Az Úr Jézus Szűz Máriától született, de nem örökölte Ádám bűnös természetét. Ő az egyetlen bűntelen, aki valaha élt. A golgotai kereszten önként elhordozta bűneink büntetését és teljesen betöltötte a szent Isten akaratát. Mivel Jézus magára vette bűneink büntetését, Isten örök életet ajándékozhat minden bűnösnek, aki elismeri, hogy bűnös, megvallja bűneit és elfogadja az Úr Jézust személyes Urának és Megváltójának. – (Az „Újjászületés” és a „Megváltás” c. fejezetekben még bővebben szólunk erről.)

Aki bízik az Úr Jézusban, megszabadult a bűn büntetésétől és hatalmától. Ez nem jelenti azt, hogy az ilyen ember többé nem vétkezik, hanem azt, hogy valamennyi bűne – a múlt, a jelen és a jövő bűnei – megbocsáttatott. Soha többé nem kell félnie az ítélettől. Erőt nyer, hogy Istennek éljen, és nem kell többé engednie a bűn csábításának.

A bűnbocsánatnak két fontos oldalát kell megkülönböztetnünk: az első a jogi oldal, a másik az atyai bocsánat. Az első a bűn büntetésével kapcsolatos, a második a bűn miatt megromlott közösség helyreállítását jelenti.

Amikor azt mondjuk, hogy a keresztyén minden bűnére bocsánatot nyer, ezzel a bűnbocsánat jogi oldalát hangsúlyozzuk. Aki hisz az Úr Jézusban, annak nem kell elszenvednie bűnei büntetését, mert Isten Fia már egyszer s mindenkorra megfizetett értük a kereszten. Isten nem követel kétszer büntetést. Amikor Krisztus meghalt a kereszten, a mi bűneink még a távoli jövőben voltak. Ő azonban valamennyi bűnünkért meghalt – a múltbeliekért is, a jelenbeliekért és az eljövendőkért is. Abban a pillanatban, amikor elfogadjuk az Úr Jézust életünk Megváltójának, Ő tökéletes bűnbocsánatot ajándékoz, a büntetés terhe nincs már rajtunk.

De mi történik akkor, ha a már megtért, keresztyén ember vétkezik? – Nos, akkor megszakad Istennel való közössége. Nincs meg többé az apa-fiúi meghitt kapcsolat. És ez csak akkor áll helyre, ha a bűneit megvallja és elhagyja. Az 1János 1,9-ben olvassuk: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól”. Ez a vers mutatja a bűnbocsánat atyai oldalát. Itt már nem a vétkesnek megkegyelmező bíró, hanem a fiának megbocsátó atya áll előttünk.

4. lecke – ÖNELLENŐRZŐ PRÓBALAP

Karikázd be az I betűt, ha a megállapítást igaznak, vagy a T betűt, ha azt tévesnek tartod!