Az emberek mindig is őszintén érdeklődtek a jövendő dolgok iránt. Ebből az érdeklődésből fakadtak az ilyen kérdések: „Minden megszűnik-e a halállal?” – „Hol vannak a halottak?” – „Mit mond a Biblia a mennyről és a pokolról?” Foglalkozzunk először a következő kérdéssel:

MI TÖRTÉNIK TULAJDONKÉPPEN AZ EMBER HALÁLAKOR?

Először is hadd emlékeztessek arra, hogy az ember testből, lélekből és szellemből áll (1Tesz 5,23). A test anyagból áll, a lélek és a szellem anyagtalan. A szellem adja az embernek az istentudatot, a lélek az öntudatot, a test pedig a külvilág tudatát. A szellemet a lélektől csakis Isten képes elválasztani (Zsid 4,12).

Amikor az ember meghal, a lélek és a szellem eltávozik a testből. A test sírba kerül. Hívők esetében a Biblia ezt alvásnak nevezi (Csel 7,59-60; 8,2). A lélek és a szellem azonban sosem alszik. Ha hívő személy hal meg, lelke és szelleme az öröm és boldogság helyére költözik – a mennybe (2Kor 5,8; Fil 1,21-23). Ha hitetlen személy hal meg, lelke és szelleme azonnal a kín és gyötrelem helyére, a Hádészbe kerül. (A legtöbb magyar bibliafordításban ez nem különül el világosan a pokoltól.) A Lukács 16,19-31-ben Krisztus világosan tanítja, hogy a halottak teljesen megőrzik öntudatukat. Föltétlenül olvasd el ezeket a rendkívül fontos verseket.

MIT TUDUNK A POKOLRÓL?

Ahogy már mondottuk, a hitetlenek lelke és szelleme a halál után a Hádészbe jut, ami a tudatos gyötrelem helye (Lk 16,23-25). Az ott lévő lélekről úgy beszél az Ige, mint személyről. Van szeme, nyelve, füle, ujja és emlékezőtehetsége is, és azonfelül teljes tudatában van ottani állapotának.

A Biblia még beszél a gyötrelmeknek egy további helyéről. Ez a pokol, a tűznek tava. A nagy fehér királyi szék előtt tartandó ítéletkor – erről a következő leckében lesz szó – a hitetlenek feltámadnak. Ekkor mondja ki felettük Krisztus a végső ítéletet. Ezután vettetnek a tűz tavába, örök tartózkodási helyükre (Jel 20,11-15). A Hádészt úgy tekinthetjük, mint egy börtönt, amelyben a fogoly várja a végleges ítélet kimondását. A tűznek tava azonban olyan, mint a fegyház, amelyből az életfogytiglanra elítélt soha többé ki nem jön. Krisztus ezekkel a szavakkal ábrázolja a poklot: „Ahol a férgük meg nem hal, és a tűz ki nem alszik” (Mk 9,43-48). A kín és gyötrelem helye ez.

Örök büntetés jár a bűnért? A Jelentések könyve az „örökkön-örökké” kifejezést használja az elveszettek gyötrelmének leírására (Jel 14,11).

Megengedheti-e a szeretet Istene, hogy emberek a pokolba kerüljenek? (1) Isten nem akarja, hogy az emberek elkárhozzanak. Ezért gondoskodott az ember megváltásáról szeretett Fiának golgotai áldozata által (Róm 5,6.8). Ha az ember visszautasítja a Megváltót, akkor saját választása miatt kerül a pokolba. (2) Isten a szeretet Istene (1Jn 4,8), ugyanakkor azonban szent Isten is (1Pt 1,16). Ezért a bűnt meg kell büntetnie. (3) Az emberek nem haboznak a betegeket kórházba, a gonosztevőket börtönbe, a halottakat pedig a temetőbe juttatni. Mindez nem jelenti azt, hogy nincs bennük szeretet.

De mi történik azokkal, akik sosem hallották az evangéliumot? – Miként a többi ember, ők is kárhozatra méltó bűnösök, akiket csak Krisztus válthat meg. Istennek a természetben és az egész teremtett világban való munkálkodása nyomán lépésről lépésre felismerhetik, hogy van Isten (Róm 1,20; Zsolt 19,2). Lelkiismeretük is erről tanúskodik (Róm 2,15). Ha az ilyen módon nyert világosság szerint járnak, Isten gondoskodik majd arról, hogy több világosságot is nyerjenek. – Olvassuk el ehhez Kornéliusz történetét a Cselekedetek 10-11-ben.

MIT TUDUNK A MENNYRŐL?

A Szentírás világosan tanítja, hogy mindazok számára, akik ismerik és szeretik az Úr Jézust, az örömnek és áldásoknak dicsőséges helye van fenntartva – a menny. A menny csodálatos hely. A Bibliában a menny szónak három jelentése van. Az 1Mózes 1,8 a felhőkben levő régiót nevezi így. Aztán mennynek nevezi a csillagvilágot is (1Móz 1,17). Végül pedig mennynek nevezi az Írás Isten lakóhelyét. Pál ezt nevezi „paradicsom”-nak vagy „harmadik ég”-nek (2Kor 12,2-4). A mennyet mindig úgy említik, mint ami „fönt” van. Sátán azt mondja az Ézsaiás 14,13-14-ben: „Felszállok a mennybe”.

Tudjuk, hogy az Úr Jézus most a mennyben van. Miután feltámadott – testben vitetett a mennybe. És ezzel utat nyitott oda az üdvösségre jutott embereknek. (Ehhez olvassuk el a következő igéket: Lk 24,38-39.51; 1Pt 3,22 és Zsid 1,3.)

Rajta kívül még a hívők nagy serege van a mennyben, mert amikor a hívő keresztyén meghal, „e testből kiköltözik – és hazaköltözik az Úrhoz” (2Kor 5,8). Ezek a hívők az Úrban örvendeznek, ami „sokkal inkább jobb” (Fil 1,23).

Milyen a menny? A Szentírás szerzői nem találnak megfelelő szavakat a menny csodálatos szépségének és dicsőségének leírásához. Az emberi szó itt csődöt mond. A Jelenések 21,10-27-ben János megkísérli, hogy valamit megmutasson a mennyei Jeruzsálemből: alapját, falait, kapuit, utcáit. Szívünket vonzza és megindítja szépsége. A mennyben nem lesz többé betegség, gond, könny, fájdalom, szenvedés és halál (Jel 21,4). A legszebb azonban az, hogy ott lesz az Úr Jézus Krisztus, aki minden hívő legfőbb boldogsága.

11. lecke – ÖNELLENŐRZŐ PRÓBALAP

Karikázd be az I betűt, ha a megállapítást igaznak, vagy a T betűt, ha azt tévesnek tartod!