A jeruzsálemi Templom Intézet évtizedek óta azzal foglalkozik, hogy újra elkészítse a hajdani Szentélyben használt tárgyak másolatait és elõkészítse a Harmadik Templom felépítését. A terveikrõl és az õket körülvevõ vitákról a szervezet központjában beszélgettünk Hajim Richman rabbival, a Templom Intézet nemzetközi osztályának a vezetõjével. Az önök célja a Harmadik Templom felépítése. Ez a lehetõség nem szerepel egyetlen béketervben sem. Miért gondolják mégis azt, hogy reális lehet a hajdani Szentély újjáépítése? –A Templom Intézet célja az, hogy amennyire csak lehet – az emberi lehetõségek figyelembevételével – aktívan bekapcsolódjon annak az Istentõl rendelt célnak a megvalósításába, amelyrõl Mózes írt: „És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy õközöttük lakozzam.” (2Móz. 25,8) Hiszünk Isten Igéjében, az Istennel való szövetségben, betartjuk az étkezési parancsolatokat és a szombatot is. Ugyanígy Isten rendelte el nekünk, hogy építsünk Templomot. A célunk az, hogy felébresszük a zsidó emberek és az egész világ lelkiismeretét. Rá akarjuk ébreszteni az embereket arra, hogy milyen nagy jelentõsége van a Templomnak az emberiség életében. Szeretnénk felgyorsítani a helyreállítás idejét is. A Templomnak nem elõfeltétele a békekötés, épp fordítva: a Templom a kulcs a békéhez. Aggeus próféta azt írja, hogy Isten „e helyen ad békességet”. A Szent Templom az imádság háza minden nép számára. Ez hozza létre a szellemi egyensúlyt, a megbékélést Isten és az emberek között. Ez az élet lényege, ez emel fel bennünket az isteni cél szintjére. Az önök terve mégis inkább fanatikus provokáció, és nem a béke kulcsa a világ szemében… –Igen, ez ironikusnak tûnhet, de a próféták elõre jelezték, hogy Jeruzsálem a megütközés köve (Ésa. 8,14) és részegítõ pohár (Zak. 12,2) lesz. Ugyanakkor azt is kijelentették, hogy a Templom újjá fog épülni, és ez egy példátlan korszakot fog elindítani a világtörténelemben. Az emberek elismerik az egy igaz Istent, és megismerik a Benne való igazi egységet. Izrael 2000-ben kész lett volna tárgyalmi a Templom-hegy jövõjérõl. Hogyan értékeli ezt? –Nem értek ezzel egyet, mivel ez ellentétes mindazzal, ami az Isten és az ember kapcsolatában lényeges. A Templomhegy nem a kormányé vagy valamelyik párté. Errõl nem lehet alkudozni. Isten nagyon világosan kijelentette, hogy a földet az atyáinknak és azok leszármazottainak ígérte. Ezért eltorzult gondolat az, hogy amit Isten örök idõkre ránk bízott, azzal úgy bánjunk, mintha az holmi telekingatlan lenne. Egyébként is teljes tévedés azt feltételezni, hogy mindenkinek a kedvére tehetünk. Izrael államának és a zsidóságnak is nagyon komolyan szembe kellene néznie önmagával. Tisztáznunk kellene magunk elõtt is, hogy mi a célunk, mi az elhívásunk a világban, és e szerint kellene cselekednünk. Vannak, akik azt mondják, hogy a judaizmus nem tud mûködni a Templom nélkül. Egyetért ön ezzel? –A Szent Templom nélkül a zsidóság, de az egész emberiség is olyan, mint a partra vetett hal. A Sínai-hegyen kapott szövetség 613 parancsolatot tartalmaz és ezeknek a kétharmada valamilyen módon a Templommal áll kapcsolatban. Ezeket ma nem tudjuk betölteni, ezért nyilvánvalóan valami nincs rendjén. Azonban nem Istennek van szüksége a Szent Templomra, hanem nekünk, hiszen amikor Salamon felavatta az Elsõ Templomot, és tûz szállt le az égbõl, a király azt mondta: „Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.” Nekünk van szükségünk egy olyan fókuszpontra a világban, amelyen keresztül megérthetjük, hogy Isten szereti ezt a világot, és várakozással van az emberek felé. A Templom azt hangsúlyozza, hogy a Szent bármilyen hatalmas és örökkévaló, mégis szereti ezt a magányos világot. Miért? –Mert itt van az ember ebben a világban. Képesek vagyunk arra, hogy a hétköznapi lét minden területét olyan szintre emeljük, amely Istenhez közel áll. Ez az élet csodálatos szépsége. Ezt várja el Isten tõlünk, és ezt fejezi ki a Szent Sátor szimbólumrendszere is. Ennek a középpontja a sekína, az isteni jelenlét. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt az isteni jelenlétet visszahozzuk és helyreállítsuk itt a földön. Sokan azonban még a történelmi tényt is tagadják, hogy valaha létezett a Templom. Mit tudnak tenni az ilyen történelmi revizionizmus ellen? –Az iszlám már hosszú ideje kampányt folytat azért, hogy eltöröljön és megsemmisítsen minden bizonyítékot, amely a Templom létezésére vonatkozik. A hivatalos álláspontjuk szerint soha nem létezett zsidó templom a Templom-hegyen. A bizonyítékok eltüntetése az elmúlt idõben felgyorsult. A Templom-hegyrõl sok ezer tonna földet hánytak ki, amely a Második, sõt az Elsõ Templom korából származó maradványokat tartalmazott. Ezeket szisztematikusan megsemmisítették. Fontos felemelnünk a szavunkat az iszlám történelemtagadással szemben, hiszen minden szakértõ egyetért abban, hogy a két Templom összesen több mint 800 éven keresztül fennállt. Mi a célja a Templom-tagadásnak? –Istennek a világban való jelenlétét tagadja, valamint tagadja a zsidó népnek a világban betöltött küldetését is. Sajnos vannak európai tudósok, akik egyetértenek ezzel a tagadással, de ezen nem csodálkozom, mivel vannak közöttük olyanok is, akik a holokauszt tényét is tagadják. Vannak-e vallási elõfeltételei a Harmadik Templom felépítésének és ha igen, akkor melyek azok? –A bölcseink szerint minden egyes nemzedék, amelynek az idejében nem épül fel a Templom, ugyanolyan bûnös, mint az a nemzedék, amelynek az idejében elpusztították azt. Ezért ránk vár a feladat, hogy olyan nemzedékké váljunk, amelyik méltó felépíteni a Templomot. Remélem, hogy én is meglátom ennek a beteljesülését, de abban biztos vagyok: ha én nem is, akkor a gyermekeim meg fogják ezt látni. Ennél konkrétabb elõfeltételek is vannak? –Nézze, sokan kérdezik tõlem, hogy nem vagyok-e nagyon naiv, ha a Templom felépítésérõl beszélek, hiszen a geopolitikai helyzet, az iszlám dominanciája mind ellentétes ezzel. Még az Izraeli Legfelsõbb Bíróság is megtiltotta azt, hogy a zsidók és a keresztények imádkozhassanak a Templomhegyen. Az izraeli állam retteg az iszlám reakciótól. Úgy gondolják, hogy minden nem-muszlim imádkozó jelenléte felháborodást váltana ki az arab világban. Joggal lehet tehát feltenni a kérdést, hogyan beszélhetünk a Templom felépítésérõl, amikor egyetlen imát sem mondhatunk el ott? De mihez kell nagyobb képzelõerõ: száz évvel ezelõtt azt mondani, hogy Jeruzsálem egyszer Izrael fõvárosa lesz, vagy ahhoz, hogy mi, akik itt élünk, egyszer meglátjuk majd a Templom felépítését? Szerintem az elsõ állításhoz nagyobb bátorság kellett. Ami a természetes akadályokat illeti, ezekrõl megoszlanak a vélemények. Vannak irányzatok, amelyek szerint a Messiásnak kell eljönnie, hogy felépítse a Templomot, mások szerint egyáltalán nincs szükség rá, mivel nem más, mint puszta metafora. Mások szerint a Mennybõl kell leszállnia a Templomnak. Mindenki a Tórára hivatkozik, de szerintem ezekkel az elméletekkel az emberek ki akarnak bújni a felelõsség alól. Hiszen ha a Templomot a Messiásnak kell felépítenie vagy a Mennybõl száll le, akkor nekem már nincs semmi dolgom ezzel. Ön szerint a mai nemzedék más, mint a korábban élt generációk? –Sok olyan jel teljesedik be a napjainkban, amelyekrõl az elõdeink csak álmodhattak. Látjuk a föld kivirágzását, a számûzetésbõl való egybegyûjtetést, a zsidó önazonosság megerõsödését. Ugyanakkor láthatjuk a nemzetekben is a változásokat, azt hogy Izrael ellenségei egyre harciasabbá válnak. Nyíltan megkérdõjelezik a puszta létezésünkhöz való jogot. Mindezekrõl a próféták elõre beszéltek. Úgy gondolom, hogy a történelem nagyon fontos idõszakában élünk. Önök sorra készítik a Templomban egykor használt tárgyak és öltözetek másolatait. Mit gondol, minden helyettesíthetõ, vagy szükség van az eredeti szent eszközökre is? –Hadd vitatkozzak önnel. Mi nem másolatokat készítünk. Ezek a tárgyak ugyan régészeti értelemben nem számítanak eredetinek, mégsem utánzatok csupán. Pontosan a bibliai leírások szerint készültek, ezért alkalmasak a Templomban való szolgálatra. A szó teljes értelmében kóserek, megfelelnek a bibliai követelményeknek, mind anyagukban, mind a formájukban, és így tovább. 2000 év óta most elõször lehet ezeket látni, és ezek a tárgyak valóságosak. Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy vannak konkrét helyek, ahol az eredeti bibliai tárgyak rejtõznek. Ezek a mai napig megvannak, de a mai idõkben nem hozzáférhetõek. Milyen tárgyakra gondol? –Bizonyos tárgyak a Vatikánban, egyes eszközök pedig más országokban vannak. A frigyláda sem veszett el, hanem itt van Jeruzsálemben. Pontosan tudjuk azt is, hogy hol van, de ma nem lehet ezekhez hozzáférni. Mindez az ismeret azonban nem mentesít bennünket attól, hogy készüljünk a Templom felépítésére, mivel nem szükséges ezeknek a tárgyaknak a birtokában lenni ahhoz, hogy elkezdõdhessenek a templomi szertartások. Már a ma elkészített eszközökkel is elkezdõdhetnek az istentiszteletek.   A jeruzsálemi Templom Intézet által készített tárgyak pontos másolatok A szent eszközök mellett papokra is szükség van a Templomban. Az õ felkészítésükkel is foglalkoznak? Meg tudják egyáltalán állapítani a folytonosságot Áron és a ma élõ leszármazottai között? –Igen. Sok papi származású fiatalember él ma, akik odaadóan tanulmányozzák a templomi szolgálat bonyolult törvényeit. Kifejezetten az õ számukra készítjük a papi öltözeteket, mivel ezeknek tökéleteseknek kell lenniük. Néhány év óta egy tudományos felfedezés is segíti a papok kiválasztását. Felfedezték ugyanis, hogy van egy egyedi kromoszóma, mely csak Áron férfi leszármazottaiban van meg. Egyetlen DNS-vizsgálattal megállapítható, hogy valaki Áron leszármazottai közé tartozik vagy nem. Hány férfi leszármazottja élhet ma Áronnak? –Nem ismerjük még a pontos számot, de bámulatos, hogy vannak olyan zsidó férfiak – fehérek és feketék, európaiak és afrikaiak – akik hordozzák ezt a beléjük pecsételt DNS-kódot. Áron nõi leszármazottaiban és más zsidókban ez a DNS nincsen meg. Isten megígérte, hogy örökkévaló szövetség lesz közte és Áron leszármazottai között. Bár ma nem áll a Templom, ezek az emberek a testükben hordozzák a szövetség ígéretét, amely arra vár, hogy újra mûködésbe hozzuk. Elképzelhetõ ön szerint, hogy a Templom Jeruzsálemen kívül egy más helyen vagy a Templom-hegyen, de a jelenlegi mecsetek között épüljön fel? –Az egész univerzumban egyetlen helyet választott ki Isten a Szentély számára, a Templom-hegyet, amely a teremtés középpontja. Különösen evangéliumi keresztény körökben népszerû, de véleményem szerint naiv gondolat az, hogy a Templomot fel lehetne építeni a mecsetek mellé, és így mindenki boldog lehetne. Két gond is van ezzel. Egyrészt ez nem az eredeti helyszíne a Templomnak. Másrészt ez az elképzelés nem veszi figyelembe az iszlám természetét. Az iszlám szó szerint alávetést jelent, vagyis a világ behódoltatását. Hogyan tûrné el az iszlám, hogy egy zsidó templomot felépítsenek a mecsetek mellett, amikor az egész Templom-hegyet, sajátjának tekinti? Végül pedig ez ellentétes a próféták álláspontjával is. Zakariás azt írta: „…e napon egy Úr lészen, és a neve is egy”. (Zak 14,9) Vajon Isten személyiségzavarral rendelkezik? Mi arra várunk, hogy Isten neve és dicsõsége eggyé fog válni. Nem értem, hogy miért gondolják emberek azt, hogy Isten ezt felcserélné valamilyen sivatagi kultusszal? Vajon elképzelhetõ lenne egy ilyen keveredés? Isten eltölt egy hónapot a mecsetben, aztán átköltözik a Templomba? A fõ probléma azonban nem az iszlámmal, hanem velünk van. Nekünk kellene világosságnak lennünk a nemzetek számára. Ha azok lennénk, akiknek lennünk kellene, akkor önként levonulnának a hegyrõl, és megkérnének bennünket, hogy építsük fel a Templomot, és hozzuk vissza az isteni jelenlétet a földre. A probléma a zsidó nép gondolkodásával van. Szellemi forradalomra lenne szükségünk ahhoz, hogy felismerjük, mi az, amit tennünk kell. A tömeges állatáldozatokat is megújítanák? Nem tartanak attól, hogy állatvédõ szervezetek betiltatják az, ilyen szertartásokat? –Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy az állatvédõk közül nagyon sokan magas morális célokból cselekszenek. Ne legyünk azonban vallásosabbak Istennél. Miért mentegetõznék bármi miatt, amit Isten valaha is mondott vagy cselekedett? Senki nem adott felhatalmazást nekünk arra, hogy bármit is eltöröljünk a törvénybõl. Lehet, hogy politikailag nagyon korrektnek látszanánk, ha lemondanánk az áldozatok bemutatásáról, de Isten mégis azt mondja, hogy tegyük! Egyes vélemények szerint az Ezékiel könyvében szereplõ Góg és Magóg háborújára a Templom felépítése elõtt kerül sor. Az iszlám a világháború következtében meggyengül, és a világ megengedi a zsidóknak, hogy felépítsék a Templomot. Ön egyetért ezzel? –A hitünk egyik sarkalatos pontja az, hogy nem töltünk túl sok idõt ilyen kérdések vizsgálatával. Ezzel kapcsolatban létezik egy részletes szakirodalom, fel tudnék sorolni önnek különféle elméleteket, spekulációkat és magyarázatokat arról, hogy mit is jelentenek pontosan ezek a próféciák, mi is lesz elõbb és mi lesz utóbb. Az Istennel való kapcsolatunknak azonban a lényege az, hogy Õ mondja meg, mit kell tennünk. Mikor és hogyan történnek meg mindezek? Milyen rendben vagy milyen sorrendben – ez olyan dolog, amit csak a jövõben tudunk majd meg. Van a Szentírásban Zakariás prófétánál egy kép a Messiásról, amely azt mutatja, hogy alázatosan és szamárháton érkezik. Dánielnél azonban azt olvassuk, hogy ez a valaki felhõn ülve érkezik, dicsõséges módon. Hogyan lehet ezt a két ellentmondásos képet összeegyeztetni? Az egyik alázatos, a másik fenséges és pompás. A különbség rajtunk áll: a Messiás eljövetelének módja attól függ, hogy milyen lesz az a nemzedék, amelyik meglátja a Messiást. Ezért minden nap meg kell tennünk, amit csak lehet, felesleges filozofálás nélkül. Említette Dániel prófétát. Az õ könyvében szerepel egy utalás arról, hogy a Templomot elfoglalja és a maga céljaira kisajátítja egy hamis messiás vagy Antikrisztus. Van értelme akkor felépíteni a Templomot? –Semmi nem írhatja felül Isten parancsolatait. Semmilyen forgatókönyv vagy prófécia vagy spekuláció nem befolyásolhatja a kapcsolatunkat Istennel. Lehet, hogy ez egy leegyszerûsített megközelítésnek tûnik, de a lényeg az, hogy mi engedelmeskedjünk Istennek. Végül egy utolsó kérdés. Mi az ön víziója Izrael jövõjérõl? –Nekem nagyon pozitív képem van Izraelnek és a világnak a jövõjérõl, mivel olvastam a Könyv végét, és ezt bárki megteheti. A történelem azt mutatja, hogy valami visszafordíthatatlan történik a világban. Isten azt üzeni a zsidó népen keresztül az egész emberiségnek, hogy létezik. Arra számítok, hogy Izrael fokozatosan megtisztítja magát, hogy tiszta edény legyen Isten számára, amely alkalmas arra, hogy hordozza az isteni jelenlétet. Ekkor fog megtörténni az, amirõl Ésaiás írt, hogy az Úr hegye minden hegynél magasabb lesz és minden nemzet azt mondja majd, hogy menjünk fel Jákob házához, az Úr házába, mert onnan jön a tanítás. Ekkor beteljesedik, amit Zakariás mondott, hogy tíz pogány kapaszkodik egy zsidóba. Megragadják a ruhája szélét, és azt mondják, neki, hogy veled akarunk menni, mert azt hallottuk, hogy Isten veletek van. Ez Izrael államának a jövõje.     Morvay Péter A cikk forrása: http://hetilap.hetek.hu/index.php?cikk=68346